A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-27 / 31. szám

Csak egy percre. SZALAY JÓZSEF rendkívül sokol­dalú fiatalember. Pontosabban :sok­­oldalú és fárad­hatatlan. így is­merik őt szülőfa­lujában, Félben (Tomášov), és a munkahelyén, a bratislavai Dru­­dop Bajkál utcai személygépkocsijavító-műhelyében is. Félben tagja a hnb tanácsának, ennek keretében az ifjúsági és sportmozgalmi kérdésekkel foglal­kozó bizottság elnöke; tagja továbbá a CSE­­MADOK helyi szervezete vezetőségének; munkahelyén pedig ő a mühelyfőnök helyette­se, más szóval főművezető. — Eredeti szakmád? — Az általános iskola befejeztével géplakatos­nak tanultam ki. A szakmunkáslevél megszer­zése után Bratislavában helyezkedtem el, s ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnázium esti tagozatán érettségiztem, majd a Gépipari Szakközépiskolában szereztem egy szakérett­ségit is. Tényleges katonai szolgálatom idejé­nek javát Benešovban egy motorjavító műhely­ben töltöttem. A katonaság után villanymoto­rok javításával és szerelésével foglalkoztam, a Drudopban pedig nyolc éve dolgozom. — Én mégsem a motorok világában, hanem a féli kuitúrházban találkoztam veted először... — Évekkel ezelőtt, a Kis-Duna Táncegyüttes fénykorában szinte mindennap vendég voltam a művelődési otthonban, hiszen ahhoz, hogy díjat nyerjünk mondjuk Zselizen, rengeteget kellett gyakorolni. De játszottam színdarabban is, és az ifjúsági szervezet nem egy rendezvé­nyét szintén a kuitúrházban tartottuk meg. — Jó gárda volt akkoriban együtt a Kis-Duná­ban? — Igen. Sőt — mind az együttesben, mind az ifjúsági szervezetben. Több rendezvényt együtt valósítottunk meg, így az érdeklődők sokkal nagyobb táborát tudtuk megmozgatni. Nagy kár, hogy bennünket is utolért az „ama­­törvégzet", azaz anyagi és szervezési okokból széthullott az együttes. — Most CSEMADOK-tisztségviselőként faggat­lak: szövetségünk helyi szervezete miként mű­ködik jelenleg falutokban ? — Örömmel újságolhatom, hogy a helyi ma­gyar tanítási nyelvű iskolával és a többi tömeg­szervezettel együttműködve, egyre sikereseb­ben alakul munkánk. Jelentősen emelni tudtuk a taglétszámot, az iskolában kórus és tánccso­port működik, sikerült létrehoznunk az Illyés Gyula Művelődési Klubot, valamint több kultu­rális rendezvényt felölelő művelődési hetet is tartottunk. Természetesen, további terveink, elképzeléseink is vannak. Ezek közül csak egyet említek most: jó lenne, ha mielőbb megoldódna a CSEMADOK önálló helyiségé­nek régen húzódó gondja. — Második választási időszakja már képviselője vagy a hnb tanácsának. Ebben a szerepkörben mire vagy büszke? — Flogy Félben nemcsak a foci jelenti a spor­tot, hanem a ritmikus sportgimnasztika, vagy a főváros közelségét kihasználva az úszás is. Hogy a parlagon heverő közterületek java ré­szét parkosítottuk. De nem kevésbé arra is. hogy a Méry Béla igazgatásával működő alap­iskola végzős diákjai az utóbbi esztendőkben kerületi viszonylatban is felfigyeltető eredmé­nyességgel tudnak helytállni a középiskolai felvételiken és magában a továbbtanulásban is. Hát nem öröm az ilyesmi?! (mik-) Nem tudom pontosan, mennyivel maga­sabb Starý Smokovec fekvése Poprádé­­nál. Amikor két teljes hónapig tartózkod­tam a Magas-Tátrában, esti sétáim során, tiszta időben sokszor megcsodáltam a villanyfényben pompázó várost, az ország harmadik legnagyobb járásának a székhe­lyét. A villanyégők úgy árasztották a fényt, mint hideg téli éjszakákon a csilla­gok. Gyakran megtörtént, hogy szemér­mes lányként elrejtőzött előlem a közöt­tünk gomolygó felhők mögé, vagy a sötét éjszaka palástja alá bújt. Olyankor talál­gattam a város helyét, amely tizenkét kilométer távolságra Ótátrafüredtől. Tiszta estéken villanyfényes ragyogását mutatta Poprád, nappal új lakónegyedeit, vasútállomását, most épülő vagy már föl­épült létesítményeit, utcáinak gépjármű­­ves forgalmát, a magas hegyek közé tartó villamosvasút útját, az idén januárban is, februárban is szokatlanul alig havas földe­ket, amelyeken