A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
Csak egy percre... Jó volt a különböző fővárosi munkásszállókon élő szakmunkásokból verbuválódott csapat, és hadd tegyem hozzá azt is, hogy egy pillanatig sem volt „válogatott", mert sok ezer hasonlóan élő és gondolkodó fiatal él az építőiparban. És nemcsak fiatalok, de idősebb szakik is. Az írásomban szereplő öt személy volt a találomra választott „átlag". Jó tudni hát, hogy általában elégedettek az építőipari munkafeltételekkel, a bérekkel; hogy a munkahelyen mindenkinek megvan a fontossági tudata, ami az önbecsüléshez kell. Megnőttek viszont az életmóddal öszszefüggö igények; főként a munkaidő utáni életmód hiányosságai keltenek olykor vegyes közérzetet, amit a munkásszállók „béren kívüli juttatásait" vizsgáló népművelők hivatalos felmérései is megerősítenek. A munkásszállókon élőknek általában egyforma álmaik vannak: hogy szálláshelyük ne csupán pihenőhey, hanem hosszabb-rövidebb ideig tartó ott-tartózkodásuk során otthon legyen. Mert aki tartalmasán tudja eltölteni a szabadidejét, annak ez a munkahelyi közérzetén, követezésképpen a teljesítményén is visszatükröződik. Lehetséges, hogy egyesek szemében közhelynek tűnő megállapítás ez, a fenti téma kapcsán mégis fontosnak tartottam papírra vetni. MIKLÓSI PÉTER Illusztrációs felvétel: Prandl Sándor végében. Egyesek szeretnék, ha a családtag kapná meg a házhelyet. Mindez nagyon is .érthető, emberi szempont. Amennyiben lehetséges, igazodunk az igényekhez. A városiasodással járó további gondokról, a fejlődés rögös, de járható útjáról TÓTH IMRE. a városi nemzeti bizottság elnöke tájékoztatott. Bevásárlás után Tóth Imre, a városi nemzeti bizottság elnöke — Városunkban az ipar csak az árvíz után kezdett fejlődni. Megépült a Považské Strojárne a Babeta által mára már világhírű üzeme. Ez az üzem évente anyagilag is támogatja a városfejlesztést. A kommunális üzem régebbi keletű, tevékenysége az idők folyamán csak javult. A három szolgáltató házban és az üzemegységekben 25 féle szolgáltatást vehet igénybe a lakosság. Gyártóműhelye van itt a Montostroj nemzeti vállalatnak, a Pletatex és a Kožená Galantéria kisipari szövetkezetnek és az Augusztus 29. cipőgyárnak. Mindezek ellenére mintegy négyszáz nőnek nem tudunk munkát adni, szeretnénk még egy üzemet idetelepiteni, vagy a meglévőket bővíteni, szabás-varrás jellegű munkára gondoltunk, annak van itt hagyománya. A teljes városi komforthoz még sok minden hiányzik. Elsősorban az egészségügyi ellátáson kell javítani. Ha poliklinikát nem is építhetünk, szakorvosi rendelést mindenképpen szeretnénk. Javítani kell a járási székhely közötti autóbuszjáraton. Tovább folytatjuk a bölcsőde- és az óvodaépítést, de az idős, egyedül élő emberekről is gondoskodni akarunk. A választóprogram tervezetében szerepel egy panzió, mi lesz a végső döntés, még nem tudhatom. A nyugdíjasotthon tatarozása, javítása a legközelebbi feladatunk, épitőcsoportot már hoztunk létre ebből a célból. Bízunk benne, hogy a földművesszövetkezet is besegít. Régi település, de fiatal város. Nincs ősi városi magva, sohasem volt ház a ház mellett kert nélkül. A nagyon régi épületek cölöpökön álltak, a cölöpök rözsével voltak befonva, a falakat mindkét oldalról szalmával gyúrt sárral tapasztották be. Nagyszigeten a közelmúltban még találhattunk ilyen épületeket. A település régi neve, Guta, valószínűleg a latin gutta szóból ered, amelynek magyar jelentése: vízcsepp, könnycsepp, folt. Talán szoros kapcsolatban áll az őslakosok sajátos, a víz szétszórt cseppjeihez hasonlítható településeivel. Mindebből mára semmit sem látni. Mezőgazdasági