A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-23 / 48. szám
A kutatások azt bizonyítják, hogy a nyugati eredetű elnépiesedett polgári táncok csoportjába tartozik a keméndi (Kamenín) tapsikoló tánc is. E tánctipus ismert volt az egész magyar nyelvterületen. Nálunk főleg a nyugati palócoknál találkozhattunk vele. Legépebb változatát Kéménden sikerült filmre venni. Idős emberek olyan lendülettel járták, ami arra engedett következtetni, hogy még gyűjtésünk idején is (1966) közkedvelt tánc volt. A táncot párosán körív mentén elhelyezkedve járták. Sétáló-haladó lépésekkel, a körív mentén párban összefogódzva haladtak. A tapsoló résznél az egy párban állók szembe fordulnak egymással és egymás tenyerébe tapsolnak, vagy páros kézzel összetapsolnak. A gyors résznél kart karba fűzve futó, szökdelő vagy rida lépésekkel forognak a kettőjük között elképzelt tengely körül. Ha jobbra forognak, akkor a jobb karjukat, ha balra, akkor a bal karjukat fűzik egybe. A tánc széleskörű elterjedtségét a hangulatossága, a vidám játékossága eredményezhette. Tempója lassú, friss és gyors részre tagolható. Dallamában, szerkezeti felépítésében kötött térformájában és motivikai sorrendjében félig kötött a tánc. Ez azt jelenti, hogy mindig azonos dallamra táncolják, és a dallam szerkezeti felépítése határozza meg a figuracsoportok sorrendjét is: az első rész sétáló-haladó lépésekből, a második tapsos, tapsikolós, kopogós és dobogós lépésekből, a harmadik rész pedig simán és szökdelve forgó illetve forgató lépésekből áll. A dallamot mindig az elejétől a végéig játssza a zenekar. A többszöri dallamismétléskor megfigyelhető a tánc térformájának és motívumainak félkötött alkalmazása. Például a körív mentén elhelyezkedve szükítik-tágítják a kört, vagy páronként elöre-hátra haladva egymás körül forognak, illetve az egy csoportba tartozó figurák közül minden ismétléskor másmás figurát alkalmaznak. Ezzel még látványosabbá és egyénibbé válik a tánc. Az elnépiesedett polgári táncokban vidékünk gazdag. Eredetüket Martin György a Mátyusföldi népi táncok című könyvben (1981 Madách) így határozza meg:.......A paraszti táncélet polgárosulásának első világháború körüli korszakában kaptak helyet a falusi tánckészletben az újabb, polgári eredetű páros táncok. Ezek még egy virágzó, életerős hagyomány talajába épülhettek bele, s így nem romboló, hanem gazdagító hatásuk volt. Erőteljesen‘érvényesült még bennük a folklorizáció, a helyi hagyományos táncstílushoz való szerves illeszkedés. Némelyikük nem is a tánciskolák által, hanem közvetlen népi átvételként terjedt. A kötetlen polka szlovák közvetítéssel válhatott e vidék parasztságának kedvelt táncává. A kéméndi tapsikoló a Kárpát-medence nyugati és északi részén elterjedt kötött szerkezetű tapsos polkák közé tartozik. A tardoskeddi reszketős a régi osztrák lándler asszi milált formája. A 3/4-es, 6/4-es forgó és lépő motívumokból álló táncban kü iönbözö bonyolult kar alatti forgatásé útján kereszteződnek, fonódnak össze a táncosok karjai." A felsoroltakon kívül ismertek még az e csoportba tartozó táncok közül a Hogy a csibe, hogy... A Suszter az apám .... a Miska zsidó ... a sottis, a francia négyes, a padegatta, a mazúr táncok is. Hasonló szerepkörrel bírnak mint a tapsikoló, ezért részletesebben nem foglalkozunk velük. A hovatartozásuk meghatározása teszi szükségessé a megemlítésüket. Élénken élnek ezek a táncok, főleg Jókán és a Csallóközben. A CSEMADOK Jókai (Jelk Helyi Szervezetének hagyományőrző tánccsoportja a közelmúltban féléiévé nítette ezeket a táncokat. Műsorukat a Szlovák Televízió is sugározta. Felújításuk társas táncéletünket, báljaink táncrepertoárját gazdagít ja- -TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Prandl Sándor r:
