A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-14 / 51. szám
A Gsemadok életéből EMLÉKEZETES SIKEREK I Néhány kitüntetett Ünnepelni gyűltek össze az éberhardi (Malinovo) CSEMADOK-tagok. Szövetségünk megalakulásának 35. és helyi szervezetük megalakításának 20. évfordulójára emlékeztek. Húsz év eseményei — eredmények, problémák — elevenedtek fel a helyi szervezet titkárának ünnepi beszédében. Milyen is volt a kezdet ? 1963-ban békeünnepélyt szerveztek a helyi parkban a CSEMADOK járási bizottsága az éberhardi szervekkel közösen. A rendezvény sikere nagy lépés volt előre, lökést, erőt adott az aktív embereknek a CSEMADOK-szervezet megalakításához. Az illem úgy kívánja, hogy azok nevét, akik a születő, új szervezet bölcsőjénél álltak, megemlítsük: Valacsay Zoltán. Méry Béla, Lelkes István, Bors Lajos, Machán Béla, Oberhäuser Richárd. Mivel a faluban a színjátszásnak már hagyományai voltak, természetes, hogy ezt a hagyományt próbálták meg folytatni az új szervezet vezetői, tagjai is. Tegyük hozzá rögtön: sikerrel. A Kérők, A csikós, A bor... emlékezetes darabok szereplőknek és a közönségnek egyaránt. „Számok és adatok büszke birtokosainak képében tetszeleghetnénk, ha a megalakulásától napjainkig terjedő időszak valamennyi rendezvényét feleleveníthetnénk, ismertetnénk" — hangzott el a beszámolóban. Valóban így igaz. Mindent felsorolni lehetetlen, ám néhány rendezvényt, vendégszereplő együttest és egyént meg kell említeni, hogy képet alkothassunk arról, mi érdekli az éberhardiakat, milyen munkát végzett és végez a szervezet. A Békeünnepélyt rendszeressé tették, és járási méretűvé bővítették. Idővel a parkból a helyi sportpályára került, ahol a fedett lelátó a nézőknek, az öltözők, a tisztálkodási lehetőségek a szereplőknek, fellépőknek jelentenek sokat. Évente körülbelül ezer ember gyűlik össze a járási dal- és táncünnepélyen. rencné iskolai konyhavezető, két gyerek anyja ; Pölhös Árpád építészmérnök, egy gyerek apja; Pénzes Mária programátor; Forgács Miklós, három gyerek apja; Hengerics Judit, Hajpál Gabriella és Lehoczky Erika gimnazisták; végül Újváry László rendező és Dolník Tibomé szervező — mindenes. A színjátszó csoport az elmúlt évadban Örkény István: Tóték című tragikomédiáját tűzte műsorára. Az előadással nagy sikert értek el helyben és a környéken, s a Jókainapokon is felléptek. Most, mielőtt az új darab — Radványi: Nincs többé kopasz fej — betanulásához fognának, felújítják a Tótékat, hogy néhány előadással még megörvendeztessék a közönséget. Odakinn csitulóban a város zaja, idebenn pedig próbál a csoport. Annyi próba és előadás után még mindig lelkesen és látható élvezettel mondják Örkény fanyar, tömör, kifejező, többrétegű jelentéssel bíró szövegét. Úgy vannak vele, mint a gyomrát szerető ember, aki azt állítja, hogy minél többször melegítik föl a disznótoros káposztát, annál megfoghatatlanabb, annál csodálatosabb az ize. Vajon mi lehet a darab sikerének a titka? Milyen érzéseket és gondolatokat vált ki és indít el az emberekben? Mivel és miért? Véleményem szerint azzal és azért, mert olyan korban gyökerezik és olyan korból tápBurger Ferenc és Nagy János, a helyi szervezet elnöke és titkára Ez a szám csak akkor tűnik kicsinek, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a bratislava-vidéki járásban hozzávetőleges pontossággal tízezer a magyar nemzetiségű dolgozók száma, hogy a CSEMADOK-nak járási méretben 1929 tagja van, s Éberhardon 905 a magyar nemzetiségű lakosok száma. El kell mondani azt is. hogy ebből a 905-böl 366-an tagjai Szövetségünk helyi szervezetének. Ez pedig olyan szervezettséget jelent, amire már országos viszonylatban is felfigyelnek. Ami a helyi nemzeti bizottság elnökének Holocsy Lászlónak és minden éberhardinak gondja, bánata, az az, hogy jelenleg a községben nincs egy minden igényt kielégítő művelődési otthon. Ennek hiányában a könyvtár és a vendéglő fölötti moziterem ad otthont a szervezetek rendezvényeinek. S ami itt a műszakiakban hiányzik, azt az éberhardiak lelkesedéssel pótolják. Ennek köszönhető, hogy az évek során olyan rendezvényeik voltak, melyeket ma is emlegetnek, melyekre ma is büszkék. Járt itt Mécs lálkozik, amely mindannyiunk számára kegyetlenül keserű és feledhetetlenül szomorú. Hogy világosabbá váljék, segítségül hívom Örkényt, s idézek a nézőhöz írt leveléből. így kezdi: Albert Camus írja a Sziszüphosz Mítoszában: „Az istenek arra ítélték Sziszüphoszt, hogy egy sziklát görgessen szüntelenül a hegy tetejére, ahonnan a kő mindannyiszor visszagurult a saját súlyától. Úgy gondolták, s némi joggal, hogy nincs szörnyűbb büntetés, mint a haszontalan és reménytelen munka." ......Tót Lajos persze nem volt Korinthosz királya, hanem csak községi tűzoltó egy hegyvidéki községben. Ennélfogva sohasem sértette meg az isteneket. Hát akkor mi volt a bűne? Talán nem is volt bűne, legföljebb az, hogy abban a korban élt, amikor csupán egy választás volt; vagy lázadónak, vagy Sziszüphosznak lehetett csak lenni... Én azt vallom — és ezt példázzák Tóték —, hogy az ember egyetlen kiútja a tett. Ezért hagyom „gyilkolni" is Tótot, pedig az a gyilkosság akkor már fölösleges és esztelen. Ilyen értelemben, a reménytelenség állapotában, Tót Lajos valóban „abszurd hőssé" lesz ..." Levelének befejező része így hangzik: „... 