A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-16 / 47. szám
Hallottuk' olvastuk- láttuk Rövidesen nem kell többé aprópénz után kotorászni, s szüntelenül újabb érmékkel táplálni az automatát távolsági beszélgetés közben az NSZK-ban. A telefonáló beilleszti a készülékbe a postán vásárolható kártyát és máris beszélhet. m. i Nastassja Kinskinek gyereke született. Hogy miért említésre érdemes ez a családi esemény? Talán így akart „elégtételt szolgáltatni" filmbéli énjének. Tesst személyesíti meg az Egy tiszta nö című, Thomas Hardy regényből készült filmben, ahol szintén gyermeke születik. A képen Nastassja Kinski megalázott cselédlányként a d'Urberville családnál. Egy magát meg nem i" .— ■nevező személy, aki a v hatvanas években John Lennon lakótársa volt Liverpoolban, árverésre ajánlotta föl a Sotheby's cég londoni fiókjának a birtokában lévő Beatles-ereklyéket. Lennon később elköltő- i zött, s hátrahagyta a | >' W ^ > T» l most kalapács alá ke- ^^*1 rülő darabokat. Kö- I zöttük egy eddig ismeretlen Lennon-kéziratot, melyért tulajdonosa legalább 10 000 fontot fog kapni, azután különböző gitárokat, dobokat, lemezeket, fotókat, Lennon néhány erotikus litográfiáját és a Beatles egykori dobjának bőrhártyáját. Ez látható a kép alján, a felső képen John Lennon fotója. KÖNYV S. Tóth László: A csillagok országútja Be sokszor idézzük József Attila versének e pár sorát:.......dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." A költő tudta, milyen pontosan járnak a csillagok, milyen szépen, egyenletesen dolgoznak, ezért kérte számon ezt a munkát az embertől. Bizony, a csillagok pontosan végzik útjukat, s az ember évezredek óta hozzájuk igazította az óráját, napját, hónapját, évét. Persze vannak rendhagyó járású planéták is, amolyan égi csodabogarak, amelyek gyakran „kirúgnak a hámból", fordítva kerengő bolygók, ferde utakon járó üstökösök, különös iker-csillagok stb. De ezek a szabályt erősítő kivételek. Az embert kezdettől fogva izgatta az univerzum. Sok mesés elképzelésen és balhiten át jutott el odáig, hogy felismerje a világmindenség törvényszerűségeit, s megdöbbenjen azon, milyen kicsi az ember bolygója a Világegyetem távolságaihoz viszonyítva. Az első szovjet műhold fellövése óta még nagyobb lett az érdeklődés az űr titkai iránt. Azt azonban távolról sem állíthatjuk, hogy az ^fnberek többsége tisztában van a csillagászat alapjaival, eligazodna a csillagok világában. Ezekkel az alapelemekkel kívánja a serdülő ifjúságot és természetesen az idősebbeket is megismertetni S. Tóth László, akinek szépen illusztrált könyve a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában került kiadásra s ezer példányt a Madách is átvett belőle. „S. Tóth László csillagász könyvében az égbolt titkairól mesél nekünk a tudományos megalapozottság szavahihetőségével. Mesél, oldottan, anekdotikusan, szórakoztatóan, de pontosan és szakavatottan. A gyerekolvasó szinte észrevétlenül igazodik el a csillagok, bolygók, üstökösök világában, megismerkedik az évszakok változásával, a Hold és a mesterséges holdak rendszerével, a néphit és tudomány párhuzamával. Az érdekes, olvasmányos könyvet Makovecz Benjámin kiemelkedően szép rajzai díszítik." Mit tehetnénk hozzá a recenzens soraihoz? Annyit, hogy hasznos, izgalmas és szép ez a könyv. Megérdemelné, hogy minél több család könyvespolcára felkerüljön.-dénes-Ferenczy Teréz: Minden versei Salgótarjánban a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága társadalmi összefogással nógrádi vonatkozású irodalmi ritkaságok kiadását kezdte meg. Az első könyv számunkra azért érdekes, mert írója, Ferenczy Teréz Rimaszombatban született. Születése után a kis Teréz a nógrádi városkába került a szüleivel együtt és életében soha többé nem járt Rimaszombatban. Pedig élete végén híres nagybátyja is visszavonult Rimaszombatba, a szülővárosba: Ferenczy István „az első magyar szobrász". (Az „első" alatt időrendet kell érteni.) Ferenczy Teréz 1823-ban született, az 1848-as szabadságharc idején már felnőtt lány volt. Érzelmes, túlfűtött lelkivilágú teremtés, nagy olvasottságú, elmélkedő ember. A kor romanticizmusát szívta magába. Édesanyja korai halála után egyedül maradt és magányát versek írásával igyekezett enyhíteni. Versei mutatják azt a lelki vergődést, élete reménytelenségének érzetét is, amelyben élt. A verseket kezdetben csak önmagának írta. Érzésvilágából nem hiányzott a beteljesületlen szerelem érzete sem. Az érzékeny lány lelki szenvedéseit csak fokozta, hogy papnövendék bátyja — akit rendkívül szeretett — 1849-ben elesett a magyar szabadságharcban. Ferenczy Teréz melankolikus lelkét a csapások végképp öszszetörték és 1853-ban önkezével vetett véget életének. Lényegében az íróasztalnak írt. Egyetlen megjelent prózai írása a Pesti Divatlapban jelent meg, 1844-ben. Versei igazából