A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-20 / 30. szám
Szulák a Stralau hid melletti kikötőben j« NDK Fehér Flottájának (Wei- M\ “JJpP1 sse Flotte) hajóján indulunk »JE» útnak. Berlinből a Stralan híd melletti kikötőből egészen az Elba torkolatáig hajózunk. Német barátom azt ígéri, hogy most a számtalan látnivaló közül csak a furcsaságokra hívja majd fel a figyelmet, de azért a reá jellemző pontossággal előzetesen is tájékoztat a hajóútról: ötórás az út a Nyugat-Berlint félkörben övező tóvidéken, majd 341 km hosszan hajózunk a Havel folyón míg az Elbához jutunk. Közben néhány helyen kikötünk, szétnézünk, s a negyedik nap estéjére feltétlenül visszaérkezünk. Hajózunk hát, és persze csatlakozunk azokhoz, akik a hattyúkat etetik. — Nem hattyúk azok, mondja a barátom, hanem szulák. Németül Tölpel, magyarul annyit jelent, hogy fajankó. Ezt a nevet a szula ügyetlen, botladozó járásával vívta ki, viszont kiváló teljesítményre képes a levegőben nagy teste ellenére, zuhanórepülésben pedig felülmúlhatatlan. Barátom még azt is tudja, hogy ezek legalább ötévesek, mert a szulák hófehér tollruhája többszöri vetítés után az ötödik évben alakul ki. Berlin külvárosa, Pankow mellett hajózunk. Barátom kislánya távcsövei figyeli a tájat, s közben magyarázza, hogy a kikötő mögötti sugárút táján terül el a Saefkow Park. Azt is tudja, hogy Anton Saefkow volt a német ellenállási mozgalom egyik legerősebb csoportjának vezetője, háromszor ült a Gestapo börtönében, fél évvel a háború befejezése előtt csoportja száz tagjával együtt Brandenburgban kivégezték. Hogyne tudná, hiszen köztük volt nagyapjának a bátyja is. Családi beszélgetésekben gyakran hallja a számára ismeretlen Conrad bácsit emlegetni... Számomra ez azért is érdekes, mert hajónk a SAEFKOW nevet viseli. Amikor hajónk Potsdam felé közeledik, az egyik csatorna torkolatában feltűnik a nyugat-berlini rendőrség rohamcsónakja. A fedélzet utasai egykedvűen figyelik, bizonyára természetesnek tartják a rohamcsónak őrjáratozását. Azután a csónakból felénk integetnek, az utasok pedig viszonozzák az integetést. Potsdamban kiszállunk, szétnézünk. Nem tudtam, hogy a város neve szláv eredetű, annyit jelent: „A tölgyek alatt", ellenben tudtam, a második világháború végén itt aláírt egyezményről, meg arról, hogy 1919-ben a potsdami gárdaezred is kitűzte a vörös kokárdát. Sőt, arról is, hogy a csallóközi születésű Hadik András lovassági tábornok a hétéves háborúban Berlin megszállása után 60 000 tallér sarcot követelt a várostól. Nem meglepő számomra az sem, hogy a Brandenburgi Kapuhoz vezető 750 méter hosszú sétautat Klement Gottwald utcának nevezték el. És itt, ebben az utcában mutat a barátom egy érdekességet: egy kerámiából készített szoborcsoportot, Hein-Ahonnan Bethlen Gábor fejedelem jegyesét hozták A potsdami Klement Gottwald utca rieh Fürstenberg alkotását. A gyermekek végigtapogatják a „Köllingék" című népmeséből ismert Apa, Anya és Hans, a fiúk alakját megelevenítő szobrokat. Másnap továbbhajózunk Brandenburg felé, közben arról beszélgetünk, hogy a régi, poroszos szellemű katonai és politikai emlékek miatt a sajátosan egységes és egyedi országrészt már nem brandenburgi tartománynak nevezik, hanem a folyó nevére emlékeztetve Havel vidéknek. Egyre elterjedtebb ez az elnevezés, még akkor is, ha sokak számára ma még furcsa ... Werderben, a szigetváros kikötőjében azért időz hajónk néhány órát, mert a 10 000 lakosú városka gyümölcstermesztő szövetkezetének szállítmányát kell felvennie. Mi addig bemegyünk a városba. A város főterén látható egy fűzfa, melyet cseh fának neveznek. Barátom elmagyarázza, hogy a második világháború utáni években a fával szemközti épületben működött az elhurcolt csehszlovák állampolgárokat hazatelepítő bizottság, s úgy tudják a lakosok, hogy azt a fát a bizottság szolgálatára rendelt csehszlovák katonák ültették. Brandenburgban egy egész napot töltünk, mert itt igazán sok a látnivaló. Ha az itt élt örgrófokat, az Askaniai családot, a Wittelsbachokat, a Luxemburg családot, a Hohenzollem fejedelmeket, királyokat emlegetjük, számunkra ismert a Duna tája felé irányuló törekvésük. Most azonban csak az érdekességeket keressük. Rá is találunk a régi piactéren az 1480-ban épített késő gótikus városházára. Ennek igazi érdekessége az előtte álló, városjogot szimbolizáló Roland-szobor. Csak az egykori Hanza-szövetség városaiban található ilyen, a mai NDK területén összesen tizennégy, de van egy Litoméricében, Prágában és Bratislavában. A város érdekessége a sok torony. Katedrálisok, templomok, kolostorok és várkastélyok tornyai, meg a XIV. századbeli eröditményrendszer két tömzsi, ötszintű őrtornya. Ám érdekes az 1974-ben épített, szintén ötszintü. 20
