A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-11-23 / 48. szám

— Fene tudja, milyenek ezek a mai fiatalok?! — reccsentett bele a pillanatnyi csendbe az öreg Vendi koma érces hangja. Talán, mert úgy érezte, neki illik kitölteni a hurka és a toros káposzta közötti szünetet a disznótoros vacsorához méltó csevegéssel. , Többen a poharuk után nyúltak, és már úgy nézett ki. hogy senkit sem érdekel Vendi koma fiatalokról szóló véleménye, amikor a két korosztály határán lévő Gergő közbeszólása a téma kikereki­­tésére serkentette az öreget: — No, öreg koma, szóljon már, mert szétrepeszt a kíváncsiság! Milyenek a fiatalok manapság? — ízetlenek, sótalanok! — vetette oda az öreg váratlan hirtelenséggel. Gergő nem ütközött meg a határozottan hangzó állításon. Úgy volt vele. hogy ahhoz a nemzedékhez sorolja magát, amelyiknek több megbecsülést osz­tanak. — Ejha. maga aztán jól megadja nekik! — szúrt Vendi koma felé. de inkább csak azért, hogy az öreg mesélhetnékjét felingerelje. — No. te kétasszonyközi kappan! — vágott az öreg Gergő felé. — Áruld el, melyik a te nótád!... — Hogy melyik?! — hökkent meg Gergő. — Nem is tudom ... — Nem hát. mer1 nincs! — legyintett egy széle­set Vendi koma. — Bezzeg az én koromba nem a snapszot szlopáltuk sörrel, amitől csak megvadul, megveszik az ember, hanem borocska mellett izmosítottuk az atyafiságos barátságot... Ha úgy néha-néha kipetyegett a mulatságra való, akkor aztán szállt a nóta, szárnyalt az egek felé és legtöbbször a bánat is elszállt vele... Oszt' olyan­kor az is előfordult hogy... Szóval néha csintalan dolgok is akadtak ... — Hát valami ilyesfélét mesélhetne, míg megjön a káposzta! — biztatták egyszerre többfelöl is. De az öreget nem kellett biztatni, hiszen az egész hajcihőt azért csinálta, hogy alkalma nyíljék a régi. fiatalkori dolgokat felidézni. — Régen, még a háború előtti időben volt a falunak egy pityizálós kedvű bírója. Az akkor még kicsi faluban nem nagy rangot jelentett a bírói tisztség, de a falu első embereként megsüvegelték, meg arra is jó volt. hogy a borszopogató alkalma­Diszn* torba kon bármikor, bárkinél megjelenhessék. Csömör Pali, mert így hívták azt a bírót, élt is ezzel a kiváltságos helyzetével. Borfejtés, lakodalom keresztelő és hasonló sose esett meg nála nélkül. Nem tolakodott, csak úgy véletlenül köszöntött be, aztán két-három nagyobbacska pohár után sürgő­sen mehetnékje támadt. így nem vált terhére a háziaknak. Kimaradozni nemigen szokott, de, hogy őszinte legyek, úgy elvétve az is előfordult, hogy az éjfél vagy a hajnal vetette őt haza. De csak nagyon ritkán reszkírozta meg a jó erkölcsbe ütköző kilen­gést. Már csak azért sem, mert asszonya. Bözsi — aki igencsak szemrevaló teremtés volt — rettene­tesen értett Pali bíró neveléséhez ... Úgy szerette az urát hogy mindig tudta, mikor kell nevetnie, és mikor durcáskodnia! Mert ez a legfontosabb a házasságban!... Egyszer is mi történt, amikor Palit a hajnal hasadása kergette haza ... Ravasz macska módjá­ra akart a hálóba osonni, de bizony kár volt minden óvatossága, mert az asszony az ágyon ülve várta őt. Nem faggatta, nem szidta, nem fenyegetőzött válással, csak nagy elszántsággal így szólt az ő sebtiben vetkőző, nagyokat szusszantó urához: — Nem szidlak, átkozlak, hogy tisztességes asz­­szony létemre a falu nyelvére raksz engemet, mert ha fogna rajtad