A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-12-14 / 51. szám

Jogi tanácsok Ki mit gyűjt? Pannóniái veretű római penzek PÉNZNEVEK EREDETE A pénz a népek életében forgalmának kezdete óta igen jelentős gazdasági tényező volt és mégis ritkán gondolunk arra, hogy a letűnt századokban forgó sokfajta pénznem vajon honnan nyerte a nevét, illetve milyen össze­függés állapítható meg a pénzdarab neve és funkciója között ? Az ősi időkben a mai értelemben vett pénz feltalálása előtt cserekereskedelem folyt és ebben az állatok, főként a barmok játszottak nagy szerepet Érthető tehát hogy a római­aknál magának a pénzfogalomnak a neve (pecunia) a pecus (barom) szótól ered. Ezzel szemben a régi görögöknél a pénz neve (no­mos), ebből ered a numizmatika eredetileg szokást és törvényt jelentett és csak később ment át a pénzfogalom jelölésére. A pénzelnevezések eredetét illetőleg külön­böző általános szempontok jöhetnek figyelem­be. A pénzforgalom kezdetén néha a pénz átvette valamelyik korábbi csereeszköz nevét, így az ó-görögök közt forgott obolos, kis ezüst­pénz neve eredetileg nyársat jelentett, mint­hogy a vasnyársnak néha pénz szerepe volt a csere forgalmi időkben. Igen gyakori eset hogy súly, vagy érték után nyer nevet egyik-másik pénznem. Példa erre a görög drachma, eredetileg egy súlyegység neve. Majd a lengyel szostak (magyarul sus­­ták) ami a hatgarasos ezüstpénz neve volt a hatos szám után. De még a legújabb kor pénzei közül is a német márka, az angol fontsterling, vagy az olasz Ura ugyancsak Egy szép napon történt, hogy a hattyú, csuka, és a rák találkoztak az úton. A csuka egy szánt vonszolt, de egyedül húzta, s a szán nem csúszott. — Egyedül nehéz — szólt a csuka —, nem csúszik. — Fogadd el a segítségünket — szólt a hattyú és a rák. Elkezdték húzni, húzogatni, a csuka egyik irányba, a rák ellenkező irányba, a hattyú meg szállva iparkodott húzni. így se mozdult meg a szán. Látták ezt az arra menők, s megjegyezték: hasonló nevű súlyoktól kölcsönözték a nevü­ket A névadó súlyegység s a nevet átvevő pénz között eredetileg valamilyen értékviszony állott fenn. Később ez az értékviszony általá­ban megváltozott, de a név változatlanul meg­maradt tovább is. Előfordult az is, hogy a pénz a nevét a fém anyagától vette. Főként az arany szerepe je­lentős e tekintetben és a régi lengyel arany­pénznek neve egyszerűen csak zloty (arany) volt. A németeknél volt szokás a folyami arany felhasználásával készült aranypénzeket az il­lető folyó nevével megjelölni, pl. Isardukat. Sokszor külső jelek szolgálnak alapul az elnevezéshez Említhető római seratus (recés szélű), ami a szélén fűrészszerűen fogazott dénárokat jelentette. Majd a bizánci scyphatus (csónak alakú) a domború veréssel kanál vagy tál alakot mutató pénzek összefoglaló neve volt Ide sorolható a középkori garas is, mert ennek eredeti neve (gros) azt jelentette, hogy vastag, vagyis súlyosabb dénár. Később a spanyol piaszter a fémlemez olasz jelentésétől (piastra) vette a nevét. _Magától értetődik, hogy leggyakoribb mégis az éremkép után nyert pénznév. Az egyszerű emberek szemében nyilván ez tűnt fel legin­kább. A kimeríthetetlen példatárból néhány jellemző típusként említhető a krajcár, a ke­reszt éremkép után, a forint