A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-21 / 39. szám
Madách Imre kapcsolatai Irodalmi nagyjaink életútját, munkásságát elemezve nem mellőzhetjük az emberi kapcsolatok vizsgálatát sem. Az efféle kutatások eredményei mindenképp hasznosak lehetnek; hozzásegíthetnek bennünket az életművek tökéletesebb megértéséhez, a mélyebb összefüggések felismeréséhez. Erre vállalkoztak a múlt év folyamán Balassagyarmaton megrendezett Madách-emlékülés előadói is, akik Madách Imrét, a költőt és embert elsősorban családtagjaihoz, barátaihoz fűződő kapcsolatain keresztül mutatták be. Az előadások anyaga azóta a Balassagyarmati Honismereti Híradó Madách-emlékszámában is megjelent, s így az érdeklődők szélesebb tábora is megismerkedhet az értékes tanulmányokkal. Beszámolójában dr. Fülöp Lajos, az ELTE tanára Fráter Erzsébetről értekezik. Munkájában olvashatunk a fiatalok megismerkedésének körülményeiről, házasságuk alakulásáról, illetve az együtt eltöltött nyolc boldog esztendejük tragikus végének okairól. Madách, a 21 éves táblabiró, a „zörgő csontú kórvitóz" — ahogy önmagát nevezi ironikusan a költő — 1844-ben, a balassagyarmati farsangi megyebálon ismerkedett meg a 16 éves Erzsikével, Fráter Pál nógrádi alispán unokahúgával. A nő közvetlensége azon nyomban szerelemre lobbantotta őt. Vadrózsák c. versének első strófájában így vall minderről: „Látnom téged és szeretnem egy volt. / Oh, leányka, honnan, honnan ez? / Hisz különben ember e világon / üdvöt csak hosszú harccal szerez". Madách Imre Majthényi Anna, a szigorú anya tiltakozása ellenére is megkérte a lány kezét, majd Csecsén házasságot kötött vele. Madáchné hadakozása saját szemszögéből talán érthető volt. Maguk hatalmas vagyonnal rendelkező nemesek, buzgó katolikusok és igen művelt emberek voltak, míg Fráter Erzsiék kálvinisták, műveltség dolgában is alulmaradt, lecsúszott dzsentri osztály utódai. A fiatalok házasévei az ellentéteket kiváltó egybekelésük ellenére is boldogan teltek a közeli csesztvei birtokon. S bár Madáchot 1852-ben politikai okok miatt letartóztatták. Fráter Erzsébet ragaszkodása férje iránt érzett szeretete ekkor sem szűnt meg. Ezt bizonyítják a feleség Pozsonyba címzett levelei is. Ezeket kommentálva Fülöp Lajos igy summázza véleményét: „Vajon hihetünk-e azoknak az életrajzíróknak, akik azt állítják, hogy Madáchné — a férj távollétében — csak mulatozott, sőt kicsapongó életet éft... Aligha!" A nő Sztregován „kezdi igazán élni életét", s itt kezdődik Madách dilemmája is. Mindezt betetőzi a jól ismert losonci megyebál, s ezután már hiába minden, nincs megállás a lejtőn. Egy újabb tanulmányban dr. Kerényi Ferenc egyetemi docens Majthényi Anna személyiségjegyeit körvonalazza. A szigorú és művelt anya, a. kor „nagyasszonya" olyan családból származott, amely még a Madáchoknál is régebbre, a 108 honfoglaló nemzetség egyikére tudta visszavezetni eredetét. Majthényi otthona és családja szemszögéből értékelt" — állapítja meg Kerényi Ferenc. S vajon mi minden jellemezte ezt az energikus, matuzsálemi kort (96 évet) megélt asszonyt? Köztudott, hogy mindenekelőtt gyermekei nevelésére fordított nagy gondot. Ám nemcsak szellemi fejlődésükkel törődött, de megkívánta testi erejük fejlesztését is. A Madách-gyerekek például fizikai munkát végeztek, polgári uszodába jártak felügyelettel; külön tánc- és vívómesterük volt. Madách anyja maga is nagy olvasottsággal és nyelvi műveltséggel rendelkezett. Különösen a francia és a német irodalmat ismerte kitünően. De 1834-től, férje halála után magabiztosan irányította a 6 000 holdnyi, négy megyében fekvő birtokot is, s ez — amint Kerényi írja — „nem mindennapi, férfiakat is megszégyenítő erétyt kívánt". Birtokain előrehaladott volt a majorsági gazdálkodás; a „nagyasszony1' maga irányította a len- és kendertermesztést, a pulykatenyésztést stb. „Anglus-kertjében" nem hiányzott a rét, az erdő, a szőlő és a halastó, a virágoskert és a fürdőhely sem. De a fiatalok házasságkötése után nem volt kegyetlen hozzájuk sem. A gyermekek születésekor Csesztvén tartózkodott: segített, intézkedett, szervezkedett a nehéz helyzetben. A Madách és a Fráter Erzsi, valamint a Majthényi Anna és a fia közti viszonyról jóval többet tudunk, mint a költő más kapcsolatairól. Tudjuk, hogy a költő élete sokáig két nő közt őrlődött. De volt Madáchnak egy harmadik nőhöz fűződő viszonya is. Ezt fejtegeti tanulmányában dr. Szabó Károly irodalomtörténész, a gyarmati Balassi Bálint Gimnázium igazgatója. Hangsúlyozza többek közt, hogy Madách „a két nő (anya és feleség — Cs. K. megj.) közti őrlődése közepette egy harmadik társaságban talált enyhületet és hozzá méltó szellemi felüdülést". Ez a nő a nógrádi főjegyző. Veres Pál felesége volt. Veres Pálné egyébként a XIX. századi magyar nőnevelés legnagyobb alakja, aki „nem nyugodott bele abba, hogy a nőnek csak sorsa van", s ezért „tudatosan és tervszerűen kereste azokat az embereket és alkalmakat. akiktől és ahol tanulhat". így került kapcsolatba egyebek közt Madáchcsal is. Természetesen a költőnek is sokat jelentett az asszony közelsége; nem csoda hát ha Madách gyakori vendég volt Veresék vanyáréi kastélyában. Érdemes itt idéznünk Mikszáth Kálmánt aki ugyancsak jól ismerte a ház nemes urát. Többek közt ezt írja egy helyütt a szklabonyai író: ......a környék kiváló emberei sűrűn megfordulnak a kristálytiszta jellemű gazdánál. Oda jár Szontagh Pál, a nagy jövőjű fiatalember, minden szépért, nemesért buzduló, néha megjelenik Madách Imre is, s nagy irodalmi, politikai és társadalmi viták folynak, amelyekben részt vesz a háziasszony, sőt hovatovább kezd annak központja lenni. Sűrű levelezés folyik éveken át Sztregova, Horpács és Vanyarc között. Olvasmányaikat kicserélik egymással ; Madách aláhúzogatja a szebb helyeket. Veres Pálné is rábukkan ilyenekre a maga könyveiben és figyelmezteti rajok barátait a margón". Szabó Károly szerint a Tragédia bizonyos gondolatai is a vanyarci napoknak köszönhetők. Nem csoda hát, ha 1862. január 25-én Madách a nagy mű első példányával már Veres Pálnénál volt. A drámát eképp diktálta a kedves hölgynek: „Ajánlom önnek a könyvet, mert aki szerezte, az ön odaadó hive". Szabó Károly megállapítja, hogy a kapcsolatnak van „egy mélyebben fekvő oka is". Erre vonatkozólag írja az alábbiakat: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Tragédia — a két prágai szín kivételével — voltaképpen a női nem megdicsöitése. Meg kellett oldani tehát egy rejtélyt. Honnan van. hogy a fiatalkori müveiben szinte nőgyülölőnek mutatkozó Madách — házasságának zátonyra futása után! — annyi szépet tud elmondani a női nemről?" A szerző emögött Veres Pálné emben-nöi magatartásának nagyságát, szellemi kisugárzását, magával ragadó jellemét sejti. Szerinte „a történeti színek Éváiban is nyomot hagyhattak Veres Pálné erényei". Madách Imre általában úgy él a köztudatban, mint aki életének nagy részét a világtól s az emberektől távol, bezárkózva és visszahúzódva töltötte sztregovai „barlangjában". Igaz. nem volt sok barátja, de akiket tisztelt, azokkal gyakran találkozott, elbeszélgetett. A jóbarátok közül dr. Praznovszky Mihály Madách-kutató Szontagh Pált mutatja be. Azt a liberális politikust, és horpácsi köznemest. aki szinte két évtizeden át „ott volt a költő életének minden jelentős állomásánál, s személyiségének hatását Az ember tragédiájának megszületésében és csillag-pályára állításában is elismerik". A legszívesebben látott vendég volt ő Sztregován is. Madách elsőként neki mutatta meg a Tragédia kéziratát, s az ő javaslatára került a mű Arany Jánoshoz. Politikai küzdelmeik közös színtere a balassagyarmati megyeház volt. Míg Madách könnyebben lángoló, addig Szontagh óvatosabb, megfontoltabb volt. A másik közeli barát Sréter János, a cserhátsurányi nemesember volt. Öt dr. Horváth István mutatja be. Sréter már 33 éves korában alispán lett. Munkabírása „legendássá s a lusták előtt félelmetessé vált". Ezt csodálta meg maga Madách is. Persze Sréter egyéb tulajdonságai is tetszettek Madéchnak. Többek közt Sréter buzgólkodása a magyar nyelv terjesztése ügyében, Kossuthoz fűződő viszonya, no meg persze, az, hogy az alispán igényelte a társadalmi-politikai-gazdasági változásokat. CSÁKY KÁROLY
