A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-19 / 43. szám

\ SEREGSZEMLE A CSONKA VÁR MELLETT Immár hagyományossá válik a terebesi (Trebi­­iov) járás nemzetiségi népművészeti fesztivál­ja, amelyet minden évben a béke és a népek barátságának jegyében rendeznek, s amihez ebben az évben a SZNF és a CSEMADOK megalakulásának, valamint a mezőgazdaság szocializációjának kerek évfordulói is társul­tak. A járási pártbizottság titkárának Titka elvtársnak szlovák és magyar nyelven elhang­zott ünnepi beszédében hallhattunk azokról az eredményekről, amelyek jelentősen meghatá­rozták e vidék arculatát amiben a dolgozók művelődési szintjének emelkedése is igen fon­tos helyet kap. Ezért kell erőteljesebben támo­gatnunk az amatőr művészeti mozgalmat és méltányosan ösztönözni az amatőr együttese­ket, melyek az elmúlt évben nem kis eredmé­nyeket értek el minden téren és minden szinten. A rendezvény új színfoltja volt a zöldség- és gyümö/cskiáimás, valamint borkóstoló, amit az idén a kiskertészek ezzel egy időben nyitot­tak meg. Öröm volt látni, hogy az emberek szorgalmának eredményeképp és minden bi­zonnyal tudásuk és műveltségük gyarapodá­sával párhuzamosan milyen szép terméssel járulnak hozzá az államháztartáshoz. A Cson­kavár melletti szabadtéri színpadon délelőtt a gyermek- és ifjúsági együtteseké volt a pódi­um. A nagykaposi (Veľ. Kapušany) éneklőcso­port és a Kikelet színjátszó együttes, a leleszi modern és a kaposkelecsényi (Kapušanské Klačany) Vadvirág népi tánccsoport a király­­helmeci (Kráf. Chlmec) Apró Bodrogközi Tánccsoport és a Vox Humana Kisszínpad műsora méltán aratott nagy sikert. Ezt követte a Gong együttes koncertje, majd az OTEX vállalat divatbemutatója. Délután a járás há­rom élegyüttese a helyi Bodrogközi, a kapóst Komócsa és a Trebišcrvčan váltotta egymást, közben a hagyományőrzők közül a nagyköves­­di (Veľ. Kamenec) citerások és a radi asszo­nyok éneklőcsoportja szerepelt. Sajnos már az is hagyomány, hogy a vendégegyüttesek vala­milyen oknál fogva elmaradoznak erről a ren­dezvényről, pedig széles körben tanulni és tanítani csak így lehetne. Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a baráti kap­csolatok ápolása ezen a téren sem lehet elhanyagolható. Szerencsére, de nem véletle­nül, a kassai (Košice) Csámborgó zenekar is megmutathatta tudását, ami ösztönzőleg hat a hangszeres népzene ápolására a járásban is. Talán az utolsó napsütés közben fejeződött be a seregszemle, s szépszámú közönsége hazafelé egy kis hiányérzetet is kifejezett az­zal, hogy megállva a falragaszok előtt újra végigböngészte a műsort, és bár jelen voltak, mégsem láthattak mindent. Akik viszont el sem jöttek, azok még jobban sajnálhatják azt. amit elmulasztottak. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ A CSEMADOK besenyői (Bešeňov) helyi szer­vezete ünnepi est keretében emlékezett meg kulturális szervezetünk megalakulásának 35. évfordulójáról. Az ünnepi összejövetel kultúrműsorral kez­dődött, majd Grosch István titkár ünnepi be­széde után bensőséges, baráti beszélgetés következett. A legrégibb alapítótagok a legfi­atalabb tagokkal a kezdetről, a nehézségekről beszélgettek. A fiatalok és a középkorosztály kérdéseire szívesen és nagyon tartalmasán válaszoltak a ma már 70—80 év körül járó alapítótagok. Az emlékek és történések felidé­zése a késő esti órákig tartott. Az ünnepi gyűlésünkön megjelent Őszi Irma, a CSEMA­DOK JB titkára, valamint Csizmadia Béla, a CSEMADOK Érsekújvári Helyi Szervezetének elnöke. Kedves szavaikat és sok jó tanácsukat jó szívvel vettük. A besenyői színjátszó csoport nemrég tartot­ta Kállai István—Fényes Szabolcs: Majd a papa című 3 felvonásos zenés komédiájának bemutatóját. Az előadás sikeres és színvona­* K las volt, a szereplők Tóth Anna, Tanka Lajos. Balogh József, C. Tanka Mária, Recska Tibor és mind