A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-19 / 43. szám
A Csemadok életéből HARMINCNÉGY ÉV UTÁN Nagycsalomija (Vefká Calomija) közvetlenül az Ipoly mentén terül el, hatszáz-valahány lakosával a nagykürtösi (Ver. KrtíS) járás közepes nagyságú falvai közé tartozik. A hetvenes évek elejétől központi község, a hnb-je még négy társközség ügyes-bajos dolgait intézi. Az utóbbi egy évtizedben új utcasorokat nyitottak meg, itt átadták a szlovák nyelvű alapiskola új épületét — a régi épületben pedig kisegítő iskolát rendeztek be. A helyi 1 —5. osztályos magyar tanítási nyelvű iskola megszűnése óta az alsó tagozatos tanulók a 8—lOkm-re fekvő Ipolybalogra járnak iskolába. Nemrégiben költözött felújított épületbe a posta, borbély- és fodrászüzem is működik itt, a falu kereskedelmi hálózata kielégít, s Nagycsalomiján van a környék legszebb orvosi rendelője. A két évtizeddel ezelőtt épített emeletes művelődési házban kaptak helyet a hnb irodái, a népkönyvtár, a szertartásterem és a színházterem. Közvetlenül átadás előtt áll az egyszintes szolgáltatások háza. s talán még idén ősszel hozzáfognak a ravatalozó építéséhez. (Történelmi visszapillantást: Nagycsalomijáról 1244-ből származik az első írásos emlék, amely már mint falut említi Eghazaschalomia néven. A régi falu a dombon levő romtemplom körűi terült el. Nagy szárazság miatt a falu lakossága két részre oszlott, mert a dombon levő kutakban nem volt víz. A nagyobbik rész közelebb jött az Ipolyhoz. ebből a településből alakult Nagycsalomija. A lakosság kisebb része predig északkeleti irányban egy tóhoz települt, s ez lett Kiscsalomija. A falu lakossága mezőgazdasággal foglalkozott kis- és középgazdaként, vagy mint cseléd a Kégli nagybirtokon. A falu életében új fejezet a felszabadulással kezdődött. Az elmúlt négy évtized alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltozott a falu arculata. A múlt idézése után következzék a jelen, s ezúttal Nagycsalomija kulturális életéről essék szó, amelytől elválaszthatatlan a CSEMADOK helyi szervezetének tevékenysége. Beszélgetőpartnereim Bállá Kálmán jelenlegi elnök és Vicián László, a volt elnök. — Sokáig a szervezet pénztárosa voltam — idézi a közelmúltat Bállá Károly —, s épp egy olyan időszakban, amikor évente egy-két járási szintű rendezvénynek is otthont adtunk, s mi is társrendezők voltunk. — Pergessük vissza az éveket egészen a CSEMADOK helyi szervezetének megalakulásáig. Mikor és hány taggal alakult meg, kik voltak az alapító tagok, s mi jellemezte a kezdeti időszakot? — kérdem Vicián Lászlót. — Az igazság az, hogy a megalakulás előzményeiről, közvetlen lefolyásáról nincsenek személyes élményeim, mert abban az időszakban Csehországban dolgoztam, s onnét bizony nem jártunk hetente haza — mondja Laci bácsi. — Erről én sem tudnék beszámolni — kapcsolódik a beszélgetésbe Balta Károly —, mert az idő tájt én is Csehországban kerestem a kenyérnek valót... De — kap a fejéhez —, van nekünk egy szépren vezetett krónikánk, annak segítségével felidézhetjük az indulást. Volt krónikavezetőnk, id. Pölhös Vince bácsi nemcsak a falu krónikáját, a szervezetet is pontosan, precízen vezette. így került elő a krónika, amely az alakulástól a hetvenes évek végéig követi részletesen az eseményeket. Kivonatosan idézek a krónikából. „Az 1949 őszén megnyílt magyar iskolában Benkö Gyula tanított... Nemsokára idehelyeztek egy másik magyar tanítót is. Varga Sándort... Ugyanazon a télen váratlanul befutott a CSEMADOK járási titkárságáról Koncz Béla járási titkár. Kiküldetésének az volt a célja, hogy Nagycsalomiján alapítsanak CSEMADOK-szervezetet, s bízott abban, hogy az itt levő két magyar tanító, akiket ismert, s akik már CSEMADOK-tagok voltak, ebben segítő társai lesznek ... 