A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-07 / 50. szám
Hallottukolvastukláttuk Madagaszkár nyugati partvidékén áll ez a fából készült — férfit és nőt ábrázoló — szobor. A régi népi kultúra becses emléke. Lehet-e — (huszonöt kockás) sakktáblán biliárdozni? KÖNYV Barbara Pym: Meghalt a szép galamb Barbara Pym műve: jó regény, már-már remekmű. Olvasmányom is — van pontosan meghatározott expozíciója, kibontakozása és befejezése. A bizarr jelenetek finom, könynyed eleganciával bontakoznak ki a lapokon. Leonóra a szeretett és elhagyott hősnő egy könyvárverésen megismerkedik egy idős műkereskedővel, Humphrey Boyce-szal és James nevű unokaöccsével, akibe Leonóra beleszeret. Leonórába viszont az idős műkereskedő szeret bele. Egy ideig nyilogat-virágzik a viktoriánus románc, míg be nem lép a képbe Phoebe, a titokzatos vidéki lány és egy Ned nevű fiatalember... Leonóra bölcs, megértő és — elhagyatott... Dióhéjban ennyi a „Filléres Regények" — sorozatba illő történet váza. Szerencsére Barbara Pym képes arra, hogy egyszerre élje és mértéktartó iróniával kívülről lássa (láttassa) hőseit. Barbara Pym a hetvenes években Anglia egyik legsikeresebb írónője volt. A Meghalt a szép galamb (The Sweet Dove Died) című regénye csak 1978-ban jelent meg, bár jóval korábban íródott; egycsapásra a szigetország legismertebb és legkedveltebb íróinak sorába emelte. További sikeres regényei: Áldozással telt kehely (1977); Nagyszerű teremtések (1977); Őszi kvartett (1980) és a halála után, 1982-ben megjelent Méltatlan kapcsolat. A mű metaforikus címe John Keats (1795—1821) angol romantikus költő Dal című verséből való: „Galambom volt, meghalt a szép galamb;/ Azt gondoltam, megölte a bánat:/ Mért bánkódott?/ Lábgúzsba belehalt,/ Gátján magam-szőtt ezüst szálnak." Talán ez a porcelánfinomságú versrészlet is érzékelteti azt a „miliőt", amelyet a regény felidéz. A Magvető Könyvkiadó a RA-RE mellett elindított egy másik sorozatot is. Világkönyvtár címmel. E sorozat keretében a világirodalom színe-java lát napvilágot; a szerkesztők ügyelnek arra, hogy olyan müvek kerüljenek a sorozatba, amelyek még magyar nyelven nem jelentek meg. Pym igényes, mégis pihentető, „lazító" olvasmányát Zentai Éva ültette át magyar nyelvre. Kiss Péntek József FOLYÓIRAT Tallózás A Fotografie 84-ben leik még a nai határ Usľzurľ'folyó m • á í^I partján elte- $>Y 1 rülő erdőben . y éltek, de ők már a műncheni állatkertben születtek. Hármasikrek leopárdéknál igen ritkán fordulnak elő. Külső és belső borítóján Jiri Pekárek színes sportfotóival jelent meg az Orbis fotorevüjének idei negyedik száma. Pekárek a Stadion című cseh sporthetilap fotoriportere több világversenynek, köztük a montreali és szarajevói olimpiának is résztvevője volt ebben a minőségben. Felvételei azonban — mind a színes, mind a belső oldalakon publikált fekete-fehér fotók — eltérnek a szokványos riportképektöl. Szerzőjük olyan pillanatokat igyekszik megörökíteni a küzdőtéren, melyek e képek nélkül a nézők többsége előtt rejtve 'maradn'ánakľ S ha már a „szokványostól eltérő"-nél tartunk, merőben eltér Emil Fafek két felvétele is a protokollfotótól, amint annak idején volt köztársasági elnökünket, Antonín Zápotockýt kapta lencsevégre, ahogy a Spartastadionban a kerékpáros Békeverseny befutójára várva, az esős időn kifogva, éppen fejére húzza felöltőjét. Érdekes, lírai ihletésű és hatású képei vannak a további oldalakon Boris Procházkának, aki eddig munkásságának jelentős részét annak szentelte, hogy megörökítse Csehországnak azon helyeit, tájait, épületeit, melyek valamilyen formában a cseh zene és a cseh irodalom egy-egy jellegzetes egyéniségéhez fűződnek. Érdekesek, és a közép-európai ember számára sokat mondóak a lap egyik szerkesztőjének, Vladimír Pribylnek a felvételei is, aki az elmúlt nyolc esztendőben négy alkalommal járt a fekete kontinensen, s több mint negyvenkétezer kilométeres — kerékpáron, mopeden, teherautón megtett — utazása során hét alkalommal átkelt a Szaharán is. Ezeket a nem mindennapi útjait idézik fel a lapban megjelent színes és fekete-fehér felvételei és rövid írása is. A többi érdekes anyag közül hadd emeljem még ki Antonín Dufek gazdag korabeli képanyaggal illusztrált tanulmányát a cseh művészfotó 1890—1918-as időszakáról, továbbá a Hét-bői is ismert Benda Tamás írását, melyben kollégáját, Zdeno Vlachot mutatja be az olvasóknak. Németh Gyula HANGVERSENY Egy vietnami zongorista 1980-ban röppent világgá