a többiek ismét nagyszerűen alakítot­tak. Az előadás színvonalát sokban emelte a Veszprémi Ferenc által irányított zenekar, így csak dicsérhetjük, a rendező Grosch István munkáját. Ezen a gyűlésen értesült a meghívott tagság három olyan hírről, amit nagy lelkesedéssel és örömmel fogadott: Grosch Istvánnak az újvári járás legmagasabb kitüntetését „A járás fej­lesztéséért" oklevelet adományozták. Torna Ferenc, szervezetünk elnöke emlékérmet ka­pott a CSEMADOK megalakulásának 35. év­fordulója alkalmából, s színjátszóink ezüstpla­kettet kaptak a CSEMADOK KB-tól sokéves eredményes munkájukért. Ezúton is gratulálunk és az elkövetkező években is sok sikert kívánunk! H. PETRICSKA JÚLIA „Varbó (Vrbovce) eldugott helynek tűnik, de néprajzi anyaga és élénk kulturális élete megérdemli a nyilvánosságot." — olvassuk a Hét 1978/42-es számából idézett sorokat a CSEMADOK ipolyvarbói szervezetének em­lékkönyvében, melyet ez évben jelentettek meg 100 példányban. A harminc oldalnyi, képekkel és Dánóczi Hilda illusztrációival tarkított sokszorosított kiadványt Urbán Ala­dár, a szervezet elnöke állította össze. Címe találó és kifejező, ennyit mond mindössze: Itt vagyunk. Az alig ötszáz-egynéhány lakost számláló falucska szervezetének — mely 1951-ben alakult — pillanatnyilag kétszáz tagja van. De nem is annyira a számok fontosak itt, hanem az a munka, amit a lelkes tagok egy része végez immár évtizedek óta Ipotyvar­­bón. Igaz, a kezdeti „hőskorszak" után eb­ben a faluban is volt válságos időszak: megtorpanás és bizonytalanság. Ám a var­­bóiak megtalálták a kivezető utat; erőt merí­tettek a múltból, azokból a gazdag hagyo­mányokból, melyekről Cserödi János adott számot az évkönyv lapjain. És Varbón így már több mint egy évtizede ismét komoly, folyamatos, közösségteremtő és közösséget formáló munka folyik. Erről készített szerény, hivalkodás nélküli összefoglalót Urbán Aladár évkönyvük egyik fejezetében. Hírt adott többek közt önma­gukról, arról, hogy itt vannak, itt élnek és cselekszenek. Mindez pedig nem kis dolog az ő esetükben. Különösen akkor nem, ha a híradás olyan munkáról szól. melynek ered­ményei akár országos mércével is mérhetők, sokunk elé példaként, erőforrásként állítha­tók. S hogy mi mindent tettek szinte önerejük­ből az itteni CSEMADOK-tagok? Például be­kapcsolódtak az énekkari mozgalomba: 1974-től menyecskekórusuk. 1975-től pe­dig vegyeskaruk működik. Szólóénekesük Gyüre Jánosné ma már országosan, sőt a határokon túl is jól ismert nótafa. De van a szervezetnek folklórcsoportja is, mely vala­mennyi országos folklórfesztiválon csodála­tosan szerepel. Működik ezenkívül kisszín­pad, színjátszókor és olvasócsoport is a szervezeten belül. Igaz, ők nem annyira „hí­resek", de kultúrateremtő, jellem- és ember­formáló munkájuk megbecsülendő. A Palóc Közművelődési Klub tevékenysége ugyancsak figyelemreméltó, sok nagyobb közösségnek is példát mutató. S hogy nem zárkóznak el a varbóiak a világtól sem, azt a klub programja is bizonyítja. írók, költők, művészek és tudósok egész sora járt már körükben. De járják ők maguk is az országot: gyakran átlépik a szűkebb pátria határait. Ott vannak a különböző vetélkedőkön, rangos színházi bemutatókon vesznek részt, emlék­helyeket, múzeumokat keresnek fel. kiállítá­sokat tekintenek meg. Amint Csóri Mihály, a községi pártszerve­zet elnöke írja az emlékköny bevezetőjében: módszerük a nevelés, a példaadás és a meggyőzés. „Népművelésünk nem merülhet ki kulturális életünk megismerésében, ápolá­sában és továbbfejlesztésében. Társadalmi életünk összes problémáját kell felölelnie." — írja. Csak így születhetett meg az eddigi munkálkodásukat összefoglaló híradás is. CSÁKY KÁROLY A KESO EST/ ÓRÁKIG TARTOTT Illusztrációs felvétel: Prand! 7 A Csemadok életéből ITT VAGYUNK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom