A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-12-14 / 51. szám

Pillanatkép a Három nővér című Csehov-drámábóI

Galina Volcsek szinte forgatókönyvnek, amolyan Csehov-partitúranak tekinti a drámai szöveget, amelyből pontos rendezői munkával és nem kis adag fantáziával kiássa, kibontja a csehovi világot és a darab mindannyiunkhoz szóló üzenetét. Igaz, a hagyományos Csehov-értelmezéstöl kicsit eltérően nem ..csak" a hazugságok és boldogtalanságok mindent benyálazó szövevényében vergődő emberi sorsokat láttatja, hanem a szakmailag tökéletes előadásban a szöveg mögöttese is megjelenik. A részletes elemzést érdemlő — és a hagyományos csehovi játékfelfogással nem mindig egyező — rendezői munkának most csak két elemét szeretném kiemelni. Az első: a szereplők színpadi létezésének, egymáshoz való viszonyának intenzitása, átgondoltsága, az elsimításán ellentétek stílusbeli harmóniája. Galina Volcsek a szövegre építve érzi alkotótársának a színészeket, és rájuk, színpadi vívódásukra bízza a maga üzenetének közvetítését is. Ebben a tehetetlen vergődésben ezért érződik egyre torokszorítóbban, egyre teljesebben a tragédia. A második: a Szovremennyik Három növérje egy olyan előadás, amelynek főszereplője maga a színészválogatott, az izgalmas színészi egyéniségekből létrejött együttes.

A „Ne várjatok, segítsetek!" típusú színmüvek az Oleg Jefremov alapította társulat meghirdetett programján mindig első helyen szerepeltek, s ennek megfelelően „fekszenek' is a gárdának. Egy váratlan családi szituációt fölvillantó darab nem több, mint keret; megtölteni emberi melegséggel, életből ellesett apró mozzanatokkal, szívvel és lélekkel a színésznek kell. Roscsin problémafölvető, már-már riportelemekbői építkező, enyhén polemikus játéka egy sor nagyszerű színészi alakításra épül, s így valóban mértéktartó, korrekt és realista előadás születik.

A vendégjáték tanulsága ? Hogy valóban kortársi kortárs színház a Szovremennyik; nagyívü és részletekig kimunkált produkcióit méltán dicséri, aki Moszkvában járva jegyet szerez az előadásaira. Most az együttes hazánkban tartott előadásainak szerencsés nézői is csatlakozhatnak a társulat törekvéseit értékelők táborához.

MIKLÓSI PÉTER

A KÖNYV NEM KÖNNYEN SZÜLETIK

(BESZÉLGETÉS MAYER JUDITTAL)

Mayer Judit régi, ismert munkatársa a Madách Könyv- és Lapkiadónak, ugyanakkor kiváló hazai műfordító, aki sok cseh és

’ szlovák könyvet ültetett át magyarra. Műfordítói munkájáról annak idején elbeszélgettünk, most viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogyan látja a csehszlovákiai magyar könyvkiadást, hiszen a Madáchban most ö a vezető szerkesztője annak a részlegnek, amely a hazai magyar írók könyveinek kiadását gondozza. De kezdjük az elején. Hogyan születik a könyv? Milyen utat jár be az .író kézirata a megjelenésig?

— A könyv általában nem könnyen születik. Azért mondom, hogy általában, mert nemcsak a Madách Könyvkiadó küszködik bizonyos nehézségekkel. De menjünk sorjában. A szokásos, sőt az előírásoknak megfelelő folyamat a következő: Az író benyújtja a kéziratát, a szerkesztőség elolvassa és véleményezi. Ha a belső vélemény egyöntetűen elutasító, vagyis ha a kézirat nem alkalmas kiadásra, a kiadó a kéziratot a szerzőnek visszaküldi. Ha a kéziratról kialakult belső vélemény jó, azaz a szerkesztőség a kéziratot kiadásra alkalmasnak tartja, akkor a kéziratot kiküldjük két külső bírálónak (lektornak). A kéziratot csak két pozitív lektori vélemény esetén lehet besorolni a kiadói tervbe. Ami az átfutási időket illeti, úgy vélem, a Madáchnál sem rosszabb a helyzet, mint másutt. Minden könyvkiadónak megvan a maga évi terve, s az lényegében megszabja az évente kiadható müvek számát. A Madáchnál ez az évi tételszám ötven körül mozog. Csakhogy ebből az ötven tételből — kiadónk céljánál és jellegénél fogva — legföljebb 25—30 az eredeti magyar mü, a többi fordításirodalom. Ez a 25—30 tétel több témakör közt oszlik meg: a szépirodalmi

’ müveken kívül kiadunk tudományos-ismeretterjesztő, irodalomtörténeti, kritikai, nyelvtudományi jellegű munkákat, valamint ifjúsági irodalmat. Időről időre egy-egy művészettel foglalkozó könyvet, kivételesen pedig más témakörbe tartozó művet is megjelentethetünk.

