A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-26 / 44. szám

SVIDNÍKRE, a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepségekre kíváncsian, nagy érdeklődéssel készültem. Régen jártam utoljára .Kelet-Szlovákiának ezen a vidékén, a város és Dukla mégis úgy élt bennem, mint a csehszlovák nép szabad­ságának a szimbóluma. A kárpát-duklai hadműveletről sokat ol­vastam és a harcok egykori résztvevőitől sokat hallottam. A legtöbbet mégis Ludvík Svobodának Az Uraitól Prágáig cimű köny­véből tudtam meg. A magyarul 1962-ben megjelent emlékirat sajnos hiánycikk. A sze­mélyes élményre épülő, rendkívül érdekes könyv magyar nyelvű kiadásából a bratislavai Egyetemi Könyvtárnak is csupán egyetlen példánya van. A könyvet most újra elolvastam, s a kár­pát-duklai hadművelet és az a hősi magatar­tás, amely a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcok során a szovjet és a csehszlo­vák harcosokat jellemezte, plasztikusan, tel­jes nagyságában elevenedett meg. Számom­ra a jubileum alkalmából rendezett ünnep­ség is szimbolikus jelentőségűvé vált. Azt fejezte ki, hogy az utókor elevenen őrzi a negyven éve történt eseményeket, és Duklát a szabadság kapujának és a csehszlovák­­szovjet barátság örök jelképének tekinti. Az október 6-án tartott ünnepség kereté­ben a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vezette párt- és kormány­­küldöttség megkoszorúzta Duklán a Cseh­szlovák Néphadsereg Emlékművét, és Svid-Koszorúzás Duklán... felszabadításának ideje. Éppen itt nyilvánult meg különösen nagy erővel nemzeteink és hadseregeink testvéri barátságának és harci szövetségének történelmi jelentősége ... Örömmel tudatosítjuk, hogy barátságunk és harci szövetségünk minden évben fejlődik, és ma szilárdabb, mint bármikor. Együtt voltunk a nehéz háborús megpróbáltatások éveiben, s kapcsolataink a béke napjaiban is megbonthatatlanok. A kárpát-duklai hadművelet negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepsé­gek résztvevői a szovjet népet levélben kö­szöntötték. A levélben többek között leszö­gezték: „Szívünkben és emlékezetünkben örökké megmarad és élni fog azon hű hazafi­ak, szovjet és csehszlovák hősök ezreinek emléke, akik életüket áldozták szabadságun­kért. Hőstetteik történelmünk legszebb lap­jaira kerültek, és végleg testvériségünk, ba­rátságunk és megbonthatatlan szövetségünk jelképei maradnak. Örökségük tiszteletére és az irántuk való hűségre fogjuk tanítani gyer­mekeinket, unokáinkat és dédunokáinkat." Az ünnepség a proletár nemzetköziség jegyében zajlott le. Az emlékműnél is és az ünnepi nagygyűlés színhelyén is a csehszlo­vák és a szovjet zászlókkal együtt lobogtak a testvéri szocialista országok zászlói. Az ün­neplők körében, ahol a szlovák mellett gyak­ran hallatszott az orosz, a cseh és a magyar szó, újra Ludvík Svobodára gondoltam, aki Az Uraitól Prágáig című könyve magyar nyel­vű kiadásának előszavában így ír: „Soraink-DUKLA — OROK JELKEP níken a Szovjet Hadsereg Emlékművét. Ko­szorúkat helyezett el a duklai és a svidníki emlékműnél, az Alexander Jepisov hadse­­regtábomok, a szovjet hadsereg és haditen­gerészet politikai főcsoport főnöke által ve­zetett szovjet küldöttség és több más kül­döttség is. Svidník utcáin hömpölygött az emberára­dat. Néhány meghitt jelenetnek is tanúi le­hettünk. Öleléssel, meleg kézszorítással, könnyes szemmel köszöntötték egymást az ismerősök, az egykori harcosok. Boldogan idézték a régi emlékeket és a győztesek örömével ünnepeltek. A kárpát-duklai hadművelet jubileuma al­kalmából rendezett találkozó fénypontját a kelet-szlovákiai dolgozóknak a svidníki amfi­teátrumban rendezett nagygyűlése jelentet­te. A sokezres tömeg