A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-30 / 49. szám
akik cukorból készített méz forgalmazásával, illetve eladásával szeretnének jogtalan jövedelemhez jutni. AKÁR A MÉHECSKÉK mima? Bada elvtárs kíséretében az üzemet is megtekintettem Körülbelül százhúszan dolgoznak itt, többségük nő. Egy külön helyiségben nagy katlanokban felmelegítik a mézet, hogy ömlékeny legyen. Itt dolgozik, immár huszonhárom éve, Miklós Lajos és Mikus Károly bácsi. Tőlük tudom, hogy innen indul el a méz további feldolgozásra. Csöveken át folyik a töltő gépsorba. A gépek mellett csinosabbnál csinosabb lányok és asszonyok szorgoskodnak. Látszik rajtuk, hogy sok mézet fogyasztanak, mert tudom, hogy a méz nemcsak gyógyít, hanem szépít, fiatalít, sőt nyugtat is. Meg is látszik a nőkön, olyan nyugodtan és szorgalmasan dolgoznak, akár a méhecskék. Napi normájuk szerint 10 ezer kilogramm mézet kell üvegekbe tölteniük. Bár a töltőgépsor s a gépek nem igényelnek fizikai erőkifejtést, igy is akad bőven tennivalójuk. Szorgalmas munkájuk meglátszik az üzem tervteljesítésén. Idén augusztus végéig ezerszáz tonna mézet szállítottak Szlovákia üzleteibe és ezernégyszáznyolcvanöt tonnát külföldre. Ezenkívül huszonhat tonna virágport adtak át a kereskedelemnek. — A jövőben mit várhatunk a MEDOS-tól? — Az üzem dolgozói az igényeknek megDobozokba kerül a méz AZ IGAZGATÓNÁL Mire befejeztük az üzemi látogatást Mézes Sándor mérnök, az üzem új igazgatója is megérkezett. Felelősségteljes funkcióját az üzem alapítójától Karol Glasától vette át január elsején, miután Karol Glasa elvtárs nyugdíjba ment. Mézes elvtársnak most sok a dolga és gondja. Véletlenül sem lehet az irodában találni. Sokat tartózkodik az üzemben, a dolgozók között, de az üzemen kívül is. Ez nem csoda, hiszen napi feladatuk kutatni a könnyebb, az olcsóbb és kifizetődőbb termelési módokat. Ahhoz, hogy az üzem jövőbeni feladatait teljesíteni tudja, bővíteni, korszerűsíteni kell az üzemet. Szükséges a műszaki-anyagi bázis fejlesztése, amit elsősorban beruházásos építkezésekkel valósítanak meg. Tavaly átadtak egy ezerkétszáz tonna mézet befogadó nagyraktárt, az idén egy másikat és egy nagy teljesítményű fűtöházat. A közeljövőben még javítóműhelyek, kisebb raktárhelyiségek és egy laboratórium építésére is sor kerül. A fejlesztési program keretében nem feledkeznek meg az innovációról, új termékek gyártásáról sem, amire a laboratórium átadása után nagyobb lehetőség nyílik. Az innovációs programban elkezdték a propolisz tartalmú méz gyártását. A hlohoveci Slovakofarmával együttműködve virágporemulzió előállításán is dolgoznak. Uvegmosás szúrópróbák alapján, megállapítják a küldemény valóságos minőségét. Csakis az állami szabványnak megfelelőt vesszük át. Megtekintettük a laboratóriumot, ahol a méz cukortartalmát vizsgálták. Erre nagyon kényesek a méhészek, a szakemberek, a hazai és külföldi megrendelők. Az emberek szeretik, ha a méz édes. Legédesebbnek a szőlőcukrot érzik, tehát elsősorban arra kell ügyelni, hogy a mézben minél kevesebb répacukor legyen, s bizony előfordul olyasmi is, hogy a leadott méz (tisztelet a kivételnek) bizonyos hányada szaharózát tartalmaz s emiatt nem felel meg a követelménynek. Ilyen mézet nem vehetünk át. Itt jegyzem meg azt is, hogy nagyon üdvös lenne, ha a méhészeti alapszervezetek vezetői foglalkoznának ezzel, s elítélnék azokat a méhészeket. felelően igyekeznek a méhészeti termékeket, nagyobb választékban, a vásárló rendelkezésére bocsájtani. A múlthoz viszonyítva az idén több pempővel és virágporral dúsított mézet szállítottunk az üzletekbe. A virágport újabban drazsírozott változatban is forgalmazzuk. Ez a gyerekek kedvenc csemegéje. Az idei nitrai Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági seregszemlén üzemünk négy új termékfajtát állított ki. Különösen nagy volt az érdeklődés a fekete (erdei) és az akácméz, valamint a mézkeverékek iránt. A karácsonyi ünnepek előtt százharminc tonna fekete mézet, virágporral és méhpempövel dúsított mézkeverékeket adunk át a kereskedelemnek. Különös figyelmet fordítunk a csomagolási technikára, mert a szép, esztétikus csomagolás a jó forgalmazás egyik alapfeltétele. Mindez elsősorban az igazgató gondja. Megoldja majd az említett problémákat? Kikkel? Közvetlen munkatársaival és az üzem eszes, törekvő dolgozóival. Az üzem igényes feladatainak teljesítéséhez eddig is nagymértékben hozzájárult a dolgozók kezdeményezése, a kötelezettségvállalások teljesítése. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére az üzem dolgozói 1 millió 740 ezer korona értékű felajánlást tettek. A vállalások elsősorban az exportfeladatok teljesítésére, a takarékossági intézkedések betartására irányultak. Ez a kis kollektíva továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy jó termékekkel öregbítse az üzem hírnevét. NAGY TERÉZ Fotó: Kalita Csak egy percre... Aki napközben óhajt találkozni BÁRÁNY ISTVÁN harmincnyolc éves konstruktőrrel, az a munkahelyén: a Posta műszaki fejlesztési központjában keresse őt. Délutánonként viszont — legalábbis kora tavasztól késő őszig — a Vinohrady sportegylet csónakházában található meg a leggyakrabban; ám az is előfordul, hogy értekezleten van, hiszen több éve tagja már a Nemzetközi Barátság Duna Túra csehszlovák szervező bizottságának. A hétvégeken pedig? Családjával együtt folyami csónakkirándulásokon vesz részt, vagy a gyorsan iramló hegyi folyócskák vadevezős túráin szerepel. — A vizisportok közül miért éppen az evezés rabja lettél? — Vágsellyéről származón, s mint azt szülővárosom neve is elárulja, a Vágón nevelkedtem. A rossznyelvek szerint előbb tanultam meg úszni, mint járni. Csónakba is ezen a folyón szálltam először, s tulajdonképpen azóta ragaszkodom ehhez a sporthoz. Sokéves tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy a szabadidő eltöltésének valóban egészséges, megfelelő edzettséget biztosító és szórakoztató formája a túracsónakázás. — Sohasem gondoltál arra, hogy más sportra váltasz? — Kassán, iparista koromban, az úszással foglalkoztam, de középiskolásként már kissé öreg voltam ahhoz, hogy eredményekkel kecsegtető versenyszerű edzésekbe fogjak. így hát, érettségi után, a vízből ismét a csónakba szálltam ... — Azt vajon tudod-e, hogy az elmúlt esztendők, illetve lassan már évtizedek során összesen hány kilométert tettél meg a folyók hátán csónakázva ? — Ez legalább annyira bonyolult kérdés, mintha arra lenne kíváncsi valaki hogy a Dunán hány evezöcsapással lehet megtenni mondjuk a Bratislava és Komárom közötti távolságot. .. Igazolásképpen talán elég lesz egyetlen példát említenem: pusztán a nemzetközi barátságtúra résztvevőjeként már kétszer is végigeveztem a Duna teljes hosszát. — Tényleg, a TIDI Mit mondhatnál el a Nemzetközi Barátság Duna Túra legfrissebb „kulisszatitkairól"? — Hogy hazánk felszabadulása negyvenedik évfordulójának esztendejében a vízi barátságtúra is jubileumához közeledik: jövőre már harmincadik alkalommal rajtol az NSZK-beli Ingolstadtból induló és tíz-tizenöt ország evezőseit tömörítő csónakkaraván. — Alig vagy idősebb a TID-nél, de azért hadd kérdezzem meg: a túra első éveinek emlékeiről is tudsz valamit? — Az 1956-ban rendezett első nemzetközi barátságtúra hossza mindössze 220 kilométer volt, résztvevői csupán a Bratislava és Budapest közötti távot tették meg. Egy évvel később már egészen Belgrádig mentek a csónakok, 1959- ben pedig újra tovább bővült a táv, hiszen már Bécsben volt a rajt. A TID jelenlegi hossza 2082 kilométer, bár az is lehet, hogy a jövőben egészen a folyam deltájáig sikerül eljutnunk és fölmerült a Fekete erdőből való rajtolás gondolata is. — Mit csinál a vízi túrák hódolója télen ? — A szükséges karbantartást, csónakjavitást. És a Duna partját járva várja a tavaszt. (MIK-) 13 I