De térjünk vissza az elfogadott kézirathoz. Mikor minden megtörtént körülötte, ami elő van írva, akkor lehet csak besorolni a kiadói tervbe. Ez sem olyan egyszerű, mert meg kell tartani bizonyos arányokat, nem lehet például a tervet csupa szépirodalmi tétellel kitölteni. Sokszor ez az oka, máskor meg az előző évi csúszások, hogy az elfogadott, jóváhagyott mü sem kerülhet mindjárt a következő évi tervbe. A nyomdai átfutási idő elméletileg 8—9—10 hónap, sőt néha több is lehet, a kézirat terjedelme, igényessége szerint, no meg persze a nyomdáknak a kiadóétól sok esetben sajnos teljesen eltérő érdekei miatt is.

A tervbe sorolt kézirat a szerkesztő asztalára kerül, s a szerkesztés, meg a szerzővel való megbeszélés után a letisztázott, előkészített kéziratot átveszi a műszaki osztály. Az is elvégzi rajta a maga munkáját, s azután kapja meg a kéziratot a nyomda. Következnek a nyomdai korrektúrák és az imprimatúra, s végül napvilágot lát a könyv.

— A csehszlovákiai magyar könyvek kiadásának vezető szerkesztője úgyszólván minden szerzőt ismer. Tudja gondjaikat örömeiket, meg tudja ítélni azt is, ki mennyire sáfárkodhat a tehetségével, kitől mi várható. Természetesen ismeri gyengéiket is. Megkérdezhetném, milyenek a csehszlovákiai magyar írók ? Milyen a viszony kiadó és író között?

— Erre a kérdésre meglehetősen nehéz válaszolni. A vezető szerkesztő nem ismerhet minden szerzőt, már csak azért sem, mert állandóan jelentkeznek az újabb toliforgatók — fiatalok is, idősebbek is, tehetségesek meg kevésbé tehetségesek, és hát sajnos olyanok is, akiknek a jelek szerint nincs reményük rá, hogy kiadásra alkalmas művet tudjanak írni. Azt, hogy ki mennyire tehetséges, egyetlen műből elég nehéz megállapítani. Az ismertebb, már több könyves íróink, költőink esetében természetesen nagyjából tudjuk, melyiktől mit várhatunk, de a meglepetések — jó vagy kevésbé jó értelemben — soha nincsenek kizárva. Hogy milyenek a csehszlovákiai magyar írók? Mondjam azt, hogy olyanok, mint általában az írók? Mert ez az igazság. Talán jó volna, ha több szépirodalmi művet, különösen jó regényt kapnánk tőlük. S hogy milyen a viszony a kiadó és író között? Szerintem az adott helyzethez, az objektív nehézségekhez mérten általában jó. A kiadó is, az író is kerüli a konfliktusokat, a kiadó igyekszik figyelembe venni az írók érdekeit, igazságosságra, tárgyilagosságra. méltányosságra törekszik. Hogy egy-egy esetben előfordulhatnak némi súrlódások, az mór az élet velejárója. Persze az írókat is meg kellene kérdezni, nekik mi a véleményük a kiadóról.

— Emelkedik a hazai magyar könyvek száma vagy stagnál?

— A Madách Könyvkiadó első és legfontosabb feladata a csehszlovákiai magyar irodalom kiadása. Azt most nehéz volna megmondani, egyértelműen emelkedik-e a müvek száma vagy

stagnál. Nem elég ehhez két egymás után kővetkező évet összehasonlítani, mert sokszor sajnos egyik vagy másik évben még némi visszaesés is tapasztalható, többnyire nyomdai okokból. A verseskötetek példányszáma általában csökken, aminek az az oka, hogy mind a hazai, mind a magyarországi könyvpiac meglehetősen túl van telítve versekkel. Azt is tudni kell, hogy a versolvasó közönség nem a legszélesebb rétegekből verbuválódik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fogunk továbbra is verseket kiadni, még ha ez bizonyos ráfizetéssel jár is.

