A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-12 / 42. szám
Irtani a termést. De az újvári konzervgyárban azért már teljes üzemmel zajlik az idény ... A cukorrépaföldek még elevenen zöldellnek, jó termésre lehet számítani. A gabonatarlók mindenütt eltűntek már a képből s a legtöbb helyen már készen áll a talaj az őszi vetések alá. Tudjuk, kiváló terméseredmények voltak az idén, főleg, ami a gabonát illeti. Ellenben a háromnégyhetes eltolódással megkésett érések sok mezőgazdasági terméknek nem kedveztek s ennek jelei, kivált a zöldségpiacon — bizony jócskán megmutatkoztak. A közelgő almaszüretnek sem lehet az idén oly derűsen elébe menni, mint tavaly, amikor... de hiszen tudjuk. Na és a szőlő? Mi a helyzet a szőlőkben ? Nézzük meg. hiszen ide már csak egy ugrásnyira esik Alsópéter (Dolný Peter) a jeles bortermelő falu. Zsidek Vilmos és Angyal László, a szőlészet vezetői a tavaszi fagykárok rossz emlékétől még máig sem szabadultak. Érthető, hiszen most, a termésen mutatja meg igazán a foga fehérjét az a kemény tavaszi hajnal, amikor a termésnek körülbelül a harminc százaléka elfagyott. Mondják, a szüret még messze van, de a csodálatos Pannónia kincsét, legjobb csemegeszőlőjüket már napok óta szedik, szállítják. Összevetve viszont csak akkor tetszik jelentősnek a kár, ha számításba vesszük, hogy a szőlők korai állapota rekorderedményekkel kecsegtetett. Pócs Vilmos, a pincemester birodalmában, a fügefához címzett szövetkezeti pincében is nagy még a csend. Molnár Vilmos bácsi, meg néhány nyugdíjas asszony a pincemesterrel éppen „próbapréselnek,” de azért van már egy kis kínálnivaló murcijuk — kóstolóra. Az igazi szüreti hangulat viszont késik, ám októberre biztosan eljő. Alkonyat előtt kisüt a nap. Hazafelé jövet a komáromi, a szerdahelyi járásban már ismét látható, hogy a talajmegmunkáló gépek kimerészkedtek a földre, a takarmányozók pedig — ha kell, sötétedés után is folytatják a silózást, mert az istállókban — esik, nem esik — etetni kell. Mindent egybevetve korántsem mondható rossz esztendőnek az idei, még ha menetközben volt is elég okunk a boszszankodásra. Sőt, hozzá lehet tenni, hogy sok helyen szinte váratlan rekorderedmények születtek. így a végső summázat szerint a szövetkezetesítés jubiléumi esztendejét, illetve a Szövetkezeti dolgozók tizedik országos tanácskozásának évét jól zárja majd a mezőgazdaság. KESZEU FERENC A szerző felvételei „ITT CSODÁKRA KÉPESEK AZ EMBEREK" Ritkán jár az ember olyan kiállításon, amikor a látványra összefut a szájában a nyál, mohó étvágya támad és falatozni lenne kedve. Ritkán, mert meglehetősen kevés az olyan tárlat, amelyen gyümölcsöt és zöldségféléket tesznek ki közszemlére. És nem akármilyeneket! Olyanokat, amilyeneket a festők csendéletfestéshez választanak mintául! Gyönyörű színű almák, körték, szép formájú paprikák, gömbölyű paradicsomok, bámulatos nagyságú tökök, gusztusos, hatalmas szőlöfürtök és a föld megannyi terménye itt van előttem, ízlésesen elrendezve ... Felsorolni nehéz, mire képes a Csallóköz dolgos népe. Egy szóval azt mondanám: csodákra! Mert lehet csodálatos dolog például a somorjai (Šamorín) Fekete Béla munkája, aki a Csallóközben fügetermesztéssel foglalkozik — sikerrel. Vagy a többieké — akik megértve a kor piaci követelményeit — nem félnek az újtól, és olyan gyümölcs- és zöldségféleségek termesztésébe fogtak, amelyek ezen a tájon nem voltak honosak vagy termesztésüket évtizedekkel ezelőtt abbahagyták. Hiszen ma már nem művészet, sTTóliasátrak alatt paprikát, uborkát, salátát, retket, paradicsomot termeszteni. Szépet, sokat és korán. Am sokkal nagyobb vállalkozás olyasmivel kísérletezni, aminek nincs hagyománya, ami hiányzik a piacokon, s amit mégis szívesen besorolnánk az étrendünkbe, ilyen például a majoránna, padlizsán, fodros kel, mangold ... És lássunk csodát! Az idei, sorrendben tizenkettedik, Csallóköz gyümölcse és zöldsége kiállításon nagyon változatos skálát vonultattak fel a kistermelők. A kiállítást az idén az alistáli (Hroboňo^o) sportegyesület székházának nagytermében rendezték. A tömegszervezetek, a falu lakói derekas részt vállaltak a munkából, hogy a kiállítás négy napja alatt a látogatók közül — a látottak után — azok is kedvet kapjanak a kertészkedéshez, a termesztéshez, akik ettől korábban idegenkedtek. A Kiskertészek Szövetségének Járási Bizottsága és a járási népművelési központ közös rendezésében lebonyolított kiállítás valóban dicséretet érdemel. Persze, az elismerő szavakat az illetékesek szerényen elhárították, mondván, a dicséret elsősorban azt az 52 helyi szervezetet illeti, és azokat a kistermelőket, akik fáradságos munka árán ilyen kimagasló eredményekre voltak képesek. Évről évre gyarapodó munkájukat, állandó kezdeményező készségüket tükrözi az az adat is, miszerint a tavaly Somorján megrendezésre került kiállításon 490 termék szerepelt, idén ezek száma meghaladja a nyolcszázat. A kiállítás annyira gazdag és szép volt, hogy vándoroltatni kéne, bemutatni az ország számos pontján. Ám ezt nehéz lenne megvalósítani — ezért lehetett csak négy napig nyitva az alistáli bemutató is —, hiszen a zöldségek, gyümölcsök a nagy melegben hamar elfonnyadnak, vesztenek szépségükből. Ám ami még a négy nap után is fogyasztható állapotban maradt, azt a kiállítás szervezői szétosztják a járás szociális otthonai között. És ami még említést érdemel: a kistermelők mellett bemutatkozott néhány szocialista nagyüzem is, s megtekinthettük néhány ötletes ezermester munkáját is: kerti kisgépeik nagy tetszést arattak. Lehetett szakirodalmat, zöldségmagvakat vásárolni, a látogatók megcsodálhatták a kerti munkák mellett hímzéssel, kivarrással foglalkozó alistáli lányok, asszonyok kézimunkáit is. Nem véletlen hát, hogy egy külföldi a kiállítás kapcsán így summázta a látottakat: „Itt csodákra képesek az emberek!". —ezer— 5