a szenzációszámba menő hír, hogy Európa egyik legpatinásabb előadói versenyét, a varsói Chopin-zongoraversenyt, félévszázados történetében először egy huszonéves vietnami fiatalember, Dang Thai Son nyerte meg. Azóta jelentős karriert futott be, s mint életrajzából is kitűnik, körbejárta a világot. Dang Thai Sont Hanoiban hétéves korában édesanyja, a Prágában tanult pedagógus kezdte bevezetni a zongorázás tudományába. Bratislavában a törékeny, szemüveges 26 éves fiatalember abba a szerencsés helyzetbe került, hogy egyaránt felléphetett zenekari és szólóesten, s így valóban átfogó képet alakíthatunk ki művészetéről. Zenekari estjén temészetesen Chopint játszott, mégpedig a népszerűbb, melódiagazdagabb e-moll versenyt; szólóestjén egy felhőtlenül derűs Mozart szonátát, Debussy Images (Képek) ciklusának mind a hat darabját, valamint Prokofjev Háborús szonáták néven ismert sorozatának első darabját, az op. 82-es A-dúr szonátát adta elő. Roppant nagy színskálájú műsor ez, mely könyörtelenül kirajzolja tolmácsolója teljes művészi profilját. És így történt ez ebben az esetben is. Dang Thai Son vitathatatlanul kiváló pianista, akinek irigylésre méltó keze van. Gyöngyözve pergő, suhanó futamai káprázatosak, szinte leheletfinomak, billentése énekesen árnyalt, hangképzése sokszínű, ami mindmind olyan tulajdonság, mely szinte ideális előfeltétele a Chopin-zene hiteles megszólaltatásának. Chopin versenyművének értelmezése és tolmácsolása tényleg nagyszerű volt, bár már itt is felfigyelt az ember egyfajta merevségre, az egyén, a személyiség aktívabb megnyilatkozásának hiányára. És ez az elöérzet a szólóesten teljes bizonyságot nyert. Az az anonimitás, az a távol-keleti személytelen misztikum, mely végső soron minden előadott művet többé-kevésbé belengett, legjobb Mozart — bár kottahüen játszott — szonátájában bosszulta meg magát, bizonyítva, hogy a problémátlannak tűnő Mozart meghódítása, milyen rettenetesen problematikus. Ezzel ellentétben viszont Debussy világának megragadása, képei pasztell árnyalatainak kikeverése mértékszabóan szépre sikerült, s ezek után nem csodálkoztunk azon sem, hogy Prokofjev VI. szonátájának markáns éleit is megfinomította, mintegy lekerekítette Dang Thai Son egyénisége. Végezetül pedig — hogy a kör bezáruljon — kedvenc szerzőjéhez visszatérve, ráadásként, két Chopin-keringöt játszott el példamutatóan könnyed eleganciával. Varga József HANGLEMEZ Maros Rudolf szerzeményei Maros Rudolf (1917—1982) a XX. századi modem magyar zene jeles képviselője. Zeneszerzést a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltánnál, majd Prágában Alois Hábánál, s végül Darmstadtban tanult. Több évtizeden át a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanáraként működött. A közelmúltban megjelent Hungaroton-hanglemez Maros Rudolf életművéből hat olyan szerzeményt tartalmaz, melyeket még maga a szerző válogatott, de lemeze megjelenését már nem érhette meg. A hat szerzemény a következő: Töredék, Ricercare, Cseremisz népdalok, Kontrasztok, Négy tanulmány és Kaleidoszkóp. A szerzemények elárulják, hogy a Kodálytanítvány Maros Rudolf a modern magyar és az új európai muzsika legjobb hagyományaira támaszkodik. Megmutatkozik ez mind a témaválasztásban, mind a dallamvezetésben, a könnyedség, ötlet és elegancia jellemezte hangszerelésben. Különösen szembetűnő mindez a Kaleidoszkóp és a Négy tanulmány esetében, melyeknek szerkezeti és hangulati elemei, játékossága, arányossága nagyszerűen illusztrálják Maros Rudolf zeneszerzői kvalitásait. A Kaleidoszkóp valóban a gyors, ötletes változások zenei kaleidoszkópja, a Négy tanulmány pedig — ciklikus szerkezetét, jó ritmikáját tekintve — a szerző alkotói érettségéről, fölényes szakmabeli felkészültségéről vall. A Vikár László gyűjtése alapján készült Cseremisz népdalok a maga nemében kiváló mű, jellegénél fogva viszont teljesen eltérő a lemezen szereplő többi művektől és mindenképpen a szerző sokoldalúságának, sokirányú érdeklődésének bizonyítéka. A Maros-szerzemények színvonalas előadásban csendülnek fel a lemezen, melynek közreműködői: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Lehel György vezényletével, a Budapesti Kamaraegyüttes Mihály András vezényletével, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara Sapszon Ferenc vezényletével. Az ütőhangszerekre irt Négy tanulmány című Maros-szerzemény megszólaltatói : Magda Tünde, Godán Sándor, Rácz Zoltán és Türk István. Sági Tóth Tibor 9