előtt Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szövetségi kormány elnöke mondott beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: — A dicső duklai hadművelet feladata az volt, hogy gyors és hatékony támogatást nyújtson azon szlovák hazafiak igazságos harcának, akik felkeltek a hitleri megszállók és a fasiszta ludákok gyűlölt rendszere el­len ... Meghatottan rójuk le kegyeletünket az elesettek emléke iránt, hajtunk fejet azok­nak az érdemei előtt, akik túlélték a könyör­telen harcot. Mindörökre esküként hangza­nak számukra Ludvík Svoboda hadseregtá­­bomok, az első csehszlovák hadtest pa­rancsnokának, a duklai harcok résztvevőjé­nek szavai: „Mély tiszteletet és meghatott­ságot érzünk minden esetben, amikor a duk­lai harctérre, a cseh és a szlovák nemzet számára oly emlékezetes helyre, e vérrel és derék harcosok életével megszentelt helyre lépünk. Itt minden domb, s talán minden fa és kő beszélni tudna a szovjet és a csehszlo­vák katonák halhatatlan hősiességéről. Arról, hogy közösen harcoltak itt hazánk szabadsá­gáért, közösen győztek." ... Az ünnepi nagygyűlés szónoka az ország mai életéről többek között ezeket mondta: — A szocialista Csehszlovákia ma világ­szerte jó hírnévnek örvend olyan modem ipari országként, amelyben a társadalmi élet minden területén szemmel látható a hala­dás, és ahol mindazon nehézségek és prob­lémák ellenére, amelyeket le kell küzdenünk, az emberek bizalommal és derűlátással te­kintenek a jövőbe ... A nemzetiségi politika lenini elveinek köszönhetően országunkban sikerült megoldani a nemzetiségi kérdést, elsősorban a két egyenjogú és testvéri nem­zet, a csehek és a szlovákok kapcsolatát, valamint a többi nemzetiség helyzetét. A gyűlés résztvevőit Alexej Jepisev hadse­­regtábomok, a szojet küldöttség vezetője is rheleg szavakkal köszöntötte. Egyebek kö­zött ezeket mondta: — A duklai hadművelet, amellyel negyven éve megkezdődött Csehszlovákia Vörös Hadsereg általi felszabadítása a fasiszta rab­ság alól arany betűkkel vonult be a népek által a hitleri zsarnokság ellen vívott harcok történetébe, a csehek és a szlovákok felsza­badító mozgalmának és a szovjet—cseh­szlovák fegyverbarátságnak dicső krónikájá­ba, a hős Szlovák Nemzeti Felkeléssel együtt... A szovjet emberek nagyon forrón támogatták a szlovák nép hősi harcát, ame­lyet Karol Šmidkének, Gustáv Husáknak, La­dislav Novomeskýnek, Jan Švermának és a kommunista párt más jelentős személyisé­geinek vezetésével a fasiszta csapatok túle­reje ellen vívott... Mi, szovjet emberek, különösen azok, akik negyven éve itt küzdöt­tünk, mélyen meghatódva állunk ezen a történelmi helyen, ahol szovjet és csehszlo­vák katonák közösen harcoltak a német fa­siszta megszállók ellen. Itt foglaltuk el a csehszlovák terület első négyzetmétereit és ezzel eljött Csehszlovákia testvéri nemzetei ban, a Szovjetunióban ott harcoltak a ma­gyar nép fiai és lányai is ... megérdemlik, hogy közülük legalább néhányat megnevez­zek: Vrábel Jánost, Köves Lászlót, Mlynárik Jánost, Safrankó Emánuelt és feleségét, de rajtuk kívül még velük voltak sokan mások is. Az utolsó előtti háborús év vége felé — amint erről a könyvben is megemlékezem —, amikor a Dukla-szorost magunk mögött hagyva az Ondava folyónál újabb harcokra készültünk, Szlovákia területén a magyar katonák egész sora csatlakozott hozzánk." A kárpát-duklai hadművelet jubileuma al­kalmából rendezett ünnepségen a csehszlo­vák és a szovjet harcosok előtt tisztelegtünk. A tisztelgés azonban azoknak az internaci­onalistáknak is szólt, akik a szovjet és a csehszlovák hadsereg oldalán más nemzeti­­ségűekként, de szintén a szabadságért küz­döttek. BALÁZS BÉLA A ČSTK felvételei 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom