A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-20 / 30. szám
Apa, Anya és Hans. Szobrok kerámiából marienbergi kilátótorony is, aminek a tetejére háromféle módon lehet feljutni: liften, lépcsőn és a körkörösen, fokozatosan emelkedő, gyalogos feljárón. Egyébként a torony neve; Friedenswarte vagyis a béke őrtornya. Már északnyugati irányba, az Elba felé hajózunk. Távcsővel látható a szépfekvésű Tangermünde, IV. Károly egykori vára. Nagyot kanyarodva visszafordul a hajónk. Nem ritkaság, hogy olyan jachtok mellett haladunk el, amelyeken nudisták napoznak. Még integetnek is nekik az utasok, s ők viszonozzák, de furcsamód; senkinek sem jut az eszébe, hogy ilyenkor fényképezzen. A brandenburgi kikötőben megint időzünk néhány órát. Nem megyünk be a városba, de a rakparton és a hídon sétálgatva alaposan szemügyre vesszük a legrégibb északnémet téglatemplomot. A román stílusban megkezdett és 1262-ben kora gótikus stílusban befejezett Klosterkirche (Kolostor-templom) még így, romos állapotában is érdekes. Barátom szerint számomra különösen érdekes kell legyen, mert annak idején Bethlen Gábor fejedelem lovas küldöttsége abban az épületben vette át, s kísérte esküvőre Brandenburgi Katalint, a fejedelem jegyesét. Este indulunk tovább, reggelre érkezünk vissza Berlinbe, s onnan mindjárt haza kell utaznom. Pihenni, aludni, kell hát, biztatom magam. Hamarosan el is alszom, pedig szokatlan a hajómotor dübörgése, az ágy ringása, és érzéseket, indulatokat ébreszt bennem a Havel vidékén látott, hallott sok furcsaság. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei Negyedszázaddal ezelőtt alakult meg a Szovjet Feltalálók és Újítók Társasága, melynek soraiban a műszaki-tudományos haladás legjobbjai tömörültek a Szovjetunióban. A társaság tagjainak száma ma már meghaladja a tizennégymilliót, ami első hallásra nyilván meghökkentően magasnak tűnik, de aki tudja, hogy a szovjet népgazdaság iparágainak fejlődésében milyen nagy szerepet tölt be az újitómozgalom, az aligha csodálkozik e hazánk lélekszámához közelálló számadaton. A tizenegyedik ötéves tervidőszak során harmincmilliárd rubelt tett ki az az összeg, amellyel a termelésben eszközölt megtakarításokhoz a társaság tagjai számtalan újítással, kisebb-nagyobb, de olykor forradalminak számító szabadalommal járultak hozzá. Mindebben rendkívül jelentős részük van a Moszkvában élő és dolgozó újítóknak, akik a társaság több mint kétezerötszáz alapszervezetében több mint félmillióan tömörülnek. A folyó ötéves tervidőszak első három esztendeje során a moszkvaiak kishíján egymillió újítási javaslatot és szabadalmat valósítottak meg. Mindez pénzben kifejezve nyolcszázmillió rubelt jelent. Ez a néhány számadat talán érzékeltetni képes, hogy a Szovjetunióban milyen nagy hangsúlyt helyeznek az újítómozgalomra, s hogy magának a mozgalomnak mennyire tekintélyes, eredményes a népgazdaságban betöltött szerepe. A feltalálók és újítók társasága rendkívül szerteágazó, a termelés szinte minden területére kiterjedő tevékenységet fejt ki, ezért munkájukat ágazatok szerint csoportosítják, de mindamellett külön ágazati jogköre van például az ifjúsággal foglalkozó, a fiatalok felkészítését, segítését szervező, irányító tömegszervezeti tevékenységnek is. Ezen belül a legfőbb hangsúlyt arra helyezik, hogy a munkásfiatalok, a műszaki irányzatú közép- és főiskolák hallgatóinak soraiban — már az alapoktól koordinálják, támogassák a kezdeményezést, azt a tendenciát tehát, hogy a gyakorlatban alkalmazott ilyen vagy olyan műszaki, technológiai megoldások tökéletesítését megvalósítható célként kezeljék. A szovjet újitómozgalom egyik alapvető mozgatója a verseny, ami számos formában funkcionál. A cél mindig az alapvető szempontokra koncentrál: olcsóbban, jobban — jobbat az eddiginél. A szovjet párt- és állami szervek — rendkívül nagy figyelmet szentelnek a mozgalomnak, hiszen nyilvánvaló, hogy annak eredményei igen nagy mértékben járultak hozzá a szovjet népgazdaság lendületes fejlődéséhez. Az újítók és feltalálók társasága már a megalakulása utáni ötödik esztendőben Lenin-rendet kapott s meglevő tekintélyét országos, sőt nemzetközi méretekben is következetesen növeli. Hazánkban épp jelenleg tekinthető meg egy olyan vándorkiállítás, amelynek anyagát a Moszkvában tevékenykedő újítók, feltalálók munkáiból állították össze, s amely kiválóan érzékelteti, hogy a négazdasági termelőágazatok fejlesztésére rendszeresített intézmények, kutatóintézetek tevékenysége mellett milyen jelentős eredményeket értek, érnek el a mozgalomban dolgozó szovjet emberek. Ez a kiállítás nagyon meggyőző módon tanúsítja, hogy a tömegszervezeti rendszerben patronált, az általa irányított mozgalom milyen jelentős tartalékokat volt képes mozgósítani, megvalósítani, és hasznosítani az eltelt negyedszázad során. Megmutatja ugyanakkor, hogy távlatilag is mekkora tartalékokat hordoz a szemlélet, miszerint a műszaki-tudományok fejlődésébe a dolgozók legszélesebb tömegeit kell bekapcsolni, azokat az embereket is tehát, akik a közvetlen termelésben szerzett tapasztalatok alapján tudnak és akarnak cselekedni. Felvételeink a Bratislavai Barátság Házában látható kiállításon készültek, ahol a látogatók többféle kiállított tárgyat — így például a számítógépeket, a elektronikus játékokat, videoberendezéseket — maguk is kipróbálhatták. Nemcsak kiállítás tehát, egyfajta modern szórakozási lehetőség is: elektronikus futballmérkőzést játszani egy színes tévékészülék képernyőjén ... KESZEU FERENC A szerző felvételei 21