— Milyen könyvsikerek várhatók még az idén, esetleg a jövő esztendőben? Egyáltalán beszélhetünk könyvsikerekről a csehszlovákiai magyar irodalom viszonylatában ?

— Hogy miből lesz úgynevezett sikerkönyv, azt nem mindig lehet előre tudni. Természetesen beszélhetünk könyvsikerekről a csehszlovákiai magyar irodalom viszonylatában is. Voltak, vannak és lesznek könyveink, amelyeket nagyon rövid idő alatt szétkapkodnak, a közönség keresi őket. Ilyenkor mindig fölvetődik a kérdés, miért nem lehetett belőlük többet kiadni, illetve mi az akadálya egy esetleges újabb kiadásnak. Sokszor előfordul, hogy a piackutatás során a könyvterjesztő vállalat (Slovenská kniha) bizonyos művekből nagyon keveset rendel, s ilyenkor a kiadó nagy kockázatot vállal, ha a könyvet mégis nagyobb példányszámban adja ki. Néha még ez a „bátorság" sem bizonyul elégnek, a könyv még nagyobb példányszámban is elfogyott volna. Az. új kiadások beiktatása nehéz kérdés, ebbe nem szeretnék itt most belebonyolódni. Hogy milyen könyvsikerek várhatók az idén vagy a jövő esztendőben? A kiadó minden könyvének sikerében szeretne bízni. De hát nevezzünk meg néhány ilyen könyvet, mely még az idén megjelenik. Reméljük, hogy tetszeni fog a Naptár, az Új Mindenes Gyűjtemény, a Szlovenszkói küldetés című antológia és persze az ifjúsági irodalomtól meg a forditásirodalomtól is jó eredményeket remélünk.

— A Magyarországgal kötött közös könyvkiadási egyezmény keretében sok ezer könyvet átvesznek tőlünk és viszont. Ki, illetve kik határozzák meg, hogy mit és mennyit vegyenek át?

— A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében több mint harminc éve folyik az együttműködés. A pénzügyi keretet felsőbb szinten — a felettes hatóságok szabják meg. A magyarországi könyvkiadók terméséből való válogatás, tehát annak eldöntése, mi kerül a hazai könyvpiacra közös kiadás formájában, kollektív munka, melynek megvannak a művelődéspolitikai szempontjai, és a fölöttes szervek jóváhagyásával történik. A példányszámok meghatározásának alapja természetesen a piackutatás. Ami a Madách könyveinek magyarországi átvételét illeti, arról az ottani illetékes kiadók és könyvterjesztők döntenek. Általában elmondhatjuk, hogy könyveinket — egy-két kivételtől eltekintve — mind átveszik, természetesen különböző példányszámokban.

— A könyv áru is, a könyvkiadás üzlet is. Előfordul, hogy anyagi gondjai támadnak a kiadónak ?

— A könyvkiadás nem jövedelmező üzlet. Kevés az olyan kiadó, amely állami támogatás nélkül el tudja magát tartani. Nem titok, hogy a Madáchnak, mint minden más kiadónak, vannak anyagi gondjai. De hát ezek bonyolult gazdasági kérdések, nem fémek el egy ilyen beszélgetés keretei közt. A lényeg az, hogy igen nagy gazdasági fegyelemre van szükség, hogy a könyvkiadó minden téren teljesíteni tudja feladatait, kötelezettségeit.

— Végül mik a jövő kilátásai, a kiadó jövőbeni feladatainak körvonalai?

— A Madách Könyvkiadó minden objektív nehézség ellenére bízik a jövőben. Feladatai lényegében nem változnak, új utakat keresni azonban állandóan kell. A kiadó továbbra is teret kíván biztosítani a fiatal tehetségeknek, ápolja a hagyományokat, megtartja a megfelelő arányokat szépirodalom, ifjúsági irodalom és más műfajok közt, mindent meg fog tenni a reális példányszámpolitika érdekében. Gondoskodik arról is. hogy a szakíróknak lehetőségük nyíljon a publikálásra, s ami igen fontos, megpróbál minden eszközt felhasználni, hogy a könyvet közelebb vigye az olvasóhoz.

(Beszélgetett: DÉNES GYÖRGY)

11