A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-20 / 30. szám

— Halló? Fodrászat? Kivel beszélek?... Maga az. Margóka? Ó, be örülök, olyan megnyugtató ...! Itt Kárászné beszél, nem tudom, emlékszik-e rám, eddig ugye Bebucihoz jártam, az ö vendége voltam, de most, hogy férjhez ment és elköltözött, teljesen tanácstalan vagyok, teljesen tanácstalan ... Szeretném magam bejelenteni délután négyre ... Ajánljon valakit, Margóka, aki rendesen dolgozik, elvégre a főnöknek ismernie kell az embereit. Nekem végeredményben mindegy. Az az még sem mindegy, Bebucival meg voltam elégedve, Bebuci egy cukorfalat volt, de még sem mehetek utána olyan messzire, Csehországba vagy Morvába, vagy hová is, abba a bányászvárosba, beláthatja, ez lehetetlen, biztosan akad valaki, akire rábízhatom a fejem. Margóka, csak magában bízom, esetleg maga is'... igazán hálás volnék... Halló?! Margóka?! Ott van még? Jaj nagy kő esett le a szívemről, recsegést hallottam, azt hittem, szétkapcsolták, már úgy aggódtam... Mit mond? Hogy nincs semmi probléma? Bebuci visszajött? Mindjárt az esküvő után összepakolt, és otthagyta az urát?... Nahát, úgy sajnálom, akarom mondani úgy örülök, vagyis... De miért? Bebuci majd elmondja?! Jó, akkor legyen szives Bebucitól megkérdezni, a délután négy órai időpont megfelelne-e, igen, várok... No de ilyet!... Negyed öt és fél öt

/v -V^’ >• * v

V-között? Jó, ott leszek! Pál Margóka, pá, úgy örülök, hogy vissza vették, vissza fogadták Bebucit, Bebucinak arany keze van, a szíve is arany, Bebuci egy cukorfalat. Halló?!... Letette! Margó világéletében egy undok perszóna volt, nemhiába ki nem állhattam ... No de ez a Bebuci!

— Bebuci, drágaságom! Érik az embert meglepetések!... Olyan boldog vagyok, akarom mondani, úgy sajnálom ... Igazán nem is tudom ... Most sajnálkozzak, vagy boldog legyek? A szokásosat, a szokásos módon ... Igen, ahogy a színésznő, a Tarján ... ügy nem látszik meg, hogy milyen ritka ... Akkor ezt eldöntöttük. A többiről meg még beszélgethetünk, bőven lesz rá időnk ... Persze, Bebuci, csak ha maga is akarja ... Bennem megbízhat, én meghallgatom, született titoktartó vagyok, de könynyebb az embernek, ha kiöntheti a szívét, elmondja a problémáit, s máris megkönynyebbül, valamikor ott volt a pap és a gyóntatószék, ma meg az a rengeteg ingyenélő pszichológus és pszichiáter van divatban, de ők persze, csak akkor hajlandók, ha zsebükben a boríték ... Higgye el, többet ér egy jó barátnő, mint egy orvos, sőt, legjobb egy idegen, akihez nem kötődik, akivel többet nem találkozik. Esküszöm, én mindig a

