A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-06 / 28. szám
AZ ÁLKQAS ÖRÖME Innen'onnan Az idei Jókai-napok alkalmából rendezte meg a Komáromi Dunamenti Múzeum a CSEMADOK Központi Bizottságával együttműködve Dél-Szlovákia huszonhárom amatőr képzőművészének kiállítását. A tárlat anyaga nem nyújt teljes képet a hazánk déli vidékein élő és munkálkodó „nem hivatásos" képzőművészeink tevékenységéről, de a több mint kilencven mű mégis jelzi, milyen lehet a műkedvelő képzőművészet országos szintje. Tanúskodik az idei kiállításon szereplő alkotók magas színvonalú szakmai felkészültségéről, gondolkodásmódjáról, életigenléséről, megfigyelőkészségéröl. A kiállítás megszervezése némi hiányérzetet teremthet, hiszen a nyugat-szlovákiai kerületből is hiányzik néhány járási képviselője. Fájlaljuk, hogy a rimaszombati (Rim. Sobota), a rozsnyói (Rozőava), kassai (Koáice) járásokból nem érkezett anyag, és Királyhelmecet (Kral". Chlmec) is csak egy kiállító képviseli. Reméljük, hogy majd két év múlva, amikor újra rendezünk hasonló jellegű tárlatot, teljesebb lesz a kép amatőr képzőművészeti mozgalmunkról. A kiállításon festmények, grafikák, rajzok, szín- és geometriai tanulmányok, textíliák, szobrok és plakettek szerepelnek. Ez utóbbi képzőművészeti műfajból volt a legkevesebb, nyilván szállítási okok miatt. A kiállítók korosztálya is széles skálájú volt, egyaránt képviseltették magukat a hetven év körüliek és a huszonévesek az utóbbiak között sok ígéretes tehetség mutatkozott be. A legidősebbek gárdájához tartozik Broczky Béla, aki nemrég töltötte be 75. életévét, és új lendülettel kezdett ismét festeni. Hű maradt önmagához, a műszaki beállítottságú komponálási módhoz. Akvarelljein a puritán vonalak mellett szerepet kap a hangulat is. E korosztály másik képviselője Farkas László. A Losonc (Lucenec) városát keresztülszelő Tugári patak zegzugos részeit, az Ipoly partján szerzett élményeit örökíti meg papíron, vásznon. Őszinte és szerény megnyilatkozás minden képe. Még virágait is egyszerű üvegpohárba helyezi. Formanyelvét maga alakította ki, figyelve a természet vál-Preiner Tibor: Arcok (,kombinált technika, 1984) Amatőrök tárlata a Dunamenti Múzeumban Szűcs László: Napraforgók (1980, olaj) tozásait és önmagát, ezért soha sem szakadt el festészete a reális élettől. A középkorosztályt is leginkább a táj, s annak hangulati változásai érdekli. A kiállítás ezt tükrözi. Olajképek, akvarellek, pasztellek tanúskodnak erről, bemutatván azt a világot, amelyben ezek a kiállítók gondolkodnak. Ezért az sem baj, ha impresszionista benyomásokat kelt a nézőben művük, és hogy hagyományos fomnaeszközökkel dolgoznak. A tisztességes színvonalon megoldott tájkép még mindig adhat annyi élményt a nézőnek, mint a kusza szürreális, modernkedő, mindenáron újat akaró, végig nem gondolt és meg nem oldott kompozíció. Táji ábrázolásokkal a már említetteken kívül Obonya Sándor, Lábik János, Szűcs László, Fügedi Jenő, Vavrikné Sz. Erzsébet, Preisinger Mihály, Gulis Vilmos, Unter István, id. Preiner Tibor és a fiatalabb korosztályból Mészáros Bohdan és Roman Greäkoviö szerepel. Mivel a Jókai-napok mindenképpen a fiatalabb generáció seregszemléje, így a képzőművészetek képviselői közül is szólnunk kell néhány valóban gondolkodó, új képzőművészeti utakat