A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-07 / 37. szám

Csak egy percre...

Rövidesen a főiskolákon és az egyetemeken is megkezdődik az oktatás. Az új tanévben a Szepsiben (Moldava nad Bodvou) érettségizett BARTÓK KATALIN is a gólyák közé tartozik majd: magyar-szlovák szakon képezi magát tovább Bratislavában, a Komenský Egyetemen. Igaz, a felvételi második nekirugaszkodásra sikerült csak, egy évig a Nagyidat (Veľká Ida) Magyar Nyelvű Óvodában dolgozott a tavalyi, sikertelen első próbálkozás után; szőkébb környezete, ismerősei azonban hittek benne, tudták, hogy ennek a felelösségtudó lánynak mindenképpen a pedagógusi pályán a helye:

— Már az óvodában, hároméves koromban elkezdtem a szereplést, s merthogy rengetegszer álltam közönség elé, a fellépések örömöt jelentettek számomra. Az iskolában is rendszeresen szavaltam, 1978-ban elkerültem a Jókainapokra, itt versmondásban a III. kategória győztese lettem. A rokonságban mindenki színésznőnek szánt, de bennem e pályának még a gondolata sem vetődött fel, hiszen kicsi korom óta tanítónő szeretnék lenni.

— Hol kezdte/ el iskolába járni?

—- Görgőn (Hrhov), ahol a Török házaspár tanitóskodik ma is: sokat köszönhetek nekik, éppen úgy, mint később Szepsiben Tóth Sándor magyartanárnak, aki további szerepléseimet irányította. A gimnáziumban már teljes bizonyossággal élt bennem az elhatározás: pedagógus leszek. Különösen a nyelvek álltak hozzám közel, mindenekelőtt az őseimtől örökölt szépséges anyanyelvem.

— Hogyan érzi egy gimnazista: pedagógus lesz, mindenképpen? Miben nyilvánul meg az ilyen elhatározás?

— Abban például, hogy mindig jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy egyszer én is beléphessek az osztályba és tudásom legjavát adva taníthassak, nevelhessek. Hogy láthassam az arcokon a visszajelzést, megbizonyosodjak róla, tanítványaimat érdekli, amit mondok. Úgy vélem, a pedagógus sokat tehet azért, hogy az emberek vidámak legyenek, szeressék a szépet, s egyáltalán: örüljenek az életnek.

— Magad is vidám vagy: vajon kitől örökölted a természetedet?

— A szüleimtől. Aputól a hangomat, anyutól az örökös ugrálást, táncolást. Édesanyám szádelői én is sok szép nyarat töltöttem ebben a gyönyörű környezetben, amelyben nagyapán kalauzolt. Bejártuk a kanyargós ösvényeket, felkapaszkodtunk a sziklákra, sasfészkeket lestünk meg. A völgyben folydogáló kristályos vizű patak, a pompás természet nagyban befolyásolta személyiségem alakulását.

— Szavaidból kitűnik, sok minden érdekel.

— Ezt teljesen természetesnek tartom, hiszen így gazdagodhatom lélekben. A szereplések hozták például hozzám közel a költészetet, főleg Nagy László és Weöres Sándor műveit, de nemcsak a verseket, hanem magát az irodalmat is.

— Másodszorra mégiscsak sikerült életed nagy vágyát elérned, ősztől készülhetsz hivatásodra, amelyhez sikeres vizsgákat jó szerencsét kívánok.

— Köszönöm szépen.