1943. január 13-án, a Don-kanyarban, elkezdett lefelé görögni a szikla, mellyel József, Dávid Teréz, Kónya József, Batta György, Egri Viktor, Lovicsek Béla, Gály Olga, Turczel Lajos. Tartott érdekes, értékes előadást dr. Buga László, dr. Földes József, dr. Püspöki Nagy Péter, Kovács László. Az érdeklődök Andrássy Tibor, Nagy József, Varga Lajos tárlatát és a népművész Juhos Rudi bácsi kiállítását is láthatták. A műsoros esteken, szabadtéri rendezvényeken felléptek a MATESZ színészei, a Szőttes Népművészeti Csoport, az Ifjú Szivek. Szerepelt itt a magyarországi darnózseli folklórcsoport, a hajósi tánccsoport. Tapsolt a közönség Hacki Tamásnak, Kovács Katinak, Gaál Gabriellának, Béres Ferencnek. Szvorák Katinak, Karol Duchonnak, Miskovic Lászlónak ... Az utóbbi időben kezdte el munkáját a helyi szervezet művelődési klubja is. A kirándulások, a környéken fellépő MATESZ előadásainak közös megtekintése, a közös szórakozások, a tagság összekovácsolódását, az együvétartozás érzését hivatottak erősíteni. a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett. Egyik barátom, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatüzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán azért van az. hogy az ö telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni. A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mégis mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványba fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket.. Ezek a gondolatok, ez az üzenet talán elvezet bennünket a titok gyökeréhez, s talán közelebb kerülünk a darab megértéséhez is, ahhoz, hogy mit példáz, s hogy mit üzen a ma és a holnap emberének. Mindenképpen tettekre sarkall, olyan tettekre, amelyek a békét, az ember érzés- és gondolatvilágának a szépítését és gazdagítását, nem pedig az erőszakot, a becstelenséget és az ember megalázását, a faji, a vallási és nemzeti megkülönböztetését szolgálják. S az idő szalad. Szerte a városban sokan már az igazak álmát alusszák, de itt, a kis helyiségben még csak most kezdődik a máJó az együttműködés a falu többi szervezetével, a nemzeti bizottság és a Nemzeti Front vezetői az egyik legjobban dolgozó szervezetként értékelik a CSEMADOK-ot. — Bárcsak minden szervezetünk így tevékenykedne — ez a véleménye Slovák Mátyásnak, az NF elnökének. Munkája alapján a CSEMADOK Éberhardi Helyi Szervezete a bratislava-vidéki járás egyik legjobbja. Tagjai közül dicsérhetnénk azokat, akik alapítók voltak és lelkesedéssel, erővel bírva ma is tevékenyek, vagy azokat, akik később kapcsolódtak bele a munkába. A legjobbakat, azokat, akik a legtöbbet tették, a CSEMADOK KB, jb és a helyi szervezet vezetősége megjutalmazta. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az eddig felmutatott eredmények csak az ő érdemük lenne. Dicséretet érdemel érte mind a 366 tag. (görföl) A szerző letvételei sodik felvonás: készülődés a Radnóti emlékestre. A verssorok tompán, kongva hullanak a szívekre és az agyakra, mint kemény göröngyök a koporsóra: ......Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasutt, hogy önként, kéjjel ölt nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek Figyelem az arcokat, figyelem a meglett férfiét, asszonyét, a kis gimnazista lányét, szemükben borongás, tűnődés, s a verssorok csak hullnak, hullnak a csendben, mint éles kasza nyomán az érett búzakalászok. Éjszaka van. A kályhában már régen kialudt a tűz, de itt mégis forró a levegő. A lelkesedés és a költészet varázsa forrósította át, a szemekben pedig boldog kielégülés parázslik. S most már tudom, hogy miért csinálják, honnan ez a megszállottság. Szeretik, s mert hisznek abban, amit csinálnak és tudják, hogy munkájuk nem hiábavaló, hogy az őket hallgató emberek majd befogadják az általuk tolmácsolt nemesveretű gondolatokat, s hogy bennük majd tovább virítanak és terebélyesednek a költészet pompás virágai. És ez nem kevés. Kép és szöveg: LOVICSEK BÉLA 7