kereső fiatal alkotóról is. Például Szalai Dánielről, aki versillusztrációkkal és néhány szénrajzzal szerepel a tárlaton. Munkáira a finom megmunkálás, az érzékeny láttatás a jellemző. Ő tervezte e kiállítás plakátját, s felügyelt a nyomdai kivitelezésre, sőt a Foto: Komárom—Komámo c. kiállítás plakátja is az ő ötlete, rajza alapján készült. Fefdics Gábor szobrászattal foglalkozik, ez azonban nem zárja ki, hogy jó rajzokat készítsen. Tusrajzain a tömbben való gondolkodás kerül előtérbe, így az Akt c. rajzán; Elektrájának líraisága mellett megkapó a Késő kegyelem c. kissé vádló, az eseményeket számonkérő rajza. Ifj. Preiner Tibor ezúttal nem rézkarcokkal szerepel a tárlaton, hanem érzékeny vonalvezetésű rajzokkal és kombinált technikával készült kompozíciókkal. A látomások, a víziók nem hatnak üresjáratú vonaljátékként, érzékelhető a tragédia élménye, amely létrehozta ezeket a műveket. Roman Greäkoviö továbblépett a kissé öncélúnak ható korábbi szürreális fogalmazásmódján, erről tanúskodik a nagyszülei tiszteletére készült rajza és A szerelem ingája c. kompozíció. Csótó László is továbblépett a csipkésen-dekoratív megoldású rajzolásmódon, erről vall a Kaszáló c. linója, s a tusrajzok: a Halászok, a Zenészek. Szénássy Attila kiállított müvei közül figyelmet érdemelnek a szín és a geometriai forma variánsai. Bencsics Katalin ezúttal nem olajképekkel, hanem rajzokkal, portrétanulmányokkal szerepel. Jády István kísérletező kedve ezúttal sem lankadt, keresi mondanivalójához a megfelelő képzőművészeti eszközöket. Soha Szkoková textilképeinek plasztikus megoldása jó ötlet, dekoratív és kifejező. Illés Béla Juhásza a legsikeresebb munka a szobrászati kollekcióból. Külön figyelmet érdemelnek Dobis Márta falikárpitjai. A szerző ötletgazdagságáról, kitűnő anyagismeretéről, kompoziciós készségéről és kísérletező bátorságáról tanúskodnak a Különkiadás, a Holdtölte és ... mint a madár c. textíliái, amelyek a kiállítás legszebb darabjaihoz tartoznak. Valamennyi kiállítónak további jó munkát kívánunk, örömet az alkotott művekből, a fesztivál látogatóinak pedig sok új élményt az idei kiállításról. FARKAS VERONIKA (Fotó: PRANDL SÁNDOR) A 26 éves Jenny Andertont Anglia legbátrabb sárkányrepülő hölgyének tartják, akinek legújabb távolsági csúcsa kereken 160 kilométer. Az Ausztráliában véghezvitt repülés alatt sasok közé került, s a nagy madarak egyike rátámadt furcsa „madarára". A bátor vitorlázó őszintén beismerte, hogy ügyessége mellett a szerencse is közrejátszott sikeres leereszkedésében. A Spree menti Athén, vagyis Berlin közönsége nem fogja egyhamar elfelejteni azt a Gretchen-alakítást, amelyet a vendégszereplésre meghívott Isabell Mouret nyújtott Goethe Faustjában. A 22 éves Isabell von Karajan nem akar világhírű apja visszfényében sütkérezni, de azt sem akarja, hogy egyszerűen csak „a kis Karajan"-ként emlegessék, ezért édesanyja leánykori nevét használja művésznévként. A kaunasi Ezer Ördög múzeum beköltözött a külön erre a célra létesített épületbe. A maga nemében egyedülálló gyűjtemény alapjait A. Zmuidzinavicius ismert litván festő vetette meg, aki több száz olyan szobrocskát, bábut, maszkot, pipát és egyéb tárgyat gyűjtött össze, amelyek a népi fantázia teremtette furcsa figurákat, ördögöket és manókat ábrázolnak.