burgonyából és gabonafé­lékből magas tárhozamokat ér el itt is a teremtő igyekezet. Ott-tartózkodásom idején csalódást keltőén kevés volt a hó, s még most is fülemben csengenek egyik odavalósi beszélgetőtársam szavai: — Tudja — mondta —, itt a Tátrában október ad választ arra, milyen lesz a tél és mennyi lesz a hó. Ha ebben a hónapban nem havazik, akkor senki nem számol fehér téllel. Láthatja, már februárban já­runk, s még mindig kevés a hó ... Tavaly valóban fekete volt a karácsony és a szilveszter a Magas-Tátrában, s ha a medve február elején itt is felébredt téli álmából és kijött a barlangjából, az enyhe időt tapasztalva és a hószegény tájat lát­va úgy ment vissza, hogy nyugodtan alud­hat tovább, hosszú téllel kell számolnia. Csalódott persze, és mondanom sem kel­lene, hogy kellemesen. Októberben kellett volna alaposabban körülnéznie. Mert a Tátrában aszerint fekete vagy fehér, rövid vagy hosszú a tél, hogy októberben hava­zik-e? Persze a Tátrában, a környékén, és külö­nösen Poprádon az embert is érik kelle­mes csalódások. Kezdem mindjárt azzal, hogy zord ez a vidék, a megművelhető földeken keményen meg kell dolgozni az eredményekért. Ez a körülmény azonban nem csökkenti, hanem inkább fokozza az életkedvet. Az ember azt hiheti, hogy ilyen helyen nem születik sok gyermek, de ha utánanéz a dolgoknak, mondjuk a Pop­­rádi Járási Nemzeti Bizottságon, akkor azt kell tapasztalnia, hogy a kelet-szlovákiai kerületnek ez a legészakibb járása orszá­gos viszonylatban is vezető helyet foglal el a népszaporulatban. A népesség-növe­kedés ebben a járásban a legnagyobb, s ez nem az éghajlati viszonyoknak, hanem az iparosításnak köszönhető. Poprád az elmúlt néhány évtizedben az ország egyik legfejlettebb ipari városa lett. A járás területén is számos jelentős üzem épült. A foglalkoztatottság és a biztos megélhetés következménye a gyer; mekszaporulatban jelentkező növekedés. És persze a kényelmes lakásoké, ame­lyekből annyi épült. A lakásépítés ütemé­ről egyetlen adat is képet ad. 1970 és 1978 között 4540 lakásba költöztettek Poprádon családokat. Jelenleg 45 000 la­kosú a város, s vezetői azzal számolnak, hogy kétezerben 63 000 lakója lesz. Jelentős a város és a járás gép- és vegyipara (vagongyár, Tatramat, Tatra­­svit, Tatral'an stb.), az üzemek termelési eredménye és exportja. De-, sajnos, Pop­­rádnak még mindig nincs kultúrháza, s ez megint azért nem kelt csalódást, mert a járás falvaiban a kultúrházak egész sora épült fel. Mind a hetvenhárom községben igen-igen tevékenyek a helyi nemzeti bi­zottságok polgári ügyeket intéző testüle­téi. A kelet-szlovákiai kerület második olyan járása a poprádi, ahol a falvak nagy többségét már bekapcsolták a közös víz­vezeték-hálózatba. A járásnak 143 972 la­kosa van. Az összlakosság tíz százaléka cigány származású. A cigánygyermekek rendszeres iskolalátogatása is figyelmet érdemel. Mikor fentről, Ótátrafüredről néztem le az éjszakai és nappali fényözönben pom­pázó városra, és ismerkedtem múltjával, jelenével, még nem tudtam, hogy vissza­térve munkahelyemre, Poprádra vezet majd egyik első szolgálati utam. A Belügy­minisztérium illetékes dolgozója telefo­nált, szerkesztőségünkből is meghívnak valakit helyszíni szemlére a poprádi járás­ba. Az ok: tavaly első lett a nemzeti bizottságok országos versenyében! Nagy szó, és teljesen érthető, hogy a helyszíni szemlére vállalkozó szlovák és magyar újságírók elhalmozták kérdéseik­kel dr. Vasil Čabrát, a járási nemzeti bi­zottság elnökét, de lényegében mindig ugyanarra voltak kíváncsiak, minek kö­szönheti a járás a győzelmet? A válasz higgadt és nyugodt volt. — Köszönheti a választási programba foglalt főbb akciók megvalósításának. A Poprádon és a községekben tapasztalt nagyméretű társadalmi munkának, s nem utolsósorban annak, hogy ipari és mező­­gazdasági üzemeink növelték termelésü­ket, termékeik minőségét a VII. ötéves terv első három esztendejében. MÁCS JÓZSEF M. HALCIN FELVETELE 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom