A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-30 / 49. szám
A Csemadok életéből EGYÜTTMŰKÖD VE Falvaink döntő többségének közgazdasági alapja ma a faluban gazdálkodó egységes földmíivesszövetkezet, illetve állami gazdaság. Ennek sikeres termelésétől, jó vagy gyengébb eredményeitől függ a község életszínvonalának alakulása, fejlődése. Életszínvonal alatt mi természetesen ma, a szocializmus alaptörvényéből kiindulva, nemcsak az anyagi szükségletek maximális kielégítését, hanem a kulturális követelmények ellátását is értjük. Falvainkban, ahol a lakosság jelentős része, sok esetben többsége, a mezőgazdaságban dolgozik, egyre nagyobb kívánalmak mutatkoznak, nemcsak a munka kultúrája, a munkahely kultúrája, hanem a szélesebb környezet, az egész falu kulturális életének színvonala iránt. Ez ha nem is közvetve, de jelentős mértékben befolyással van a falun maradásra, mezőgazdasági munka iránti hűségre, végső fokon tehát a mezőgazdasági termelés fejlődésére, a munkaerőszükséglet biztosítására és tartós ellátására. Ma már el lehet mondani, hogy a legtöbb szövetkezet vezetősége ezt megfelelően tudatosítja is, a kulturális élet fellendülését a falun: morálisan is, anyagilag is, a lehetőségeknek negfelelöen, támogatja. Jómagam a mezőgazdasági termelő szövetkezetek Stúrovo vidéki kooperációs tanácsának elnöke is vagyok, megvizsgáltam, hogy ezen körzetben található 8 szövetkezet milyen anyagi eszközöket fordít a falusi kulturális tevékenység támogatására. Az adatok az 1983-as év valóságát tartalmazzák. A kulturális tevékenység támogatására és a kultúrház fenntartására a 8 szövetkezet összesen 1 162 000,— koronát fordít egy évben. Ez a 8 szövetkezet: „Aranykalász" Bény (Bína), „Győz. Február" Köbölkút (Gbelce), „Felvirágzás" Garamkövesd (Kamenica nad Hronom), „Garamvölgye" Kéménd (Kamenín), „Egyetértés" Libád (Lubá), „Béke" Muzsla (Muzla), „Új Élet” Szalka (Salka), „Csehszlovák—Szír Barátság" Szögyén (Svodin), 25 529 ha mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, ezen kiadásaik átlaga egy ha mezőgazdasági területre számítva : a sporttevékenységre 96, 75 Kcs, kultúrtevékenységre 206,60 Kcs, kultúrházfenntartásra 249 Kcs. Kultúrára összesen 455,50 Kcs-t fordítanak hektáronként. Érdekes, hogy a 8 szövetkezet közül a legjobb gazdasági eredményt éppen a Szőgyéni Efsz éri el, amely erre a célra a legtöbbet fordít. Vajon miért? Talán, mert a gazdagabb vállalat erre többet fordíthat, vagy pedig azért lett gazdagabb, mert erre a célra már sok évvel ezelőtt is igen sokat költött? A kulturális kiadásokra fordított összegeket főleg a helyi rendezvények látogatottságának támogatására, a zselizi (Zeliezovce) gombaszögi fesztiválokon való tömeges részvétel biztosítására, egyéb kulturális rendezvények, mint a CSEMADOK Járási Dal- és Táncünnepélyének támogatására, együttesek falusi fellépésének megrendezésére fordítják. Nincsen ebbe belefoglalva a szövetkezeti tagság üdültetésére, kirándulásaira, sajtómegrendelésre, iskoláztatásokra fordított öszszeg. A mezőgazdasági szövetkezetek és a CSEMADOK jó, esetleg még jobb együttműködésének útját abban látom, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei aktívan járuljanak hozzá ahhoz, hogy a szövetkezet által a falu kulturális tevékenységének támogatására fordított nem kis összeg a lehető legjobban legyen felhasználva. Sajnos, a falukon tevékenykedő mezőgazdasági