a firenzei liliom (fiorino) után az olasz testone a fej (testa) után, az angol crown a koronaábra után stb. Gyakori eset hogy a névadó éremkép idővel más ábrázolásnak ad helyet de az eredeti pénznév változatlanul megmarad tovább is. Azt kell megállapítani, hogy ki húz rosszul. Végül odajött bíráskodni a kakas. — No, most húzzátok, én majd megállapí­tom, hogy ki húz rosszul. Húzták, húzogat­ták, de a szánkó csak nem mozdult. — Egy irányba húzzátok mindnyájan — szólt a kakas —, ha nem úgy tesztek, a világ végéig se mozdul el a szán. Bizony, ott is maradt. A hattyú, csuka, rák nem tudtak egységre jutni. Finnből ford.: Szabó Zoltán Á. L. kassai (KoSice) olvasónk állami lakás­ban lakik, feleségével nem él együtt s el szeretné cserélni a lakását Van egy örökölt családi háza, amelyben idegen személy lakik, aki nemsokára kiköltözik a most épülő saját házába. Olvasónk a nős fiát szeretné ide beköltöztetni. Azt kérdezi, milyen törvényes rendelkezések vannak erre vonatkozóan? 1. Lakásgazdálkodás. A lakásokkal való gazdálkodásra vonatkozó előírásokat az 1964. évi 41. számú törvény és az ennek végrehajtására kiadott rendeletek szabályoz­zák. Az állami lakásokkal a helyi nemzeti bizottságok rendelkeznek, ahol a lakásigény­lökről jegyzéket vezetnek. Ebbe a jegyzékbe azokat a személyeket veszik föl, akiknek a községben nincs saját lakásuk, vagy egész­ségi szempontból alkalmatlan, nem megfe­lelő lakásban laknak, továbbá azokat a sze­mélyeket, akiknek a nemzeti bizottság vagy a bíróság döntése alapján lakásukból ki kell költözniük. ' Az 5 000 lakosnál nagyobb községekben, a járási székhelyeken, valamint azokban a községekben, amelyeket a járási nemzeti bizottság jelöl ki, csak azokat veszik fel a lakásigénylök jegyzékébe, akiknek a község­ben állandó munkahelyük van. A helyi nemzeti bizottság a lakásigénylök jegyzéke alapján összeállítja a sorrendet, hogy a következő félévben lakásszükségletük és munkabeosztásuk fontosságára való te­kintettel kik kapjanak lakást. Az a lakásigénylök jegyzékében szereplő személy, akit nem vettek be a következő félévre készített sorrendbe, az ellen óvást adhat be, aminek jogosságáról az összeállító szerv dönt. A vállalati lakásokkal rendelkező szervezetek lakásigénylő alkalmazottai szá­mára — a helyi nemzeti bizottság előzetes beleegyezésével — külön sorrendet állítanak össze. Az új, üres vagy megürülő lakásokat a helyi nemzeti bizottság a megállapított sorrend szerint utalja ki a jegyzékbe felvett igénylők­nek, úgy, hogy a lakás a helyiségek nagysá­gát és számát tekintve megfeleljen az igény­lő családtagjai számának és a helyi körülmé­nyekhez mérten az igénylő szükségleteinek. 2. Bejelentési kötelezettség. Minden háztulajdonos köteles a helyi nemzeti bizott­ságnak 8 napon belül bejelenteni az újonnan épített vagy megüresedett lakást, továbbá azt a lakást, amit senki sem — vagy csak időnként — használ, végül az olyan lakást, amely elhalálozás folytán üresedett meg. Ugyancsak bejelentési kötelezettsége van annak is, akinek két vagy több, esetleg egy. de túlméretezett lakása van. 3. Családi ház esetében a helyi nemzeti bizottság nem rendelkezhetik a lakással ak­kor, ha a tulajdonos a lakás megürülésétől számított 8 napon belül bejelenti, hogy 15 napon belül maga költözik be a lakásba, vagy ha a nős fiát (férjezett lányát), vagy 5 000 lakosnál kisebb községben a szüleit költözteti be a megürülő lakásba. 