A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-26 / 44. szám

AZ ALKOTOK Következő számunk tartalmából: Fister Magda: LÁTOGATÓBAN A PLETATEXBEN Miklósi Péter: OPW - ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Gál Sándor írása Mészáros Károly könyvéről M. Kosfa lóvá: FELKELÉSI TÖRTÉNET A. Szmirnov: LAKÁSPROGRAM A SZOVJETUNIÓBAN SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPTÁNCOK Címlapunkon Gyökeres György fel­vétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Télefon: 332-865. Megjelenik az Ob­­zor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Ko­sice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi­­tö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavatetstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel : 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex : 492 11. Ma büszkeséggel tekintünk vissza arra az útra, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után megszületett szovjet iroda­lom megtett... Olyan irodalom ez, amely­nek középpontjában az ember áll. A dolgozó ember a szocializmus tettrekész, az újat, a progresszívat kereső aktív építője ... Az iro­dalom és a művészet sikereinek egyik reális mértéke az, hogy miképpen képes befolyá­solni az ember eszmei és erkölcsi arcula­tát... A művészi alkotások problémái nincsenek a politikai szférán kívül. Számunkra ez ter­mészetes igazság. Mint ismeretes, ezt az elvet nem volt könnyű megvalósítani. Ennek az igazságnak meghonosításában elévülhe­tetlen érdemeket szerzett a szovjet írók első kongresszusa. Ezen a tanácskozáson szóltak az irodalomnak, a szocialista társadalomban, az új típusú ember nevelésében betöltött pótolhatatlan szerepéről és az írók állampol­gári kötelességeiről. Ezt a kérdést elsősorban Gorkija világította meg sokrétűen lenini ala­possággal. Nyilvánvalóan önök is emlékez­nek legfőbb gondolatára, miszerint az írók­nak meg kell tanulniuk élni azzal a nagy joggal, amelyet a szocializmus teremtett meg számukra. Az irodalom, a film, a színház napjainkban gyakran foglalkozik bonyolult és ellentmon­dásos jelenségekkel. Ezen nincsen semmi csodálkoznivaló. A szocialista társadalom fejlődésének folyamatában az ellentétek bi­zonyos mértékig természetesek és kikerülhe­­tetlenek. Természetes, hogy ezek így vagy úgy befolyásolják az emberek sorsát és egyúttal erkölcsi konfliktusok forrásai is. An­nál is inkább, mert ezeknek az ellentéteknek a felszámolása — annak ellenére, hogy tár­sadalmunkban nincs antagonisztikus jelle­gük — nem csekély erőfeszítést, állampolgá­ri bátorságot és elvszerüséget igényel... Az a fontos, hogy a művész alkotása a valós életből, a szocialista eszményekből induljon FELELŐSSEGE ki. Ez a művészet pártosságának és népíes­­ségének alapvető feltétele. Természetes, hogy a néző és az olvasó, főleg a fiatalok gyakrabban szeretnének a könyvekben és a mozivásznon olyan kortár­saikkal találkozni, akiknek hinni tudnak, aki­ket megszeretnek, és akiknek példáját követ­ni szeretnék... Pártunk és államunk megteremti a feltéte­leket a tehetségek teljes érvényesüléséhez és a nép érdekében megszülető alkotások­hoz. Határozottan visszautasítjuk azt, hogy az alkotókat kézenfogva vezetjük. Az alkotás azért alkotás, mert szabad. Ha az alkotó fölött ostort pattogtatnak, nem születhet semmi igazán új és szép. Ez régi igazság, amelyet nem kell ismételten bizonyítanunk. Az alkotószabadság azonban nem a kivá­lasztottak kiváltsága. A párt becsüli a tehet­séget, a társadalom becses értékének tartja. Senki sem mentheti fel azonban az embere­ket az olyan társadalmi követelmények és a törvények alól. amelyek mindenki számára kötelezőek. Naivitás lenne, ha azt hinnénk, hogy be lehet feketíteni rendszerünk erkölcsi és politikai alapjait, s ugyanakkor hasznot és elismerést várhatunk el tőle ... Népünk sen­kinek sem bocsátja meg, ha a ma végbeme­nő feszült harcban bárki is eszmei ellenfele­ink pártjára áll át. Nem létezhet tehát egy időben két nézet... A pártnak és a népnek a művésszel szem­ben támasztott legfontosabb követelménye az eszmeiség, az állampolgári hűség és a művészi alkotás magas színvonala ... Ne­mes ügyünknek, humánus céljainknak nincs szüksége arra, hogy üres, tartalmatlan ver­sekben vagy prózában dicsőítsék őket. Azo­kat a műveket, amelyekben az eredeti, friss gondolatot a régi igazságok üres ismételge­tése helyettesíti, csak tréfából nevezhetjük művészetnek. A rosszul megírt könyvek és operák, a primitív televíziós programok és filmek, az ízléstelen szobrok és képek milliók ízlését rontják és ugyanakkor lejáratják azo­kat a gondolatokat, amelyekkel alkotóik fog­lalkoznak. Határozottan és elvszerűen küz­deni kell a művészet szürkesége és egyhan­gúsága ellen. Nem törődhetünk bele termé­szetesen az eszmeiség hiányába vagy a vi­lágnézeti ingatagságba ... Nyílt és elvszerü párbeszédet kell folytatnunk az alkotókkal. Semmilyen esetben sem szabad kerülni az égető problémákat, amelyek iránt a művész érdeklődést tanúsít. Ezek megoldása nem hárítható át az úgynevezett felettes szervek­re, meg kell tudni győzni a vitapartnereket és ha szükséges, rá kell őket bírni nézeteik megváltoztatására. E nélkül elképzelhetetlen az irodalom és a művészet párt általi irányí­tása. Amint Gorkij mondotta, éppen ez teszi az irodalmat „tekintélyes, erkölcsi erővé" .... Különösen fontos annak elérése, hogy a művészek igényesek legyenek önmagukkal szemben ... A nemzeti kultúra annál gyor­sabban fejlődik, minél szorosabb szálak fűzik a testvéri nemzetek kultúrájához, minél in­tenzívebben veszi át a testvéri nemzetek szellemi és művészi tapasztalatait. (Részletek Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a Szovjet írók Szövetsége vezetőségének jubileumi ülésén mondott beszédéből.) Hétvégi levél A háború utáni derüsödő ég alatt reményt keltő fénysugarat jelentett az ipar és a bankok államosítása. Még a politikában járatlan em­berekben is felébresztette a gondolatot, más lesz itt az élet, s fejlettebb az a társadalom, amely a termelőeszközök tulajdonbavételével megtette az első elhatározó lépéseket. Nem volt könnyű a régi rendszert továbbél­tetni akaró erők visszaszorítása, a meghirde­tett program végrehajtása, de a Nemzeti Front kormánya nem habozott megvalósítani célki­tűzéseit. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy az államosítás széleskörű és következe­tes végrehajtása alapkő-letételnek számított a háborús károk helyreállítását szorgalmazó kétéves terv kidolgozásához, s nem sokkal később a munkáshatalom megteremtéséhez. Vannak, akik felnőtt fejjel, éretten élték ezeket az időket Formáló részesei voltak az ország történelme egyik fontos fejezetének. A mi korosztályunk azonban gyermek fejjel élte a bizalmat keltő eseményeket, s mivel jelentős nagyipar nem volt Dél-Szlovákiában, mi csak azt láthattuk az ország nagy belső mozgásá­ból, amit közvetlen környezetünkben tapasz­taltunk. Államosítás, oNasták az újságban, hallgat­ták a rádióban, mi azonban csak úgy tudtuk ezt elképzelni, hogy egy napon a földbirtokos­nak kisajátították a földjét, illetve állami gaz­dasággá nyiNánitották. s egyik napról a má­sikra emberségesebb lett az élete a volt cse­lédnek és napszámosnak. Rendes havi fizetést kapott, s nem kellett látástól-vakulásig dolgoz­nia. Az állami ■ gazdaság megbízott intézője gondoskodott arról is, ne szakadjon rájuk a cselédlakások teteje. Emlékszem, mintha teg­nap történt volna, mennyien hagyták ott ko­rábbi helyüket, mennyien szegődtek az állami gazdaság szolgálatába. Pedig ki kellett moz­dulniuk falujukból, távolabbi határ kínálta szá­mukra az emberségesebb élet lehetőségét. Én persze mást is látok, másra is gondolok, amikor az államosítás napjára emlékezem. Az egyik közeli község kastélyát Játom, benne azzal a földesúrral, akinek a talpa alól már kihúzták a földet, annyit hagytak meg neki, amelyet a saját erejével is meg tudott művelni, s traktort és cséplőgépet is engedélyeztek hozzá, amely — szükség törvényt bont! — arra volt jó a földesúrnak, hogy a parasztoknak is csépeljen vele. Mikor a falumban asztagtól asztagig vontat­ta a cséplőgépet, az volt a legkézzelfoghatóbb bizonyosság arra, hogy valami más kezdődött el az országban, még ha úgy is fejeződött ki egyelőre, hogy a gépésznek felcsapott földesúr olajos munkaruhában jelent meg, vagy úgy, ahogy az Adósságtörlesztés című regényem egyik fejezetében megírtam: — „Csodával kezdődik a világ — mondják egymásnak (az emberek) izgatottan. — A nagyságos úr lesz a gépészünk! — Ő lesz a gépészünk? — Ne lássam a családomat, ha nem igaz. Nálunk is volt Ö húzatja majd a cséplőt az udvaruhkba. — Nem hiszem én azt. A nagyságos úr olajos gépészruhában ? — Én meg hiszem, hogy az urak is lehetnek olajosak, ha gépészek. Csak minket, szegé­nyebbeket fogna a korom?... — Leül majd közénk a fűbe. és eszik ve­lünk ... Ez lesz a demokrácia! Ezek szerint a földbirtokosoknak kampec. — Mért ne lenne kampec ? Nem teremtett az úristen földbirtokosokat. Noé bárkájában még hírük se volt Maga szántson, maga vessen mindenki. Ez az igazság!" Azóta évtizedek teltek el, s az államosított és tagosított földek környékén virágzó ipar épült. Az üzemek száma nem is kevés Dél- Szlovákia szerte. Biztos megélhetést teremtet­tek. A hajdani államosítási alapokra emelet épült, s az építkezés gondoktól sem mentes, országot, népet emelő folyamata tovább tart. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom