A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-26 / 44. szám
Gazdag és látványos volt a Technointorg kínálata az idei BNV-n Csak egy percre RNEZOBEN A győri Gardénia függönygyár termékei kereskedelmi miniszter. Ez a mondat pedig valóban találóan érzékeltette a kiállítók törekvéseit, és a BNV közönségének érdeklődése is bizonyította, hogy például a méltán népszerű Ladák és Skodák legkorszerűbb, műszakilag tökéletesített típusai világszerte valóban versenyre keltek az úgynevezett középkategóriájú márkákkal; egyre javuló tulajdonságaik és teherbírásuk igazi konkurrenciát jelent a gyorsan dráguló és mindinkább divatcikké „könnyített" nyugati kocsiknak. Elsősorban magyarországi, NDK-beli, jugoszláviai, szovjet, de néhány további ország kiállítóinak hasonlóképpen érdeme, hogy az idei BNV a nemzetközi összehasonlítás mércéjét kínálva tükrözte hűen a vásárlók sokirányú bútorgondjait és -örömeit. Általános észrevételként elmondható, hogy főként a változatosság, a praktikus megoldások s természetesen a kényelem jellemezte az idei bemutatót. És mert a magyarországi bútoripar termékei egyre sűrűbben jelennek meg a csehszlovákiai bútoráruházakban is, hadd mondjam el, hogy a vendéglátó ország kínálata ebben a tekintetben is jócskán bővelkedett az újdonságokban. A lakószobák változatos színekben és a legkülönbözőbb igények kielégítésére készültek; egyre több a kis lakásokban ötletesen kombinálható, elemes bútor. De ami ennél is fontosabb: a tekintélyes hírnevű bútorgyárak és a piac igényeihez rugalmasan alkalmazkodó bútoripari szövetkezetek büszkén hirdették, hogy a kiállított termékek többsége nem prototípus, hanem olyan lakberendezési és lakásfelszerelési garnitúra, amiből már raktárkészletek is vannak. Érthető, ha gyorsan teltek az előjegyzési naplók és a nemzetközi árucsereforgalmi egyezmények protokollfüzeteinek lapjai. Az elmúlt esztendők hagyományainak megfelelően, az idei BNV-n is súlyának megfelelő szerep jutott a KGST-tagországok részvételének. Az őszi vásár legnagyobb külföldi kiállítója most is — akárcsak a korábbi években — a Szovjetunió volt, amelynek meghatározó szerepe van a szocialista országok kereskedelmi együttműködésében és a nemzetközi gazdasági élet remélt fellendülésében. Ott voltak a szeptemberi Budapesti Nemzetközi Vásáron a már hagyományosan jelen lévő szovjet vállalatok; így például az órákat, fotókellékeket és a szórakoztató elektronika jónéhány termékét forgalmazó Technointorg, a legkorszerűbb sportcikkeket és a megbízhatónak ismert vadászfegyvereit kiállító Raznoexport, a Mezsdunarodnaja Knyiga a szovjet könyv- és lemezújdonságok mellett ezúttal értékes bélyegkollekcióit szintén bemutatta, a Novoexport Külkereskedelmi Egyesülés kézműipari termékeket, iparművészeti alkotásokat és porcelánt állított közszemlére. Külön említést érdemel, hogy önálló területen, szakkiállítás formájában az Észt SZSZK kínált bepillantást ipari termelésébe, kereskedelmi törekvéseibe, társadalmi és kulturális életébe. Persze, bátran sorolhatom tovább is a látottakat. Az NDK például ésszerűen méretezett, formatervezett szekrénysorokat, konyha- és gyermekbútorokat, magnókazettákat, barkácsfelszerelést, illetve hát a Holz und Papier Export-Import külkereskedelmi vállalat által forgalmazott egyéb termékek egész sorát kínálta. A Kubai Köztársaság gyümölcs- és halkonzerveit, valamint világszerte keresett dohányáruit mutatta be; hazánk kiállítási cikkei közül pedig a Skoda 130 Rapid iránt mutatkozott a legélénkebb érdeklődés, de rengetegen nyilatkoztak elismerően a Barum védjegyű gumiabroncsokról, vagy a Jawa típusú motorokról is. A Pragoexport több előnyös üzletet kötött irodai és iskolaeszközök, tapéták, padlóburkolók szállítására vonatkozóan, a Chemapol a csehszlovák vegyipari és gyógyszeripari termékekről adott képet, míg az élelmiszeripar kínálatát a Koospol standjai reprezentálták. A nem szocialista országok is szép számmal képviseltették magukat az idei őszi BNV-n. Közülük talán az NSZK-beli cégek tábora volt a legnépesebb. Elhozta új gyártmányait az Opel autógyár, bemutattak különféle testápoló szereket, háztartási tisztítóberendezéseket s különféle műszaki cikkeket. A kőbányai vásárváros területén ott volt a japán Seiko cég is legújabb kivitelű karóráival, Portugália textil- és konfekciótermékeit hirdette, emellett svájci, olasz, brazil, angol, osztrák, görög, ciprusi, kolumbiai, argentínai, sziriai vállalatok is megjelentek. A külföldi kiállítók sorában új színfoltot jelentett a vásáron első ízben szereplő Nicaragua, Irak, Libanon, vagy akár Zimbabwe bemutatkozása. Élelmiszereket, csemegekagylót, kávét, szivarokat, szóját, féldrágaköveket, teát, azbesztet és még sok egyebet kínálva mintegy félszáz