A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-09 / 46. szám
Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Petrik József: A TEGNAP ÉS A HOLNAP KAPCSOLÓDÁSA Mécs József: ÜRESEDŐ FÉSZEKALJA Gál Sándor: FŐNIX FÜZETEK Miklósi Péter: A VAKOK NEMZETKÖZI NAPJA Ozsvald Árpád: A. BREHM évfordulójára Zolczer János: NEHÉZ KÖLTŐNEK LENNI A TULIPÁNOK ORSZÁGÁBAN Címlapunkon Grazyna Szapolowska, a Szirmok, virágok, koszorúk főszereplője Fotó: Bartók István írásunk a 8. oldalon A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krái Péterné. Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. t. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame n. p„ Ko- 5ice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Ősz közepén, novemberben elevenedik meg igazán a kulturális tevékenység a CSEMADOK helyi szervezeteiben. Számos helyen készítik elő az évzáró taggyűléseket ahol részletesen beszámolnak az eddigi munkáról, a sikerekről, a hiányosságokról, a következő időszak terveiről. A jövő évben ünnepeljük felszabadulásunk 40. évfordulóját, és ez a tény a kulturális ünnepi műsorok szervezésében is jelentős helyet foglal el. Élvezetes, politikailag aktuális és szórakoztató programok előkészítése, színpadra vitele nem kis feladatot ró a helyi szervezetek aktív tagjaira. Nem mondok semmi újat azzal, hogy ahol jól dolgozik a vezetőség, ott a helyi szervezet tagjai se passzívak, eljárnak a gyűlésekre, az ünnepi megemlékezésekre, a műsoros estekre, mert tudják, értelme van a jól megszervezett közösségi munkának. Szervező, ötletes, áldozatkész, kultúraszerető ember minden faluban, városban akad — nem is egy —, csak meg kell őket találni és segíteni, melléjük állni, hogy ne fáradjanak el tül korán. Megosztani a munkát a fiatalokkal, átadni a jó tapasztalatokat és meghallgatni mások okos tanácsait is. Köznyelvünkben egyre inkább meghonosodnak az olyan közgazdasági kifejezések, mint az önköltségcsökkentés és a minőség. Nem új fogalmak ezek. Már Lenin is kifejtette: a szocializmus csak akkor tudja véglegesen legyőzni a kapitalizmust, ha többet, jobbat és olcsóbbat termel. Ezeknek a lenini gondolatoknak a megvalósítása ma korparancs. Korparancs a termelés rentabilitása, az áruba fektetett munka és anyag menynyiségének a csökkentése és az áruk minőségének állandó javítása. Egyre jobban előtérbe kerül az a követelmény, hogy az áruk ára tükrözze a termelési költséget. Ez azt jelenti, hogy nem lehet olcsóbban árusítani, mint amennyibe kerül. (Természetesen az önköltséghez hozzászámítandók a szállítás és a kereskedelem kiadásai is.) Ahhoz azonban, hogy ezt megvalósítsuk, szükséges változtatni azon a gyakorlaton, hogy az államkassza sok árunál az adott árszint fenntartása érdekében dotálta és dotálja ma is az áru önköltsége és a kereskedelemből származó ráfordítások és az árak közötti különbséget. Nem tudom, hány olyan vállalat van nálunk, melyek az év végén csak azért tudtak prémiumot fizetni, mert ezt az állami dotáció lehetővé tette. Az ilyen Ősz közepétől esténként hetente egyszer-egyszer a művelődési otthonban — vagy más helyiségekben — összejönnek az ének- és tánccsoportok, irodalmi színpadok tagjai, a színjátszók, hogy a próbákon csiszolják, alakítsák a leendő műsor számait A jó közösségi szellem a rendezők pedagógiai érzékén, emberi tulajdonságain is múlik. Emlékszem, a régi, idősebb CSEMADOK-tagok milyen szívesen elevenítik fel az évtizedekkel ezelőtt bemutatott színművek, esztrádműsorok sikereit, a próbák humoros epizódjait. Itt formálódtak még fiatalon közösségszerető, egymást megbecsülő emberekké, itt szövődtek életreszóló barátságok, néha még házasságok is. A kulturális munka sokfélesége