A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-16 / 47. szám
A Gsemadok életéből Nem jutottam szóhoz Štúrovóban (Párkányban) a Balassi Bálint Közművelődési Klub és a CSEMADOK JB szervezésében találkozhattak az olvasók a Hét szerkesztőivel. A főszerkesztő Strasser György, helyettese Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos és Lacza Tihamér sok-sok kérdésre válaszoltak. Elmondták, hogy a Hétnek milyen az olvasótábora, milyenek az igények. Szó esett arról is, hogy viszonylag kevés az előfizetők száma. Ehhez akartam a vitában hozzászólni, de hamar eltelt az idő, így többen nem jutottunk szóhoz, most mondom el hát az észrevételeimet. A lapterjesztést a fiataloknál kell kezdeni (a gimnáziumokon, szakiskolákon), mert a tudományos műszaki forradalom nemcsak technikai forradalmat nemcsak a műszaki fejlődést jelenti. A közgazdaságban, szociológia, filozófia nélkül nem valósulhat meg. Az előfizetők számát az ö soraikból kell gyarapítani. Ma egy olyan furcsa szemlélet is uralkodik az emberek között (gyakorlatból tudom, kisebb települést Nánát ismerve), hogy a középkorosztály már nem lelkesedik a lapért langyos vizek területe — ami van azt őrzi, a nyugdíj előtt állók pedig visszarendelik a lapokat félve, hogy a nyugdíj kevesebb lesz és éppen a sajtónál kezdik el a takarékoskodást (ezt konkrétan a községünkben tapasztaltam: a 40 előfizetőből ma már csak 20 van). Kérésem az lett volna a vita keretében, hogy egy-egy országos rendezvény előtt utasítást javaslatot közölnének, hogy milyen forrásból, milyen anyaghoz nyúljanak az érdeklődők (vers, próza, színjátszás), mert eddig még mindig az anyagválasztásban van a hiba. A felszabadulás 40. évfordulója jegyében érdemes lenne bemutatni a 20. század új, korszerű létesítményeit (művelődési házak, klubok, sportcsarnokok, parkok, üzemek, üdülőhelyek stb) azon maradandó létesítményeket amelyek fiataljainkat befogadják. Külön értékelem, mert számomra az első helyen a lap utolsó oldala áll — a szlovákiai magyar népviseletek és az ehhez hasonló sorozatokat, mert épp e sorozatok miatt sokan a lapot összegyűjtik és beköttetik. Ha a klubesten szóhoz nem is jutottam, mindannyian sokat tanultunk egymástól. Köszönjük a szerkesztőség minden egyes tagjának, hogy ők is az olvasók szemszögéből nézik a lapot és olvasóik kívánságát a lehetőségeikhez mérten kielégítik. HAJTMAN KORNÉLIA A százdi éneklőcsoport tagjai és a mókázó cigányoknak álcázott szereplők Régi népszokások A Százdi (Sazdice) CSEMADOK Helyi Szervezetének tagjai Kozák Gyula elnök irányításával szüreti ünnepélyt szerveztek. A 15-tagu CSEMADOK-vezetőség és a helyi Nőszövetség felelevenítette a régi népszokásokat. Népviseletben sorakoztak fel a tagok, nem hiányoztak a lovasfogatok és a feldíszített hintók sem. A kocsikban láthattuk Kozák Tibor népi zenekarát Ipolypásztó (Pastovce) községből, a százdi (Sazdice) közismert és népszerű citera-zenekart, valamint a női tánc- és éneklőcsoportjának tagjait, akik népdalokat énekeltek és szép népi táncokat mutattak be. Tóth István vezetőségi tag tréfás szövegeivel jól szórakoztatta a népes közönséget. Nemcsak Százd község lakói nézték végig a szüreti felvonulást, hanem eljöttek a szomszéd községekből is. Dicséret illeti a deméndi (Demandice) és lontói (Lontov) Állami Gazdaság vezető dolgozóit, akik erre az ünnepségre kölcsönözték a hintókat és lovakat, a Lévai (Levice) Népművelési Otthon dolgozói pedig régi népviseleti ruhákat biztosítottak a százdiaknak. Vidám hangulat uralkodott két órán keresztül és utána a művelődési otthonban folyt a táncmulatság reggelig. KÜRTHY GYULA (A szerző felvételei) gatója, napjaink egyik legjelentősebb hazai történésze, öszszefüggéseiben vizsgálta a csehszlovák állam politikai koncepciójának alakulását, s ezen belül a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos szemléletet. Rámutatott az uralkodó polgári osztályok cselekvési tehetetlenségére és kiemelte a CSKP által képviselt álláspont elvszerüségét és jelentőségét. A Szlovák Nemzeti Felkelés, mint a nemzeti felszabadító mozgalom fegyveres megnyilvánulása elindított a nemzetiségi kérdést illetően is egy egészséges folyamatot, feltételeket teremtett a kérdés igazságos megközelítéséhez. Mégis sok erőfeszítésre volt szükség, hogy érvényre jussanak a lenini normák, megvalósuljon a belső internacionalizmus hazánkban. Plevza elvtárs kifejtette, hogy e kérdéskör tisztázása a fejlett szocialista társadalom jelenlegi építésének is egyik tartozéka. A következő előadásban Kiss József kandidátus a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jellegével és jelentőségével foglalkozott. Rámutatott a fasisztaellenes összefogás eme európai jelentőségű méreteire és fontosságára. Felvázolta a magyarok részvételét és szerepét is, azonban figyelmeztetett arra, hogy