(batta) Fotó: Baiajti Árpád

házát prágai képzőművészek restaurálták. Néhány lépéssel odébb a Madagaszkár királyaként ismert Benyovszky Móric felesége családjának, Hönschéknek a háza áll. Véletlen vagy se, de jelenleg a ház a ČEDOK utazási iroda kirendeltségének az épülete. A Műemlékvédő Hivatal kirendeltsége pedig abban a házban működik, melyben oly gyakran vendégeskedett a múlt században Ludvigh János, a szepességi városok követe, akinek 1824-ben megjelent „A szepességi XVI város pragmaticai története és állományvázlata" című tanulmánya szinte nélkülözhetetlen a műemlékek védelmével foglalkozók számára.

a már közigazgatásilag Poprádhoz tartorzik. A saját emblémával megjelölt műemlék-városnegyed része a jelenlegi járási székhelynek. A sárkányölő György lovagot ábrázoló városcímer alatt felirat: Spišská Sobota — Szepesszombat. A poprádi autóbusz-állomásról a 2-es számú helyi járaton az egykori járási székvárosba érkezünk.

Ha nem tudnám, hogy a tatárdúlás után idetelepített, később zipsereknek nevezett szászok városának — a Zsigmond király idején elzálogosított 16 szepességi város egyikének — orsó alakú főterén állok akkor is kitalálnám: a középkorból maradtak ránk ezek az épületek. Elég egy pillantást vetni a templomra, mely már 1253-ban ott állt az enyhén emelkedő domb tetején, meg az 1598-ban mellé épített bástyaszerü harangtoronyra, az ódon, reneszánsz és barokk házakra.

Andrássy János, Szepes vármegye alispánja a hajdúezredet vezénylő Andrássy Pál kuruc generális öccse egyik jelentésében ezt írta: „Már régen el fogjuk felejteni az egész középkort, a szepesi városokban még mindig föltalálható leszen ez a kor." Ahogy jobban szemügyre veszem a házakat, egyre inkább igazat adok neki.

Jámbor emberek lehettek a középkori várost építő és lakó zipserek, mert az épületeken megmaradtak, sőt ma is láthatóak különféle nyelvű

Ahol a Műemlékvédő Hivatal kirendeltsége működik

Ma múzeum a Döller-ház

És a Döller-ház? A Szepesi Lapok és a Zipser Bote hetilap egykori munkatársának a háza? Ma múzeum. A hajdani Kárpát Egyesület több gyűjteményét, a Tátraalji Múzeum 17 000 kötetes (15 nyelvű) könyvtárát őrzik benne

Bemegyek, mert tudomáson szerint az átépítés után itt nyitották meg tavaly „A Tátraalji övezet a feudalizmusban" elnevezésű állandó jellegű kiállítást.

Érdemes itt hosszabban elidőzni. Jó hírük volt valamikor a város céheinek, mestereinek, illetve a

A jellegzetes szepességi harangtorony

12

feliratok, a falra festett, a kőtáblákra vésett szövegek.

A bolthajtásos kapuk alatt, az erkélyes ablakok között, a csipkés ereszd háztetőkön restaurátorok dolgoznak. Egy évtizede folyamatosan végzik munkájukat, évi 2 millió koronás költséggel, nagy gonddal és hozzáértéssel.

Körüljárom a főteret. Itt egykor a zipser város kiváltságos joga alapján vásárokat tartottak, s csöppet sem csodálkoznék, ha elém tűnne a vásározó sokaság, annyira érzem a középkori hangulatot. Nem lepne meg, ha Krúdy A középkori város című elbeszélésének szereplőivel találkoznék. Hermannal, a medvebőr süvegü toronyőrrel, Klebák Pál kéményseprővel, a jókedvű Kéti asszonnyal vagy Horeczki urammal, a sánta trombitással.

Szinte csodálkozom, amikor észreveszem, hogy a ház előtt, ahol 1474- ben Mátyás király vendégeskedett, nem üveges fedett hintó, régimódi batár, hanem egy vadonatúj, piros autó áll. Egy öntött vas táblán latin szöveg emlékeztet erre a vendégeskedésre.

Itt mindegyik ház a történelmet idézi. Jan Brokoff háromszáz évvel ezelőtt gyönyörű barokk szobrokkal díszítette Prágát, most itt az ö szülő-