jellegét azonban máig megőrizte és meg sokáig meg is őrzi. Szlovákiai méretben is egyik legnagyobb a Szocialista Ifjúsági Szövetség Földmüvesszövetkezet. Itt dolgozik a város lakosságának többsége. A szövetkezet segíti a leghatékonyabban a városfejlesztést. Nem ígér, nem halogat, hanem ad és épít. Gyönyörű széle? utcáival, hatalmas, füves terével (itt szokták a május elsejét megünnepelni), sok-sok új házával és városias központjával e helység a Mátyusföld gyöngye lett. FISTER MAGDA A szerző felvételei A Szlovák Nemzeti Színház operatársulata január 11 -én mutatta be Verdi ritkábban játszott operáinak egyikét: a Simone Boccanegrát. Verdinek ez a műve — amelynek ősbemutatója négy esztendő híján kereken egy évszázaddal ezelőtt volt a milánói Scal#színpadán —, sok tekintetben eltér a „maestro" többi operájának stílusától, ezért csak egészen elsőrangú erőkkel arathat sikert. A bratislavai előadás sikerében több külföldi vendégművész, továbbá Peter Dvorský és a társulat több tagja osztozik. A parádés szereposztásban ott találni a 29 esztendős, egyre népszerűbbé váló operaénekes: GALLA JÁNOS nevét is. — Utad a Nemzeti operaszínpadáig ? — Érsekújvárod születtem, innen kerültem a bratislavai Konzervatóriumba, ahol a kiváló pedagógiai érzékkel bíró Ida Černecká volt a tanárnőm. Ezután a Zeneművészeti Főiskola következett, az operának 1981 őszén lettem tagja. — Ennyire egyszerű, mondhatnám sima lett volna a Szlovákia legrangosabb operatársulatába vezető út? — Erről szó sincs! Én is úgy kezdtem, akárcsak pályatársaim zöme : eleinte például amatőr énekesek versenyein szerepelgettem, majd különböző dalfesztiválok következtek. Zenei tanulmányaim éveiben azután egyre szigorúbb mércével mérhető, egyre rangosabb versenyek következtek. Felléptem például a fiatal koncertmüvészek trencsénteplici seregszemléjén, továbbá a Schneider-Tmavský Énekversenyen, az Antonín Dvofák Nemzetközi Énekversenyen Karlovy Varyban és a moszkvai Csajkovszkij Énekversenyen is. Jelentős előnynek érzem, hogy pályakezdő fiatalként több hónapos olaszországi tanulmányúton is voltam, ezen kívül pedig szólistaként szerepelhettem jópár hazai, illetve külföldi hangversenyen. — Mit modhatnál el legutóbbi bemutatódról: a Simone Boccanegráról ? — Elsősorban azt, hogy a rendező jóvoltából két érdekes szereplehetőséget is kaptam benne. Mivel minden egyes figurát többes szereposztásban gyakoroltunk be, én egyszer Fiescót, a patríciusok pártjának fejét, másszor pedig Paolót, a genovai nép felkelésének egyik vezérét alakítom. A „Boccanegra" Verdinek egyik legnehezebben játszható, zeneileg zártabb formájú operája, bár néhány jelenet a könnyedébb ritmusú Donizetti vagy Bellini közelségére utal. — Az évad végéig két további bemutató is lesz még a bratislavai operában. Szerepelsz majd azokban az előadásokban is? — Igen. Az előzetes tervek szerint mind Suchoň: Svätopluk című operájában, mind pedig Rossini: A sevillai borbély című operában is színpadra lépek; az utóbbiban Basilio figuráját alakítanám. — Az 1984-es esztendőben volt olyan előadásod, amelyet rendkívül fontosnak érzel? — A december 30-án játszott Eugen Anyegin, amikor a világhírű Nikolaj Gjaurov helyett kellett beugranom Grémia szerepébe, és olyan sztárokkal énekelhettem együtt a bratislavai színpadon, mint az olasz Mirella Freni, a címszerepet alakító bolgár Ivan Konsulov és a Lenszkijt éneklő Peter Dvorský. Függönyzárás után a közönség állva, 15 percig tartó vastapssal köszönte meg az előadást! — Te nem készülsz külföldi vendégszereplésre? — Szovjetunióbeli, hollandiai és franciaországi meghívásaim vannak. (mik-) 13