az átok. az nekem lenne a legrosz­­szabb! De mielőtt elalszol, vésd jól abba a hülye agyadba, hogy holnap estig én is összetoborzom a komaasszonyokat és mi fogunk hajnalig dorbézolni a pincénél! Elvégre mi is megdolgozzuk a magun­két abban a szőlőben!... Talán mondott még más hasonlókat is. de Pali bíró azokat már nem hallotta, mert elaludt és csak ezeket a fenyegetőzéseket vitte át az álom világá­ba. S ha átvitte, máris nekilátott a feldolgozásuk­hoz ... Az egész azzal folytatódott, hogy ö egy józan életű ember és egyedül fekszik otthon, ráadásul betegen! Az asszony meg egy kicsapongó perszó­­na. aki most is pincézik a kikapós komaasszonyok­kal. Még az a szoknyapecér Flóris koma is velük van!... „No várj csak, te szégyentelen! Hazajössz te még egyszer!" — fenyegetőzik kínjában a biró. És ahogy dohog magában, látja ám. hogy nyílik az ajtó ... De nini... nem az ö Bözsije jön be rajta, hanem a nem éppen jó hírű Kecskés Lina, aki harmadéve megözvegyült. Csúfondáros vigyorgás­sal újságolta, hogy talicskán furikázta haza Bözsit, mert úgy berúgott mint a csap! Kint van az udvaron, tessék átvenni! Pali bíró feltápászkodott és rettenetes keserűségében így szólt Linóhoz: — Lina, én megmondom neked őszintén, soha nem tartottalak sokra, de most bosszút állnék veled ezen a szemérmetlen Bözsin! — Hogyisne? — nyelvelt vissza az özvegy. — Csak nem adom össze magam egy olyan pipogya emberrel, aki mellett így elzúllik egy asszony! — Aztán még egy gúnyos fintort vágott, és megindult kifelé. Pali bírót a lebecsült ember keserűsége Lina után indította. — Lina. Linácskám!... — kiáltotta torkaszakad­­tából... aztán bumm!... Idáig jutott el álmában Pali bíró. mert itt kapott egy olyan pofont a még mindig ébren duzzogó Bözsitől, hogy másnap falu­­szerte azt kellett hazudnia, hogy a ló rúgta meg. attól van a szeme alatt a véraláfutás... Vendel koma ismét poharat emelt, hogy kiszá­radt torkát megnedvesítse. A konyha felől még a jóllakottaknak is kellemes toroskáposzta-szag nyo­­makodott a nyitott ajtón keresztül, és az általános érdeklődés is arra terelődött... Vendi koma most vette észre Erzsók asszonyt, az ajtófélfának tá­maszkodó. barázdált arcú. titokzatosan mosolygó öreg hitvesét, aki sejthetően végighallgatta öreg párja meséjét... — így volt. Mama ? — kérdi a koma az öregasz - szonyt. és mintha a hangjában egy kis bizonytalan­ság is érződne. — így. '9Y — bólogat a vénasszony. — Csak a bírót nem Palinak hívták, hanem Vendinek! — motyogja maga elé kuncogva, de szavát már senki sem érti... — Itt a finom káposzta! — rikoltja el magát a gazdasszony. és párolgó nagy tálat lódít az asztal közepére. KOVÁCS JÓZSEF Bratislava. Michalská 12. Steinerova 1. Poštová 4; Komárom (Komárno). Stei­nerova 15; Érsekújvár (Nová Zámky), GottwaMova 2; Trenčín. Mierové n. 4; Piešťany. Pavlovova 29 MEOS DUÓ vetítőgép — a 8 mm-es filmek minden fajtájának vetítésére Ára 2 850,— Kčs MEOS DUO TRANSZFOKÁTORRAL -lehetővé teszi a méret megválasztását az emeltyű rejtett égőre történő tolásával, a film egyszerű befűzését a gépbe, valamint annak automatikus föltekeredósét az orsóra. Bármelyik levetített jelenet azonnali ismétlésének lehetősége visszafelé történő vetítéssel is. KÖLCSÖNRE IS VÁSÁROLHATÓ Szakszerű tanáccsal szolgálnak a FOTO KINO szaküzletek eladói 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom