A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-26 / 44. szám

Kevés sportról kering annyi legenda, mint a hegymá­szásról. Az utóbbi évtized­ben, amikor hegymászóink teljesítménye világszerte jobb hírnévnek örvend, a csehszlovák hegymászókról is legendák születtek. „Friss” regeként kószál hegymászóink sikeres feljutásának híre a 8 389 m ma­gas Lhotse Shar csúcsra, aminek törté­netéről bevezetőül ejtsünk néhány szót. A Lhotse Shar a magas himalájai hegycsúcsok közé tartozik, vannak ui. „alacsony" — 8 000 m tengerszint fe­letti magasságú — csúcsok is, mint pl. a Nanga Parbat (8 125m), Manaslu (8 156 m), Dhaulágiri (8 148 m). A ma­gasak közé tartoznak a Mt. Everest (8 848 m), K 2 (8 611 m), Kangchen­­junga (8 598 m), Lhotse (8 511 m) stb. Hegymászó szempontból ezt a je­ges csúcsot nemcsak magassága (8 389 m) teszi tiszteletreméltóvá, ha­nem főleg a déli oldala. A Lhotse masz­­szivum déli lejtői a Himalája legnehe­zebben megmászható hegyfalai közé tartoznak. Impozáns magasságuk, ami helyenként eléri a 3 300 métert, és szokatlan meredekségük sokáig vissza­riasztotta a legmerészebb hegymászó­kat is. Elsőként az az expedíció látta meg ezt a gigantikus jégfalat, amely déli oldaláról próbálta megmászni a Mt. Everestet. A Lhotse Shar korábbi délke­leti oldalról való megközelítése nem volt sikeres. Megmászásával 1965-ben próbálkoztak először, vagyis tizenöt év­vel azután, hogy sikerült megmászni az első himalájai 8 000 m-es csúcsot, az Annapurnát (8 091 m), de csak 1971- ben sikerült először egy osztrák expedí­ciónak a csúcsra feljutni. Őket svájci hegymászók követték, (1981-ben), de ez az expedíció három alpinista életébe került. Ezidáig a csehszlovák csoporton kívül, tizenhárom expedíció próbálko­zott a Lhotse Shar megmászásával, de csak kettő volt sikeres. Ez bizony nem túlzottan kedvező mérleg. A Lhotse masszívum riasztó déli meredélyeinek megmászásával csak 1971-ben pró­bálkoztak meg a hegymászók. Ezt öt próbálkozás követte, de mindegyik si­kertelenül végződött, pedig híres hegy­mászók kísérleteztek. Köztük volt a vi­lághírű Reinhold Messner, a „hegymá­szókirály", az olasz R. Cassina expedíci­óval. Ez az expedíció a Lhotse völgyé­ben próbált célhoz érni. Az alaptáborba érkezéskor a hegymászással még csak próbálkozni sem mertek és ezt a „jövő század regényének" nevezték. Adjuk át azonban a szót a bratislavai Demján Zoltánnak (29 éves), a Himalája '84 expedíció tagjának, aki a csehszlo­vákok közül elsőként mászta meg a legendás Lhotse Shart: — A csehszlovák Himalája-expedíció ,amelyet a tátrai Gálfy Iván vezetett, célként azt a pillért választotta, amely a Lhotse Shar völgyében húzódik. Az ilyen igényes útvonalak teljesítését még a legnagyobb sportszerűségre töreked­ve is csak magaslati táborok építésével és az útvonal fix kötelekkel való rögzíté­sével lehetséges megmászni. A fix kö­telek, vagyis a fixek, ahogy ezt a hegy-Demján Zoltán elsőként a 8 389 m magas Lhotse Sharon A természet kis csodája — kivirágzott kankalin 5 300 m magasságban 20 mászók nevezik, a gyors mászást bizto­sítják, és megkönnyítik az alsó táborok­ba való le- illetve visszajutást. Sok más expedícióval ellentétben a csúcs meg­mászásakor nem használtunk oxigén­palackot (5 500 m körül a felére csök­ken az oxigén nyomása a tengerszinti nyomáshoz viszonyítva, 8 000 m ma­gasság körül pedig a harmadára csök­ken). A magaslati táborok ellátására csak minimálisan használtuk ki a teher­hordó embereket — csak hárman vol­tunk. — Hogyan valósult meg a csúcs meghódítása?

Next

/
Oldalképek
Tartalom