4. A lakáscseréről a Polgári Törvénykönyv 188. és 189. §-ai rendelkeznek. Eszerint a lakáscseréhez írásbeli megállapodás szüksé­ges. A csak szóbeli megállapodás érvényte­len. Az 1964. évi 41. szí. lakásgazdálkodási törvény értelmében a lakáscseréről szóló megállapodást a helyi nemzeti bizottságnak kell jóváhagynia. A lakáscserét akkor enge­délyezik, ha ezáltal a lakásokat jobban ki lehet használni, vagy ha a cserét a kérvénye­ző (vagy családtagjainak) egészségi állapota indokolja, vagy ha ezzel megrövidül a lakó­hely és a munkahely közötti távolság. Ha a kicserélendő lakások különböző nemzeti bizottságok körzetében vannak, ak­kor mindegyik helyi nemzeti bizottság jóvá­hagyása szükséges. Vállalati lakások esetében a-helyi nemzeti bizottság csak akkor hagyja jóvá a cserét, ha ebbe az illető vállalat is beleegyezik. A lakáscserét a jóváhagyástól számított három hónapon belül kell megvalósítani s ez alatt az idő alatt lehet a megállapodás telje­sítését — bírósági úton, rendes polgári per­ben — érvényesíteni. E határidő elteltével, illetve elmulasztásával ez a jog megszűnik. 4. A házastársaknak közös lakáshasz­nálati joguk van ahhoz a lakáshoz, amit bármelyikük a házasság tartama alatt kapott. Kivételt képez az az eset, amikor a lakás kiutalása idején tartósan nem éltek együtt, ekkor ugyanis nem keletkezik közös lakás­­használati jog. s a lakás csak azé, akinek azt kiutalták. Ha valamelyiküknek már a házasságkötés előtt volt állami lakása, akkor a házasságkö­tés tényével közös lakáshasználati jog kelet­kezik. Ezekben az esetekben a közös lakással csak közösen rendelkezhetnek és csak közö­sen cserélhetik el. A házastársak közös lakáshasználati joga megszűnik az egyik fél halálával, s ekkor az állami lakás kizárólagos használati joga a hátramaradt házastársat illeti. A családtagok lakásjogát ez azonban nem érinti. A házastársak közös lakáshasználati joga akkor is megszűnik, ha az egyik házastárs a közös lakást tartósan elhagyja (lásd a Polgári Törvénykönyv 180. 5-nak 1. bekezdését és a 181.5-t). Ebben az esetben ez a jog kizáró­lag a lakásban maradt házastársat illeti meg. Természetesen ebben az esetben öt illeti meg a lakással való rendelkezés joga, s így azt el is cserélheti. Természetesen azt a tényt, hogy a másik fél tartósan elhagyta a lakást, esetleg bizonyítani kell (hatósági irat­tal pl. illegális külföldre való távozáskor, vagy bírósági döntéssel). K. D. losonci (Luőenec) olvasónk a közép­iskolába való felvételi iránt érdeklődik. Az Oktatásügyi Minisztérium 1984. au­gusztus 27-én kelt és a Törvénytárban 96. szám alatt közzétett hirdetményével az idei tanévtől kezdve újraszabályozta a középisko­lába való felvétel feltételeit. Eszerint a középiskola első osztályába a felvételi kérvényt az előirt nyomtatványon az alapiskola növendékei az iskola igazgatójá­nál, a munkaviszonyban levő személyek a munkaadójuknál, azok pedig, akik nincsenek munkaviszonyban, a lakóhelyük szerint ille­tékes járási nemzeti bizottságnál adják be a jövő év január 15-ig. Dr. B. G. MARTTI HAAViO HATTYÚ, CSUKA ÉS A RÁK

Next

/
Oldalképek
Tartalom