vonaton, teljesen idegen emberek előtt szoktam öszinteségi rohamot kapni, a fülkében még a hálószobatitkaimat is kibeszélem, egye fene, úgy sem látom őket többé az életben ... Higgye el, Bebuci, szívesen adtam volna magának tanácsot, ha hozzám fordul. Megértem, hogy nem várhatott tovább, az idő ugye múlik, sürget, de azért házassági apróhirdetésre jelentkezni, az mégis könnyelműség volt. Én lebeszéltem volna. Tudom, nem húszéves már, mennyi is tulajdonképpen, harmincöt? Vagy égy, csak harminckettő, no de akkor is, Bebuci, minek pánikba esni, manapság már nem ügy a vénlányság. Magának, Bebuci, azért támadtak nehézségei, mert túl szép. Magas, sudár, szálfaegyenes termet, gyönyörű szóké hajkorona, melyből olyan frizurát készít, amilyet akar, nem úgy, mint az enyémből. Az már nem is frizura, hanem költemény. No és ez a gyönyörű arc, tökéletes sminkjével... Nem haragszik? A kevesebb talán több volna ... De ez még nem mindenl Ha maga végigmegy az utcán, Bebuci, azokban a csodálatos ruhákban, nincs az a férfi, aki meg ne fordulna maga után. Egy ilyen királynői jelenség! De hát a férfiak kiismerhetetlenek. Kisebbségi érzésük támad, Bebuci, ha magát meglátják! Ki tudna egy ilyen gyönyörű, feltűnő szépségű nőnek a kedvében járni? Ki tudná megtartani?... És eltartani?! Mert manapság ugye, ez sem mellékes szempont. Persze tudom, telik a borravalóból. De a szegény férfiak ezt nem sejthetik. Attól rettegnek, egyedül nekik kell előteremteni a fodrásznőre, a kozmetikusra, ruhaszalonra, satöbbire valót, no meg az ékszert és a bundát..., s hol van még akkor a rezsi, a lakás, az autó, hogy a külföldi nyaralást már ne is említsem! ... Tudom, de mégsem mehet oda mindegyikhez, Bebuci, és nem dicsekedhet el a mellékesével! Az ilyesmit csak olyanoknak nem kell magyarázni, akinek szintén csurran-cseppen. Például a Lajoskának ... Ha a Lajoskának nem volna gyanúsan lányos képe, túl nőies csípője és szemmel látható lúdtalpa, én egy percig sem gondolkodnék, Bebuci, és ráhajtanék! Higgye el, nem beszélek butaságot! Mások is úgy tesznek. Hasonszőrű a hasonszőrűvel! Tudom, aki ilyen szép, az magasabbra emeli, emelheti a mércét, színész, orvos, kutató, satöbbi. Jaj, a bányamérnököt nem említettem!... Micsoda ...? Hogy nem volt bányamérnök? Még az sem?... Csak közönséges bányász? Egyszerű, vájár! Óh, Bebuci, szegénykém, mit szenvedhetett, becsapta magát az a gazember. És ez csak a házasságkötő teremben derült ki ? Az anyakönyvvezető előtt ? Részvétem, Bebuci, őszinte részvétem, el tudom képzelni, mit érzett, Bebuci, mondja, mennyi egy ilyen bányászvájámak a havi keresete? Azt mondta magának, hogy hétezer? No, ha ilyen hazudós természetű volt, kétezret nyugodtan levonhatunk belőle, marad öt, ez sem rossz, plusz a maga fizetése, plusz a borravaló ... Micsoda-a-a? Hogy nem akarta munkába engedni ? Otthon akarta magát tartani, elevenen eltemetni a konyhában, magát. Bebuci, egy ilyen aranykezű, reprezentatív teremtést belefojtani a konyhagőzbe?! Megértem, Bebuci, teljesen megértem, amiért otthagyta azt az önző bányapatkányt!... Hiszen maga teljesen kiesett volna a szakmából, elvesztette volna minden rutinját... Micsoda fertelmes, koszos alak!!!... Jaj, Bebuci, ez egy kissé húz ... Mégegyszer. ha lenne szíves becsavarni... Köszönöm!... Meséljen tovább, Bebuci, megvolt az esküvő, haza mentek, taxival..., igen, milyen volt, az az milyen lett volna az új otthon?... Négyszobás lakás ... értem ... eléggé tágas ... szövetkezeti... Nem értem, miért taxival ? Jaj, autója nem volt... De volt egy hétvégi háza ... a hegyekben. Szépen berendezve. Emeletes ... Alul terméskő ... Az emelet fából... Maga ezzel a vikkendházzal ismerkedett meg először... Nem, először vele ismerkedett meg ... tudom, azt már tudom, házassági hirdetés útján ... micsoda könynyelműség!... Meghívta magát a hétvégi házába ... Micsoda ravaszság! Persze, a lakásban a konyhát utoljára hagyta! Ismerem az ilyen alakokat! Mondja tovább, Bebuci, olyan kíváncsi vagyok ... Megvolt az esküvő, taxival haza mentek. Mondja Bebuci, a naszéjszaka?! Sor került a nászéjszakára?! Nem? Milyen kár! Akarom mondani, még szerencse! Szóval arra már sor sem került... Ejnye, Lajoska, mit fülel, nem szégyellj magát, a nők dolgába avatkozni. Igaz is, Bebuci. Már megindította a válópert? Még nem? Nem fogja? Persze, persze, a költségek azt terhelik, aki megindítja ... Hát csak adja be ö a válópert, és fizessen, úgy kell neki! Nekünk így is megfelel, no nem igaz?! Ráér sürgetni, Bebuci, ha újabb férfi jelenik meg a láthatáron ... Súgja már meg Bebuci, hogy Lajoska meg ne hallja, úgy érdekel, abban a vikkendházban, ahová meghívta magát, csak maguk ketten ...? Igen, csak ketten ... És elönászéjszakát nem tartottak? Manapság, senki sem vesz zsákbamacskát! Ő se? Maga se? Akkor mégis! Nahát, milyen okosak, aranyosak... És minden rendben ment ? A legnagyobban?!... Akkor... Micsoda? Ja, üljek be a búra alá, majd szárítás után, fésülés közben elmondja.

— Hála Istennek, kinn vagyok alóla, Bebuci, azt hittem, megsülök, ma különösen forró volt, de most meséljen tovább mert valaminek azért, ha jól sejtem ott még történnie kellett, szóval hazaértek az esküvő után, taxival, kitárta a négyszobás szövetkezeti lakás ajtaját, és bevezette... Hová vezette be magát, Bebuci? A konyhába? Nem? És hová? A nappaliba! És? Milyen volt a berendezés? Magas, elegáns szekrénysor, gyönyörű ülőgarnitúra? És ...? A gyönyörű gyerek... Jesszusom! Négy gyönyörű fiúcska! Mint az orgonasípok! Ez mindennek a teteje! Esküvő után vallani be négy gyereket! így becsapni magát, Bebuci! Azt mondta, özvegy volt... igen ..., meghalt, szülésben ... az ötödiknél... biztosan az is fiú lett vol-14