csak öngyilkosságának évében kezdtek feltűnni pesti és vidéki lapokban. Mély érzésű költő hangja szól a költeményekből. Tisztán formált költői nyelv; egyszerűség, őszinteség sugárzik minden sorából. Mindössze harmincéves volt, amikor szíven lőtte magát és mint ahogy az ilyen tragikus sorsú költőkkel történni szokott, híre halála után kapott szárnyra. A kis kötet, amelyet a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága adott ki, Praznovszky Mihály igazgató szép bevezető szavaival, harminchárom verset tartalmaz. Ez a gömöri származású Ferenczy Teréznek „minden müve", az irodalomtörténet mégis nagyra értékeli, megemlékezik róla és a szerzőt a múlt század ötvenes éveinek jó költönöi közé számítja. Szombathy Viktor HANGVERSENY A Leningrádi Filharmónia A Szlovák Filharmónia mellett, Lipcse, Prága, Bécs és Strassbourg filharmonikusai után az idei jubileumi BHS záró akkordjaként a Leningrádi Filharmónia lépett pódiumra, hogy koncertjével lezárja ezt a szép, élményekben bővelkedő 15 napos zenei rendezvénysorozatot. A Leningrádi Filharmónia a Szovjetunió legpatinásabb zenekara (közvetlen jogelődje az egykori cári udvari zenekar). A húszas évektől kezdve a leningrádi filharmonikusokat olyan világhírű karmesterek is dirigálták, mint Otto Klemperer, Bruno Walter, Erich Kleiber vagy Václav Talich. 1938-tól áll a zenekar élén a szovjet karmesterek doyenje. Jevgenyij Mravinszkij, aki azonban — korára való tekintettel — sajnos már nem látogatott el hozzánk. Most egy hajdani Mravinszkij növendék, a Moszkvában tevékenykedő Alekszander Lazarev, az 1972-es Karajan-verseny győztese állt a zenekar élén. Műsorukat a kortárs A. P. Petrov (1930) nem konvencionálisán hangszerelt művével kezdték, mely a leningrádi blokád áldozatainak állít zenei emléket, majd Prokofjev op. 63-as roppant igényes g-moll hegedűversenye következett, melyet a szovjet hegedűiskola igen fiatal, tehetséges képviselője, a 22 éves Szergej Sztadler játszott kifogástalanul; szünet után pedig Maurice Ravel zseniális hangszerelésében Muszorgszkij Egy képkiállítás képei c. műve hangzott el. A világszínvonalon játszó zenekar Lazarev vezetésével is kiváló teljesítményt nyújtott. A szovjet zenekarok vonósainak virtuozitása ma már szinte természetes, de ezt még szuperponálja hangzásuk differenciáltsága és gyönyörű tömörsége, melyet hatásosan egészített ki a rézfúvó család fénye és bámulatra méltó pontossága. A mű utolsó képének, az „aranyfényben tobzódó" Kijevi Nagykapunak hallgatása közben éppen azon kellett elmerengeni, hogy ilyen színvonalú tolmácsolásban a zenekari slágerlista törzsszáma helyett miért nem egy ritkaság számba menő müvet, mondjuk egy Prokofjev szimfóniát hallhattunk. Varga József NÉPRAJZ Néprajzi kutatásunk fehér foltjai Parasztságunk életében a fő megélhetési formát általában az állattartással kiegészített szántóföldi földművelés jelentette. Ezt aztán egyes vidékeken bizonyos természetföldrajzi- vagy éppen szociális-társadalmi okokkal magyarázható speciális kiegészítő gazdálkodási formák tarkították. Ilyen például némely tájegységünk zöldségtermesztésre irányuló specializálódása (Lásd ehhez: Paládi-Kovács Attila : Piac és vándorárusítás a Losonc-vidéki magyar kertészfalvak életében. In: Néprajzi Tanulmányok Dankó Imre Tiszteletére. Debrecen 1982, 377—385). A szlovák néprajztudományban Erna Kahounová-Drábiková szentel már hosszabb ideje megkülönböztetett figyelmet a nem szántóföldi jellegű mezőgazdálkodásnak (amíg korábban a szőlőtermesztéssel és borászattal kapcsolatos kérdéseket vizsgálta, újabban inkább a zöldségtermesztésre koncentrál). Legutóbb megjelent dolgozata — amely egy korábbinak (Slovenský národopis, 1980/1, 129—142) részben kiegészített változata idei évkönyvének néprajzi kötetében megjelent A zöldségtermesztés hagyományos formák Szlovákiában című írásról van szó (Zborník SNM — Etnografia, 1984, 19—68). A terjedelmes tanulmányban, amely a szlovákiai zöldségtermesztés múltjáról, a különféle termesztési technológiákról, a termesztett zöldségfajtákról, azok tárolásáról, értékesítéséről kíván összefoglaló képet nyújtani, érintőlegesen szó van az egyes dél-szlovákiai zöldségtermesztő központokról is (tévesen a Csallóközbe helyezve : Vágfarkasdot, Negyedet, valamint Dunamocsot, Naszvadot, ímelyt, Marcelházát stb.). S mivel csak érintőlegesen tárgyalja ezeket a szerző, így — ha kimondatlanul is — hazai magyar néprajzi tudományosságunk adósságaira utal. Folklorisztikai kutatásunk eredményeivel sem lehetünk megelégedve, de ahhoz képest az anyagi kultúra vizsgálata terén jóval nagyobb a lemaradás. Ahhoz pedig, hogy egész népi kultúránkról alkothassunk hiteles képet, párhuzamosan kell a népélet minden területét vizsgálnunk. A szóbanforgó tanulmány fehér foltjai pedig arra figyelmeztetnek, hogy ez egyedül a mi munkánk ... Liszka József 9