1950. január 2-án már megvolt az alakuló közgyűlés, jól előkészített programmal. A lányok énekeltek, táncoltak, szavaltak ... Az alapító tagok között volt többek közt Balázs Sándor, Fábián Gábor, id. Mézes István, ifj. Mézes István, Okolenszky Lajos. Maszarovics László, Maszarovics Piroska, Pölhös Kálmán, Pölhös Miklós, Pölhös Imre, Pölhös Vince és még sokan mások... Az akadályok és nehezítő körülmények ellenére megindult a kulturális élet. Maszarovics Piroska népi táncot tanított be a lányokkal, akik hat faluban szerepreitek a műsorukkal.. Ennyit a krónikából. Közös át lapozása úgy látszik jótékony hatással volt beszélgetőtársaim emlékezetének felelevenítésére. — Mi az oka, hogy a hatvanas éveket alig említi a krónika? — kérdezem. — A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, no meg az akkori vezetőség el is hanyagolta a szervezet irányítását — emlékszik vissza Vicián László. — Amikor te, Laci, 1972-ben átvetted az elnöki tisztséget — mutat elődjére Bállá Károly —, lényegesen felélénkült a szervezet tevékenysége. — Ez nem az én érdemem — hárítja el magáról a dicséretet Laci bácsi —, hanem az egész vezetőségé, amelybe akkor teljesen új tagokat választottunk ... Egy azonban biztos, a hetvenes években rendszeresen részt vettünk a Tavaszi szél... népdalversenyen a citerazenekarunkkal vagy a menyecskekórussal, de volt példa rá, hogy mind a kettő szerepelt, sőt szólóénekeseink is voltak. No meg aztán kezdettől fogva, az egykori ún. CSEMADOK-napok megszűnte utón, mi adtunk helyet a Béke-parkban a járási népwnűvészeti fesztiválnak, amely később járási dal- és táncünnepéllyé nőtte ki magát. — Jövőre itt nálunk, a Béke-parkban rendezik majd a közép-szlovákiai kerület magyar nemzetiségű dolgozóinak kerületi fesztiválját, s ehhez a rendezvényhez illene „átdolgozni" a szabadtéri színpadot. Ha kapunk rá anyagi támogatást, mi CSEMADOK-tagok vállaljuk társadalmi munkában a színpad lepadlózását. Különben is, ha emlékszel rá, mi erről már egy vezetőségi ülésen tárgyaltunk — mondja Bállá Károly, majd így folytatja : — Ne tűnjék szerénytelenségnek, de a járásban a mi CSEMADOK-szervezetünk végzi a legtöbb társadalmi munkát. Csak a Béke-park szabadtéri színpadánál, öltözőjénél és környékének szépítésénél több ezer óra társadalmi munkát dolgoztunk le. A CSEMADOK nagycsalomijai helyi szervezetének krónikájában olvastam, hogy 34 évvel ezelőtt 20 taggal alakult meg a szervezet. Ma 123 tagja van. A krónika lapjai arról tanúskodnak, hogy a szervezet életében voltak termékeny időszakok. A kezdet utáni években tánccsoporttal, később sikerrel szereplő citerazenekarral, jóhangú menyecskekórussal rendelkezett a szervezet. Egy időben neves budapesti művészek — Béres Ferenc, Kovács Apollónia, Koncz Zsuzsa, Pere János, Pribojszky Mátyás — jártak Nagycsalomiján, de a Szőttes népxnűvészeti együttes és a MATESZ társulata is szerepelt a község művelődési házának színpadán. Vezetőségünk többségében munkásokból áll, mindig is munkáselnöke volt a szervezetnek. Én is az vagyok. Huszonkilenc év óta géplakatosként dolgozom, a nagykürtösi Dolina Bányában. Minden nap hajnali négykor kelek, és délután érek haza. És ugye, a falun élő embernek mindig akad tennivalója a ház körül, a kertben a szőlőben, és igy aztán valóban kevés szabad ideje marad. — Amíg én voltam a szervezet elnöke — szól közbe Vicián László — aki ma rokkant nyugdíjas, de előtte munkásként dolgozott —, a citerazenekarral foglalkoztam. Id. Celleng Jánossal kezdtünk citerázni, később már négyen-öten is játszottunk, sőt gondoltunk az utánpótlásra, gyermekciterásaink is voltak. — Milyennek látják a jelenlegi tevékenységüket, és mit szeretnének elérni a jövőben? — kérdezem tőlük. — Én úgy érzem — mondja Bállá Károly —, hogy az idén új erőre kaptunk. Tavasszal alakult meg a női kamarakórusunk, amely eredményesen szerepelt Ipolynyéken (Vinica) a munkásénekkarok járási fesztiválján. Társrendezői voltunk a művelődési házunkban megtartott kisszínp>adok járási versenyének és most ősszel irodalmi szemináriummal egybekapcsolt ünnepséget rendezünk falunk szülötte, az újságíró és műfordító Gáspár Imre születésének 100. évfordulója alkalmából. Hogy mit szeretnénk elérni a jövőben? Mindenekelőtt rendszeresebbé akarjuk tenni a tevékenységünket, főleg a fiatalabb nemzedék tagjainak bevonásával és segítségével. Tánckör és színjátszó csop>ort megalakítása szerepel elképzeléseinkben, feltéve, ha lesznek, akik vállalják a táncok és a szerepek betanítását. Most már van hivatásos könyvtárosa a falunak, remélem, nem fog gondot okozni az író-olvasó találkozók és más irodalmi jellegű rendezvények megszervezése. BOOZSAR GYULA Fotó: A szerző (1) és archív Bállá Károly A citerazenekar Az egykori menyecskekórus 6