ma is vonzza a fiatalokat. A művelődési klub egyike a legalkalmasabbaknak arra, hogy ezt az igényt kielégítse. Dél-Sz/ovákiában már többéves múlttal rendelkező, szép, hasznos eredményeket felmutató klubok működnek. Nem akarok most vámsokat, községeket felsomlni, de a számuk egyre nő. A művelődési klubok nevelő szerepe a fiatalok, s az idősebbek körében is szinte felmérhetetlen. Persze ehhez érdeközgazdaságilag indokolatlan dotációval akarva nem akarva konzerválunk egy bizonyos rossz gyakorlatot és ez végső fokon nem serkenti az üzemeket az önköltség csökkentésére. Az önköltség csökkentésének folyamata azonban nem megy végbe azonnal. Mit tehet ilyenkor az irányító szerv? Egyszerűen azt, hogy az árakat összhangba hozza a tényleges ráfordítással, tehát felemeli az árakat. És mivel a drágán termelők egyben vásárlók is a piacon, megfizetik az általuk okozott különbözetet. Nemrég a tanúja voltam egy vitának az árakkal kapcsolatosan. A vita végkicsengése olyan volt, mintha az áremelések valami szubjektív döntéstől és nem ökonómiai szükségszerűségből erednének. Érdekes, hogy az okfejtés közben egyik sem mondta, hogy no de talán a termelésben kell keresni a fő hibát. Szocialista államunk tudja, hogy a nép életszínvonalának alapja a már említett lenini követelmények megvalósítása. Ám ezt csak ésszerű termelési gyakorlattal, jobb munkával, az anyag- és energiaigényesség csökkentésével, a munkaidő jó kihasználásával, a minőségi mutatók betartásával érhetjük el. Az önköltség magassága azonban nem kés, mindenki számára megfelelő programot kell összeállítani. Nem elég csak az előadás biztosítása — bár ez sem lebecsülendő, mert jó előadókészséggel rendelkező tudományos szakembert manapság elég nehéz találni. A szórakoztató, szabad program, az őszinte, spontán beszélgetések megszervezése a legnehezebb. Játékok, házi versenyek, táncházak, közös kirándulások megfelelő előkészítése, egyszóval mindaz, ami a fiatalokat és az idősebbeket is érdekli. Ez nem kis feladat! Hosszútávon csak úgy lehet megoldani, ha ötletgazdag tervet készítünk, figyelemmel kísérjük más klubok munkáját is, és egy megbízható törzsgárdát nevelünk ki, akik a szervezés nehézségeit folyamatosan magukra vállalják. Ősz közepén a kulturális élet alapozása kezdődik. Most kell felkészülni, erőt gyűjteni a téli, tavaszi hónapokra, az országos versenyekre. Amelyik szervezet most megtorpan, elszunnyad a régi babérjain, az nehezen éri utol a többieket. A művelődési munkában, akárcsak az élet más területén, nincs megállás. befolyásolja csak a hazai piac árait. Ez a probléma még markánsabban nyilvánul meg a külkereskedelem területén, különösen a nyugati országokkal való kereskedelemben. A világpiacon ugyanis az árakat a legfejlettebb technológiával termelt áruk értékében állapítják meg. Itt senkit sem érdekel, hogy mit, milyen ráfordítással termelünk. így sokszor az önköltség alatt vagyunk kénytelenek az árukat eladni, illetve cserélni. Illetve lényegesen több árut kell eladnunk ahhoz, hogy biztosítsuk importszükségleteinket. Tehát az áruba fektetett munka leértékelődik. Mindez döntően befolyásolja a külkereskedelmi mérleget és az ország valutabevételeit. De nem utolsósorban sok esetben befolyásolhatja a hazai piac ellátását is. Mindezt tudatosítanunk kellene akkor, amikor az árakról vagy áremelésről beszélünk. A kiút a mi kezünkben, a munkások, a mérnökök, a termelést irányító szervek kezében van. Azok kezében, akik felelősek az új technológia, a tudomány legújabb vívmányainak gyors gyakorlati alkalmazásáért. Más kiút nincs, ha versenyben akarunk lenni a belső és a külső piacon a világszínvonallal. VARGA JÁNOS JOBB MUNKA - JOBB ELLÁ TÁS 2