műszaki dolgozók sem a mezőgazdasági szakközépiskolákban, sem pedig a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán a több éves tanulás alatt kulturális tevékenység szervezésére a legminimálisabb útmutatást nem kapják. Az iskolák tananyagának összeállítói talán úgy vélik, hogy a mezőgazdasági termelés és a falusi kulturális élet között nincsen semmi összefüggés. Ez már nem egy faluban megbosszulta magát, és jó lenne, ha az illetékesek erre, ha későn is, de felfigyelnének. A részben vagy zömében magyarajkú, mezőgazdasági jellegű falvakon a CSEMADOK helyi szervezeteinek fontos feladata, és felelőssége a kulturális élet színvonalas megszervezése, a szövetkezeti klubokkal való jó együttműködés, a CSEMADOK vezetőségének és az elnökségének összehangolt tevékenysége. Ezen a téren olyan sok a jó példa, hogy erről itt nem is kell külön beszélni. Fontos inkább az, hogy a jó példák nyomán ez mindenhol általánossá váljék. KOVÁCS FERENC mérnök a Szőgyéni EFsz elnöke Fotó: Prandl Sándor LÉPÉSSEL TANÍTANI Falunkban, Szinán (Sena) 1949 őszén alapították meg a CSEMAD0K-ot, s egy évvel később munkájába bekapcsolódott Erőss Pálné. Flúsz éven keresztül ő volt a helyi szervezet hajtóereje. Vállalta a motor szerepét, mert úgy érezte, hogy ezzel mozgásba hozhat másokat is. És nem tévedett, mert működése alatt számtalan ember kapcsolódott be a kulturális munkába. Rendezett színdarabokat és esztrádműsorokat, irodalmi esteket és táncmulatságokat. Figyelte a körülötte élő emberek életét, s egy-egy kritikát érdemlő cselekedetüket ő maga írta meg. pellengérezte ki és vitte színpadra ilyen című jelenetekben, mint a „Nem a szinai autóbuszban történt", vagy a „Még óvodába járunk". A falu lakossága az előadáson nevetve ébredt rá arra, hogy mit is kellene másképpen, jobban csinálni. Állandóan voltak új és jó ötletei, amelyeket igyekezett megvalósítani. Rendezett tragédiát és vígjátékot, a „Dodi" előadásáról a darab szerzője — Dávid Teréz — is elismeréssel nyilatkozott. A világirodalom nagyjait és műveiket irodalmi-est keretében ismertette. Figyelme szinte mindenre kiterjedt : az 1965-ös dunai árvíz után műsort rendezett, melynek bevételét az árvízkárosultaknak küldték el. Az eddig felsoroltakon kívül jutott ideje másra is. Az 1950 őszén alapított népi tánccsoporttal országra szóló sikereket ért el. Eleinte a táncokat ő koreografálta. Kereste a módját annak, hogyan menthetné át a múlt felbecsülhetetlen értékeit a jövő generációjának. Legjobb megoldásnak a színpad € kínálkozott. Amit a szórakozóhelyeken már nem szívesen táncoltak a fiatalok, azt a színpadon annál nagyobb lelkesedéssel adták elő. S mivel abban az időben még kevés volt a hivatásos koreográfus és gyűjteni sem jártak erre a vidékre, ö maga mentette, ami még menthető volt. Gyűjtötte a népdalokat, tanulta a lépéskombinációkat és táncokat koreografált. A „Virágszedés", „Este a faluban", „Sulykolós" stb. mind annak a bizonyítéka, hogy valaha Szína és környéke gazdag folklóranyaggal rendelkezett. Vezetése alatt a tánccsoport „körbetáncolta" Szlovákiát, s több ízben szerepelt Magyarországon is. 1955-től szinte állandó résztvevője volt a gombaszögi és zselizi (Zeliezovce) ünnepségeknek. Elismerésként tartják számon az 1957-es vychodnái meghívást. Erőss Pálné táncai ezen a nívós fesztiválon is sikert arattak, a táncosok ének- és tánckultúrájáról számos szakember elismeréssel