A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-26 / 44. szám
csúcsain Demján Zoltán, az első csehszlovák, aki feljutott a Lhotse Shar hegycsúcsra (1984. május 20-án) — A tizennégy tagú hegymászó csoport ötven nap alatt 7 500 m magasságig fix kötelekkel biztosította az útvonalat. Ezután két öttagú hegymászócsoportot állítottunk össze. 1984. május 18-án az első hegymászó csoport, név szerint Demján, Gálfy, Jakes, Martis és Smíd kb. 7 900 m magasságban kiépítette az útvonalat és itt felállította a hatodik tábort. Az éjszakát a kétszemélyes sátorban töltöttük. Éjjel kettőkor elindult az első pár (Jakes, Martis), hatkor követte őket a második pár (Demján, Gálfy). Smíd nem érezte jól magát, visszatért az ötödik táborba. Az Magaslati tábor — 7 150m-es tengerszint feletti magasságban utat először az első pár tagjai adták föl (Jakes, Martis), majd Gálfy is. A csúcsra Demján Zoltán egyedül jutott fel! Másnap a második hegymászó csoport tagjai közül a Lhotse Sharra feljutott még Bozík Peter, Rakoncaj Josef és Stejskal Jaromír. — Mitől függ egy ilyen expedíció sikere vagy sikertelensége? — Elsősorban a résztvevők lelkiismeretes kiválasztásától és az alapos felkészüléstől. A mi esetünkben a csehszlovák hegymászó egyesület tagjairól volt szó, vagyis hivatalos expedíció voltunk. Az expedíció összetételét a központi edzötanács tagjai javasolták. Természetesen a végső sikernél más tényezők is szerepet játszanak. Ilyen például a felszerelés minősége, az orvosi ellátás, a hegymászás ideje alatti minőségi táplálkozás, a hegymászás helyes taktikája, az időjárás viszontagságai, de néha fontos szerepet kapnak jelentéktelennek tűnő tényezők is. Az én esetemben például a gerinc legutolsó szakaszán egy rövid, meredek falba ütköztem. Ez a viszonylag kicsi akadály lehetetlenné tehette volna számomra a feljutást. Szerencsére volt nálam egy 40 méteres három milliméter vastag segédkötél, amellyel a visszatéréskor ezen a veszélyes szakaszon bebiztosítottam magam. A kötelek, amelyeket magunkkal vittünk ilyen eshetőségre, azoknál a hegymászóknál maradtak, akik a hegycsúcs meghódításának sikertelen kísér lete után visszatértek, így én kötél nélkül maradtam ... — Milyen érzés egy Himalája-csú csőt elsőként meghódítani? — Először óriási örömet éreztem, hogy a 14 tagú csehszlovák hegymászók 52 napos kemény harcát siker koronázta. Ez volt a legszebb jutalom. Ellenben gondolni kellett a visszatérésre is. Az idő rohamosan romlott, havazás fenyegetett. Ezért minden gondolatom a visszatérésre összpontosult, hiszen a hatodik tábor sátra ötszáz méterrel lejjebb volt és oda kellett visszatérni. A visszatérés nagy részét erős havazás közepette tettem meg, maximálisan összpontosítva minden lépésemre. A hegymászás soha nem a csúcson ér véget, hanem a sikeres visszatéréskor a völgyben. JOZEF WEISS Demján Zoltán felvételei 21
