A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-16 / 47. szám
Innen-onnan Greiner Szibill a napokban ünnepelte jelentős életjubileumát. Hivatalosan jubileumi tárlatán, festészetünk egyik szentélyében, a Duna melletti kiállítási teremben köszöntötték őt. Az ott elhangzott jókívánságokhoz a Hét szerkesztősége is csatlakozik, annál is inkább, mert lapunk sok számát díszítették már a művésznő alkotásai. Őszi tárlat a Duna partján, az öreg híd mellett. Az ősz az évszakok közül a legszínesebb. A még nyíló virágok és őszi falevelek káprázatos színmozaikja. A jubileumi tárlaton kiállított festmények, tusrajzok, falikárpitok versenyre kelhetnek ezzel a színvarázzsal. Mindenütt színek; olaj, pasztell, gobelin, art protis, a látogatók azt sem tudják, mit csodáljanak. Egy átfogó kép az életmű legszebb termékeiből. Ám nem csak a színek csodálatosak. Valami még ezen is túltesz: a lendület, a mozgás ábrázolása szinte valamennyi alkotásában! Akad ugyan egy-két tájkép, csendélet, portré; alkotásainak zöme mégis a mozdulatok, a lendület himnusza. Tánc, balett, sport, spartakiád. — Kislány koromban táncosnő szerettem volna lenni. Nem lettem az, de vágyaimat kiélem a tánc és a sport bűvöletében, lendületében — vallja a gyönyörű képek alkotója. — Szeretem a zenét, a dalt, magával ragad a mozdulatok szépsége ... Tánc és folklór. Ezzel kezdte, de nem állt meg itt. Vonzották a különböző mozgásformák. A balett, a mükorcsolyázás és a jégkorong. Nem maradhatott ki a sorból az atlétika, a labdajátékok, amikor pedig megrendezték az első országos spartakiádot, a mozdulatok megörökítője ott ült a sportpályák szélén és szorgalmasan vázolta rajztömbjébe a látottakat. A külországokat járva is a mozgással összekötött érdekességeket kereste, az arabok, a spanyolok táncai és persze a bikaviadalok is felkeltették az érdeklődését. Vázlatok ezrei és számos alkotás lett az eredmény. Mi ezeknek az alkotásoknak a legjellemzőbb vonása? A mozgó mozdulatlanság. Nem tudom más hogy van vele, de én Greiner Szibill alkotásait látva, szinte hallom a különböző táncok zenéjét is. Pedig néma csend van, áhítatos csend, mégis hallom a pattogó csárdást, a népi táncok színes bongását, hallom a sportpályák zúgását, látom a képek alkotóját: a teremben ül, vagy a sportpályák szélén, térdén a rajztömbbel, kezében színes pasztellrudacska, kréta; szeme a színpadon, a télistadion jegén, a sportpályák gyepszőnyegén: a rajzlap fölé hajló hát, mély összpontosítás, villámgyors vonalak, bámulatos biztonság és a rajzlapon kirajzolódó táncosok, sportolók körvonalai. Amit csinál, az festői bravúr, pillanatok alatt a vászonra kerül egy-egy mozdulat. Sportünnepély, tánckarnevál színekben elbeszélve. De a szavak helyett, azt hiszem, beszédesebbek maguk az alkotások. MÉSZÁROS JÓZSEF (a szerző felvételei) Rózsaszínre festette a tengert augusztusban a Cote d'Azur környékén a medúzahadak beözönlése. A gyanútlan fürdőzők ezreibe martak bele a kocsonyás testű állatok, mérgező, égető fájdalmat okozó folyadékot lövellve áldozataikra. A gólyát a gyerek hozta — a házhoz, együtt kitelelnek. Álmában csönget egy picit... — nyugdíjas villamosvezető, harmadik emeleti lakása erkélyén ... 8 Spartakiád Flamenco Kék balett