ezen a téren még sokkal adós a történelmi kutatás, de sokat segíthetnek az adatok feltárásában az újságírók és az amatőr kutatók is. A szeminárium további műsora a klubmozgalomra, a fiatalok és a kultúra kérdéskörére összpontosult. Marián Párkányi, a SZISZ SZKB titkára arról tartott érdekes és átfogó előadást, milyen kulturális tevékenységet fejt ki az ifjúsági szövetség az SZNF és a felszabadulásunk 40. évében. Kitért a SZISZ SZKB és a CSEMADOK közti együttműködés eddigi tapasztalataira is és megjelölte, mely területeken, munkaszakaszokon vannak még tartalékok, kihasználatlan lehetőségek, amelyekkel élni kellene. A műsor Keszegh Istvánnak, a CSEMADOK központi klubtevékenységi szakbizottsága elnökének bevezető előadásával folytatódott, majd az esti órákban a két szakterület a klubtevékenységi és a történelmi-honismereti szakasz jövő évi akcióival foglalkoztak a jelenlevők. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a tervezett irodalmi-történelmi vetélkedő felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére, amelyet szövetségünk a közeljövőben készül meghirdetni. Másnap a szeminárium résztvevői megtekintették az SZNF múzeumát s alkalmuk volt látni Banská Bystricát, a felkelés „fővárosát". írásunk elején bizonyos tekintetben rendhagyónak jelöltük meg a luóatíni szemináriumot. Úgy érezzük, a kísérleti jelleg ez egyszer is hozott magával a pozitívumok mellett hiányokat, pl. azt, hogy a helységbe azok, akik csak szombaton indultak útnak, amikor is kevesebb a közlekedési járat, késve érkeztek meg. Az elhangzott előadások, viták beszélgetések, fejtegetések mindenképpen megérdemeltek volna számo-Néhány hetünk van még az évvégi számvetésig, de addig is tart még a hajrá az iparban, a mezőgazdaságban s a kulturális munkában is. Természetesen ágazatonként más és más a megvalósítandó feladat de a cél azonos: tervteljesítésre törekszenek mindenütt CSEMADOK-szervezeteink is a harmadik negyedévben rendezték meg a járási dal- és táncünnepélyeket, mintegy az őszi munkák, a szüret záróakkordjaként Több helyről is kaptunk meghívót: CSEMADOK járási bizottságok tagjai invitáltak bennünket a járásuk amatőr csoportjait felvonultató fesztiválokra. Mentünk..., mentem. S hogy útjaim nem voltak hiábavalóak, bizonyítsák tanulságaim: Néztem a színpadon táncoló népi táncosokat népdalénekeseket zenészeket versmondókat. Néztem őket, s elgondolkodtattak. Lelkesen tették, amit tettek, műsoruk hangulatos, szórakoztató s egyértelműen eredményes volt. Mi lehet a sikerük titka ? Morfondíroztam, s nem állhattam meg, hogy párhuzamokat ne vonjak e kulturális munka, s az élet más területei között A színpadon szereplő emberek szemmel láthatóan élvezték amit csináltak, az éneklést, a táncot, a zenélést Minden bizonnyal az érdeklődés vitte őket a csoportba, s tán nem a tudatosított, de a mindenképp létező erkölcsi érdek, hogy továbbvigyenek, továbbéltessenek valamit, hagyományokat szépséget, közben ők maguk is tanuljanak s egyben szórakozzanak. Csoportban s a csoportért (is) dolgoznak, ahol mindanynyian a tudásuk legjavát igyekszenek nyújtani, mert az eredmény szemmel látható, azonnal elbírálható, s ők érzik, tudják, hogy a környezetük szemében csak a jó! végzett munka érdem, egy rossz produkcióért a „szájára venné őket a falu". De nem a bírálattól való félelem a mozgató erő; paradoxon lenne, ha valaki kényszerítené őket ez önkéntes tevékenységre. Sokkal fontosabb enné! az alkotás igénye, az olyan önkifejezési formák megtalálása, amelyben megszabadulhatnak — legalább részben — a normáktól, önnön korlátáiktól. Ez az igény nem új, talán egyidős az emberiséggel: alkotni — kinek, kinek a képességei szerint — az erő vagy a szellem szférájában. A járási dal- és táncfesztiválokon szereplők a szellem síkján alkotnak. Az érdeklődés és érdek pozitív összekapcsolódása, s a meggyőződés, hogy csak az érdemes munka hozhat számukra sikert olyan etikai magatartást eredményez, amit szívesen látnék viszont életünk minden területén. S hogy mégse mindenütt ezt látom, miértek sorozatát indította el bennem. Mert lehet hogy csak azért tűnik ilyen rózsaszínűnek a kulturális munkánk, mert ennek eredménye — ellentétjén népgazdaságunk többi ágazatával — számokban nem kifejezhető, de a jókedvvel végzett munka se illeszthető számtani egyenletbe. S én itt most a termelőágazatokban végzett munkáról, mint az önmegvalósítás lehetőségéről írnék szívesen — s talán még írni is fogok. CSANAKY ELEONÓRA sabb közönséget. Akik részt vettek a luóatíni szemináriumon, sok élménnyel lettek gazdagabbak. Új ismeretekre tettek szert s hozzá gyönyörű természeti környezetben, ahol a vendéglátók is arra törekedtek, hogy a szellemiek és az anyagiak együttes harmonikus hatása maradandó emlékké váljék. PETRIK JÓZSEF Fotó: Prandl Sándor 7 A felvonulás