nyilatkozott. A húsz év alatt végzett munka rengeteg energiáját, erejét és idejét emésztette fel. Amikor dolgozott, úgy érezte, hogy értelme van annak, amit csinál. Hiszen maradandó értékeket mentett át az utókornak, sokak szívébe ő táplálta be a kultúra iránti vonzalmat. Már nem tanít, nyugdíjas. Arcára az idő gondosan rávéste élete történetét. Lépése lelassult, mozgása nehezebb lett. Műsoraira, táncaira azonban sokan és sokszor emlékeznek. Egy-egy új műsor megszerkesztésénél még most is besegít, tanácsokkal, hasznos útmutatásokkal látja el követőit: „Az a jó tanító, akinek még a lépése is tanít." Ő pedig a szó valódi és átvitt értelmében is ezt tette. HADAS KATALIN Kellér Dezső: A szabin nők elrablása a lévai (Levice) Garamvölgyi Színpad, rendező Nagy László A SZEZON ELEJÉN Szeptemberben a Jókai-napok és a Dunamenti Tavasz szervező bizottsága megtartotta értékelő ülését. A tanácskozáson megtárgyalták a leglényegesebbeket: mi volt a jó, s mi volt az, amin feltétlenül változtatni kell, hogy a mozgalom, s annak a kicsúcsosodását jelentő két országos fesztivál tartalmi és színvonalbeli fejlődést mutasson. Májusban Komáromban egy hétig a csehszlovákiai magyar felnőtt színjátszóké volt a Szakszervezetek Házának színpada. Nyolc színjátszó együttest és hét kisszínpadot láthattunk, s szépszámú közönség drukkolhatott, tapsolhatott a vers- és prózamondóknak. Végre — mondtuk — ez a műfaj is közönség elé került. A verseny már néhány éve nem zárt körben zajlik a zsűri és a versenyzők jelenlétében. Milyen más lenne, ha a járási, kerületi versenyeket is ilyen formában rendeznék meg mindenütt! Volt már ugyan erre is példa, sajnos csak elvétve. A 21. Jókai-napokon huszonnyolc együttesből választotta ki a válogató bizottság azt a tizenötöt, amelyek a versenyben felléptek. A periodizáció értelmében a felnőtt együttesek részére kerületi versenyt nem rendezett az illetékes intézmény. így a válogató bizottság közel három hétig járta az országot, hogy megnézze az előadásokat. Sajnos a színházi előadásokat, az évi termést, csak ilyenkor lehet teljesen végignézni. S az együttesekkel is a legtöbb esetben ilyenkor találkozunk először. Volt már úgy is, hogy a szezon elején akartuk meglátogatni a csoportokat megbeszélés, tanácsadás céljából. Elmentünk egészen Királyhelmecig, s az eredmény? Az volt, hogy a kijelölt időpontban a próba már vagy megkezdődött, vagy nem jött össze a társulat, s még üzenetet sem hagyott senki az ajtón, sem a szálloda portáján, hogy hol vannak, vagy miért nincsenek ... Kb. 1 300 km autóval — hiába! így aztán marad a március és április, amikor a válogató bizottság az értékelés mellett kiselőadást tart a színpad törvényeiről. Ugyanakkor látszik a csoporton, hogy rengeteget dolgozott, de sajnos — eredmény nélkül. Igaz, nem a fesztiválon való szereplés az egyedüli cél. Az amatőr színjátszásban egyszerűen nem lehet csupán ez. Az anyanyelvi kultúra ápolása, az önművelés és mások szórakoztatva művelése az elsődleges feladat. Sokan tudják ezt. s ilyen meggondolásból dolgoznak, de vannak, akik nem tudatosítják ezt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a színjátszásban az a téves nézet uralkodik, hogy rendezni bárki tud. Kérdem én: egy karvezetőnek kell ismernie a kottát? A koreográfusnak kell ismernie a nép- vagy a társastánc alapjait? Feltétlenül kell. Sorolhatnám még a műfajokat. Egy rendezőnek ugyan-