vállalat adott betekintést ezeknek a távoli országoknak iparába. Ha röviden is, de okvetlenül szólni illik még arról, hogy a BNV-vel egy időben két szakvásár megrendezésére szintén sor került. Az egyik a Hoventa Nemzetközi Kereskedelemtechnikai és Vendéglátóipari Kiállítás volt, ahol a legújabb vendéglátó- és szállodaipari felszerelések, a nagykonyhai főzés, tárolás, kiszolgálás berendezései, továbbá mosogatógépek, légelszívók s takarítógépek kerültek bemutatásra. A másik „tárlat" a Protenvita Nemzetközi Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Kiállítás volt, ahol korrózióvédelmi eszközök, meteorológiai műszerek, a szennyvíziszap kezelésének legkorszerűbb technológiája, a városi szemét és hulladék elhelyezésének új módszerei, valamint különböző öntözőberendezések kerültek a látogatók elé. Összegezésképpen tehát a BNV-n látottakat leszögezhető: a 80. jubileumi vásár szinte valamennyi tekintetben teljesítette küldetését. Részint időszerű tematikájú szakkiállításoknak adott helyet, részint pedig a vásárlói igények, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és a piaci helyzet alapos felmérésére is módot nyújtott. De nem kevésbé fontos, hogy aki ott járt a Budapesti Nemzetközi Vásáron, az egyúttal már a jövő esztendei kiállítások és szakvásárok „listájáról" is értesülhetett. Ennek értelmében 1985-ben vagy a BNV keretében, vagy más időpontban, de a kőbányai vásárváros területén nemzetközi idegenforgalmi kiállítás és vásár, nemzetközi tömítéstechnikai kiállítás, mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás lesz, s emellett megrendezik még a játékok és az oktatási eszközök, illetve a gumiipari termékek bemutatóit is. Nos, bármennyire is közhelynek tűnik, mégis papírra vetem: vásárnézőbe menni mindig hasznos időtöltés. MIKLÓSI PÉTER PERÉNYI MIKLÓS gordonkaművész jópár éve járja már a koncerttermek hangversenydobogóit, művészi pályafutás során több százezer kilométert utazott repülőn, autón, vonaton. Ismerik őt Európa szinte valamennyi komolyzenei centrumában, de nem kevésbé népszerű az USA-ban vagy Japánban is. A 36 éves, világhírű művész legutóbbi hangversenyeinek egyikét a bratislavai Redoute felújított nagytermében, az idei BHS, vagyis az őszi zenefesztivál keretében adta. — Elcsépelt, de az olvasó számára mindig új értesüléseket ígérő kérdés: hogyan lettél előadóművész? — Hogy már kis srác koromban fölismerték a muzsika iránti fogékonyságomat, s ennek köszönhetően — rendkívüli korengedéllyel — már hétéves koromban a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke lettem. Később Salzburgban és Luzernben is tanultam a csellózást; 1962-ben pedig a római Accademia di Santa Cecília egyetemen kaptam diplomát, illetve a legjobb csellósnak kijáró külön dicséretet. — Ekkor már kész, egyenesen talán befutott előadóművésznek érezhetted magad... — Pedig egy kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy csak ezután következett a java! Számomra a virtuozitást jelentő Pablo Casals meghívására Zermattban és Puerto Ricóban mesterkurzusokon vehettem részt. Sőt! Néhány alkalommal közös hangversenyen szerepelhettem Casalsszal! — Fesztiválszerepléseid ? — Rengeteg komolyzenei rendezvénysorozaton vettem részt, képtelenség lenne most fölemlíteni valamennyit. A bratislavai BHS-re azonban szívesen jöttem, mert ezen a fesztiválon 1975-ben, a fiatal előadóművészek nemzetközi tribünjén laureátusi címet nyertem. — Gyakran koncertezel, de emellett a budapesti Zeneakadémia tanára is vagy. Vajon melyik a halasabb közönség: az idősebbek vagy a fiatalok ? — Az értő közönség a hálás publikum. Minden rétegnek és korosztálynak olyan műsort kell adni, hogy ki-ki értővé válhasson. — Világhírű csellistaként jársz harmincas éveidnek derekán. Mit érzet: véget ért már életedben a mindenfajta művészi küzdelem ? — Dehogyis ért véget! Csak az én mai küzdelmeim másfélék, mint amilyenek a régiek voltak. Nem a megismertetésemért, az elismertetésemért kell harcolnom, hanem azért, hogy úgy muzsikáljak és a müveket azzal a zenekari hangzással szólaltassam meg, ahogy magamban hallom. És persze a megfelelő színvonalon is. Ma is keményen megküzdök azért, hogy a magam elképzelésének és a közönség várakozásának egyaránt megfeleljek. A magammal való csatázás néha még itt, a hotelszobában is zajlik bennem. — Szavakban hogy tudnád bemutatni a gordonkát? — Vonós hangszerként, a hegedűcsalád tenorhangja. Már a tizenhatodik században kezdték építeni, de csak 150—200 évvel később tudott nagyobb teret hódítani. Hangszínét főként a romantikusok kedvelték, de a kortárs zenében is egyre kifejezőbb szerepe van. — Ezek szerint a te repertoárod is gazdagodik? — Szakadatlanul ismerkedem új meg új kompozíciókkal. (M-) 13
