A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-12 / 42. szám
Szerencsére már véget értek a hőgutával s egyéb megpróbáltatással fenyegető nyári napok. A felvételt Prandl Sándor készítette. Három hét különbséggel született meg két világhírű filmsztár Nastassja Kinski és Ornella Muti kisbabája, Aljosa, illetve Caroline. Mindkét kismama úgy érzi, most ébredt rá az élet igazi értelmére. S miután abban is egyetértenek, hogy a gyerek fejlődése szempontjából az anyatej a legkedvezőbb, mindketten szoptatják kisbabájukat. Hallottuk-olvastuk-láttuk KÖZMŰVELŐDÉS Az utolsó óra A Smena Kiadói emlékezetes könyv világra jöttét segítette elő a közelmúltban: megjelentette Bohuslav Chnoupek „Lámanie pecatí" (Pecséttörés) című terjedelmes munkáját. A könyv a más nemzetiségű, főleg a francia és a szovjet partizánok szerepét vizsgálja a Szlovák Nemzeti Felkelésben, és Vladimír Minác szerint „... Már most megállapítható, hogy a mű a legújabbkori szlovák irodalom fontos alkotása, amely szemléletével, nyelvi szépségével és pontosságával az utóbbi évek legjobb írói teljesítményei közé sorolható a kritikusok egyöntetű véleménye szerint is." Minác az új könyv ünnepén beszélt augusztus végén, a bratislavai, Tomasik-utcai új művelődési házban. A bensőséges író— olvasó találkozó résztvevője volt persze Bohuslav Chnoupek is, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. A szerző elmondotta, hogy még mindig sok a törlesztenivaló a Szlovák Nemzeti Felkelés krónikájának feldolgozásával kapcsolatban, pedig az eltelt évtizedben jelentősen megszaporodtak a használható, eddig ismeretlen dokumentumok. Az író az utolsó órának nevezte a nyolcvanas éveket: kevesen élnek már az egykori hősök közül, meg kell hát gyorsítani az adatgyűjtést — közölte. Az augusztusvégi könyvünnep vendége volt két francia és egy szovjet partizán is. A hangulatos, négyszáz olvasó jelenlétében zajló százötven perc igazolta, hogy a jó könyvekre rohanó világunkban is felfigyelnek az emberek. Chnoupe’k szavait hallgatva azon gondolkodtam, akad-e vajon olyan hazai magyar író, aki ebben az „utolsó órában" összegyűjti és könyvvé formálja a magyar nemzetiségű partizánok nem kevésbé hősies helytállását a felkelésben? (batta) KÖNYV Thurzó Gábor: Napló helyett ......mindig akartam naplót Írni, de sosem tudtam. Most, ami alább következik, végeredményben napló, évtizedek távolából ..." — írta Thurzó Gábor közel hétszáz oldalas Napló helyett című posztumusz könyvének első lapjain. A kötet valóban napló; úgy napló, hogy minden írása szorosan és elválaszthatatlanul kapcsolódik az író hétköznapjaihoz és ünnepnapjaihoz, egyszóval az író életéhez. Mert úgy vall másokról, hogy önmagát sem hagyja ki. Thurzó Gábor érdekes, lebilincselő könyve öt részből áll. Az „Anyám nagyon messze van" — című első rész kissé vegyes szerkesztésben tartalmaz beszélgetést a szerzővel, kitűnő hangjátékot, külföldi utazásairól szóló szórakoztató beszámolót, érzelmes (de nem érzelgős) búcsút anyjától. A „Házi vetítő" — cím alatt összefoglalt második rész Thurzó film- és filmes élményeit gyűjti csokorba, valós képet nyújtva az ötvenes évekről (amikor a szerző a filmgyárban dolgozott dramaturgként), és a magyar, valamint a külföldi filmszakma markáns egyéniségeiről. A vaskos kötet harmadik részében, a „Függöny nélküliben tűnnek fel a világot jelentő deszkák nagyjai: Rajnai Gábor, Senynyei Vera, Jávor Pál, Ungvári László, Mezei Mária, Rózsahegyi Kálmán, Latinovics Zoltán — hogy csak néhányat említsünk. „Találkozások, búcsúzások, emlékek" — címet viseli a soron következő negyedik rész. Thurzó a nyugatosokkal kezdi, majd feltűnik Szobotka Tibor, Rónay György, Máriássy Félix, és mindnyájan, akikhez az írót bensőséges kapcsolat fűzte. A kötetet a „Forog a lemez" — című ötödik rész zárja, megidézve benne Karinthyt, Krúdyt, Juhász Ferencet és Vujicsicsot stb. Thurzó Gábor „Napló helyett" című műve, most, hogy a szerzője nincs már köztünk, és a kötet lapjain szereplő alakok többsége is eltávozott az élők sorából, nemcsak figyelmet érdemlő és figyelmet lekötő olvasmány, hanem egy kissé már történelem. És végső soron szíve egész melegével írott — igaz szabálytalan — napló a javából. Mert Thurzó nemcsak ismerte és hallgatta valaha megidézett alakjait, barátkozott velük, hanem — hibáikkal együtt — szerette őket. Ardamica Ferenc Arnold Zweig: A wandsbeki hentesbárd Arnold Zweig Sziléziában született, több német egyetemen tanult filozófiát, művészettörténetet, nyelveket, pszichológiát és germanisztikát. Az első világháborúban szinte minden frontot bejárt s rádöbbent, milyen szörnyű csapás az emberiségre a háború. Ekkor már íróként jegyezték Németországban s ő egyre jobb művekkel öregbítette nevét. Zweig csalódott a polgárság kultúrmissziós szerepében, s kereste a kibontakozás, a legalkalmasabb kiút lehetőségét. Nyolc kötetre tervezte azt a regénysorozatot, amelyben kora társadalmának ellentmondásait kívánta megrajzolni. Ennek a sorozatnak volt első kötete, a színpadra is alkalmazott s közismert Grísa őrmester. A sorozat el is készült, s olyan kitűnő regények fémjelezték, mint A verduni iskola, Egy király beiktatása stb. Hitler hatalomra jutásával Zweignek is emigrációba kellett vonulnia. A háború után, 1948-ban az NDK-ba tért vissza, ahol magas kulturális tisztségeket töltött be. Elnöke volt a Német Művészeti Akadémiának, majd a PEN-Központnak. 1949-ben jelent meg A wandsbeki hentesbárd című regénye, amely hiteles képet rajzol Hitler Harmadik Birodalmának megfertőzött társadalmáról, különösen a német kispolgárról. A mű központi alakja Albert Teetjen hentesmester. A cselekmény a harmincas évek végén, 1938-ban indul. Hitler Hamburgba készül, hogy meglátogassa a híres Hanza-várost. A város elöljáróságát bosszantja, hogy a négy halálraítélt kommunistát még nem végezték ki, mert a megbetegedett hóhér helyett senki sem vállalkozott a foglyok lefejezésére. Végül is a wandsbeki hentesmester, Teetjen vállalkozik rá, ha nem árulják el senkinek a titkot. A dolog azonban kitudódik, s ő koldusbotra jut, mert a vásárlók messzire elkerülik a boltját. Elkeseredésében öngyilkos lesz, pontot téve galádságára. Arnold Zweig kitűnő társadalom-rajzot ad a háborúra készülő náci társadalomról, a német kispolgárról, amely egyre odaadóbban támogatta Hitlert. Az érdekes és fölötte izgalmas regényt Zsámboky János és Kardoss Tilda fordította. —dénes— HANGLEMEZ Szöktetés a szerájból Zenei körökben az „évszázad fényképe" jelzővel illetik azt a felvételt, mely a harmincas évek elején a kor nagy mestereinek találkozását örökítette meg. Ezen a nevezetes képen ott látható békés egyetértésben az öt nagy rivális, nevezetesen: Wilhelm Furtwängler, Arturo Toscanini, Bruno Walter, Erich Kleiber és Otto Klemperer, akik közül az utolsó az amerikai kényszeremigráció után 1950 júliusáig, kerek három és fél éven át a budapesti zenei élet középpontjában állott. Bár rengeteg hangversenyt is vezényelt, sőt a Nemzeti Színház máig emlékezetes Szentivánéji álom előadásánál is ő dirigálta Mendelssohn kísérőzenéjét, mégis működésének súlypontja az Operaház volt. Az éppen százéves Operaház egyik aranykorának nevezik ezt a legendás időszakot. Klemperer operarepertoárja roppant széles skálán mozgott, hiszen Verdi, Wagner, Muszorgszkij müveit egyaránt vezényelte; legkedvesebb mestere azonban mégiscsak Mozart volt. Több ciklusban is vezényelte az öt nagy Mozart operát s hallgatóit egy életre szóló élménnyel ajándékozta meg. Klemperer hangversenyeit, de főleg operaestjeit előszeretettel közvetítette egyenes adásban a rádió, s ezeket a műsorokat egy-kétszeri ismétlés céljából, selakklemezre rögzítették. Néhány éve napvilágra kerültek ezek a hangdokumentumok, és kiderült, hogy bizonyos részeik némi hangtechnikai kozmetikai beavatkozás után még ma is használhatók. Ennek köszönhetően kezdhette meg a Hungaroton is „Klemperer Budapesten" című missziót teljesítő sorozatát. A közelmúltban már a hetedik lemez látott napvilágot, és ezen Mozart zseniális vígoperája, a Szöktetés a szerájból hallható. Klemperer az ötvenes évek elején Londonba helyezte át működésének központját, s ott új stúdió-felvételeket készített Mozart operáiból, de ezek között a „Szöktetés már nem szerepel. így igen fontos zenetörténeti dokumentum ez a Hungaroton kiadvány, mert az egyetlen, mely bemutatja az utókornak egy nagy Mozart-tolmácsoió felfogását és koncepcióját a műről, az élő előadás lendületével és atmoszférájával. És még egy szerencsés momentum. Míg az eddig megjelentetett lemezeken csupán részletek szerepelnek az egyes operákból, addig a „Szöktetés" teljes zenei anyaga kiadásra kerülhetett. Persze nem hi-fi hangminőségben, de nagyon jó mono-színvonalon. És ha még hozzá veszszük, hogy az egyes szerepeket Gyurkovics Mária, Rosier Endre, Székely Mihály, Gencsi Sári és Kishegyi Árpád keltik életre, a lemez mai hallgatójának is a legtisztább zenei élmény jut osztályrészül. Varga József 9
