A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-17 / 34. szám

A GYERMEKEK ÉS AZ IRODALOM (Beszélgetés Batta Györggyel) Néhanapján nálunk is szóba kerül a gyer­mek- és ifjúsági irodalom kérdése. Bizonyos, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom elég­gé megkésve állt arra a sínre, amely a gyermekirodalom felvirágoztatásához vezet. Néhány kivételtől eltekintve alig van jelentős ifjúsági műve hazai magyar ifjúsági- és gyer­mekirodalmunknak. Az okokat most ne ke­ressük, az ifjúsági irodalom fejletlenségének eredői régi keletűek. Inkább arról ejtsünk szót, mi a helyzet manapság, mit kéne tenni ma, hogy ebben a tekintetben megfelelőbb körülményeket teremtsünk hazai gyermek- és ifjúsági irodalmunk számára. A tét min­denképpen jelentős, hiszen a gyermekeknél kezdődik az irodalomra való nevelés. Azért kértem Batta Györgyöt erre az inter­júra, mert jó ismerője, figyelője, ápolója a hazai magyar gyermekirodalomnak. A Kis Építő főszerkesztőjeként hosszú évek óta állandó kapcsolata van a gyermekirodalom művelőivel, tehát ismeri a hazai magyar írók ebbéli tevékenységét. És bizonyára értékíté­letet tud alkotni gyermekirodalmunk hazai összképéről. Ismeri a szlovák, a cseh és magyarországi gyermekirodaimat, tehát van összehasonlítási alapja. Arról nem is beszél­ve, hogy gyakorlati tevékenységéből eredően jól ismeri a gyermekek elvárásait. — Milyen összképet alkotnál a hazai ma­gyar ifjúsági- és gyermekirodalomról? — Kilencedik évemet töltöm a Kis Építő­ben; egyetértek a megállapítással, miszerint kissé nehezen lendült bele gyermekirodal­munk a fejlődésbe, mai színvonalával azon­ban elégedett vagyok. A szerkesztőségbe rendszeresen megérkeznek a szocialista or­szágok gyermeklapjai, köztük a magyar nyelvterület ilyen jellegű kiadványai is. Évek óta figyelem a cseh és szlovák költők legki­sebbeknek írt alkotásait, ezért, remélem, tár­gyilagos a véleményem. Nem véletlenül használom a tárgyilagos kifejezést! Óriási hiba volna félreismerni a gyermekirodalom helyzetét. A Kis Építő szerkesztőségének két alapvető célja van: népszerűsíteni a pionír­mozgalmat, és az anyanyelv, a szülőföld szeretetére nevelni a legkisebbeket. Az utób­bi évtized legnagyobb eredményének azt tartom, hogy költőink és íróink beépítették alkotásaikba a szülőföldet. Bebizonyosodott, hogy a legszínvonalasabb „idegen" iroda­lom, még a magyarországi sem pótolhatja a hazait, s egyik olvasói réteg sem áhítja job­ban az Írott szót, mint a legkisebbek! Remé­lem, helyesen fogalmaztam, s valóban realis­ta vagyok, amit az is bizonyít, hogy a Kis Építőben évek óta tartjuk huszonháromezres példányszámunkat. — Annak ellenére, hogy az utóbbi évtized­ben javult a gyermekirodalom helyzete, nincs okunk a megelégedésre. Hogyan lehetne a hazai gyermek- és ifjúsági irodalom ügyét még hathatósabban szolgálni? Vannak erre reális lehetőségek?- — Előző válaszomból esetleg némi önelé­gültség csenghet ki, azért az újabb kérdésre felelve elöljáróban hozzáteszem, sok még a tennivaló mind a Kis Építő, mind a csehszlo­vákiai magyar gyermekirodalom házatáján. Úgy gondolom, reális lehetőségeink vannak arra, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom ügyét előbbre vigyük. Szerkesztőségünk az új évfolyamban megpróbálja elérni, hogy minden magyar tanítási nyelvű alapiskolába eljusson a lap. Elérkeztünk ugyanis annak tudatosításához, hogy az olvasók nevelését már az iskolás előtti korban meg kell kezde­nünk, hiszen az óvodákban cseperedik fel az utánpótlás. Erre a lépésre jelenlegi helyze­tünk is kényszerít; az iskolák legutóbbi át­szervezésekor a Tábortűz átvette az ötödikes olvasókat, akiknek a hiányát föltétlenül pó­tolni szeretnénk. Ugyanakkor tisztában va­gyunk azzal, hogy nem mindegyik számunk­ban közöltünk a mi olvasóinknak leginkább megfelelő rövid, szellemes anyagokat, s ezen okvetlenül javítani szeretnénk. Ez természe­tesen nemcsak rajtunk múlik, íróinknak is meg kell szokniuk a tömör, ugyanakkor telje­sen világos, szinte áttetsző fogalmazási mó­dot. Irodalmunk szerencsére rendelkezik jó­­néhány tehetséges és szorgalmas alkotóval. Akár az idősebbeket, akár a fiatalabbakat veszem számba, nagyjából elégedett vagyok, ez persze nem jelenti azt, hogy nem várunk irodalmi anyagot azoktól, akik idáig még nem próbálkoztak ezen a területen. Mun­kánk hatásosabb lehetne, ha bensőségesebb lenne az együttműködés a gyermekirodalom hazai „műhelyei" között, azaz egyeztetnék elképzeléseiket azok, akik felelősséget érez­nek az ügy iránt. — Te nemcsak szerkesztőként foglalkozol a gyermekirodalommal, írsz is a gyermekeknek. Meg tudod tehát fogalmazni, mit várnak a gyermekek az irodalomtól. — A gyermekek ma is azt várják az iroda­lomtól, amit tíz, húsz vagy akár ötven évvel ezelőtt; a titokzatosságot, a sejtelmet, a csodát, a jó győzelmét a rossz fölött, a mély érzéseket, egyszóval mindazt, ami a magyar­vagy világirodalom legjobb műveiben fellel­hető. Olvasóink szívesen látják viszont a lapban vagy a könyvekben a szülőföldjükön lejátszódó történeteket; ez a szülőföld-hori­zont később kitágul, hogy befogadja az egyetemes világot. — Hazai gyermekirodalmunk fejlődése ed­dig eléggé spontán volt A gyermek- és ifjúsá­gi lapokat azonban tudatosan szerkesztik, bi­zonyos tendenciákkal, törekvésekkel. Hogyan tehet a lapon belül összeegyeztetni a sponta­neitást és a tudatosságot? — Ez látszólag bonyolult téma. de a szer­kesztés gyakorlatában fölöttébb egyszerűen valósul meg. Szeptemberi első számunkat már most készítjük. Volt is egy elképzelé­sünk arról, mi minden kerül bele, mi lesz a címlapon, a négyszínű oldalakon, és igy tovább. A napokban azonban Koncsol László munkatársunk lefordított egy szép Rúfus­­verset, ezért spontán úgy döntöttünk, félre­tesszük eredeti elképzeléseinket, és ezzel a verssel „nyitunk" már a címlapon, folytatjuk bent a lapban két oldalon át. Három eszten­deje egy, az emberi testről szóló rajzos sorozatot közöltünk, tudomásom szerint el­sőként a magyar nyelvterületen. Amikor kül­földön hozzájutottunk, nyomban változtat­tunk elképzeléseinken, mert úgy véltük, rendkívüli anyagról van szó, amely az adott esetben több információt hordozhat az em­berről, mint egy közepesre sikerült mese vagy vers. — Jelenleg hány író ír a lapba ? A szerkesz­tőség elégedett az írók munkájával ? Mennyire befolyásolja, befolyásolhatja a szerkesztőség az írók munkáját a gyermekirodalom különbö­ző kérdéseiben? — Lapunkkal szinte valamennyi csehszlo­vákiai magyar író együttműködik, azok sorá­ból természetesen, akiket vonz ez a műfaj. Olykor mi adunk ötleteket nekik, olykor ma­guk közük velünk, mi az, ami hiányzik la­punkból. Az együttműködés kölcsönös, és jó, ám ezen a területen is akad még tennivaló. — Milyen újítások, elképzelések jöhetnek számításba az elkövetkező időszakban a Kis Építőben? — Mindenekelőtt a rövid anyagok közlése a fő célunk. Szeptembertől két külön oldalt szerkesztünk az óvodásoknak. Közöljük Vük kalandjait, több rejtvény kerül a lapba, és még többet járunk majd olvasóink közé, akiknek ezúttal is köszönjük a ragaszkodást, csakúgy, mint a pedagógusoknak és a szü­lőknek, hiszen az ő támogatásuk nélkül nem lehetne eredményes a munkánk. (Beszélgetett: DÉNES GYÖRGY) FOTÓ: KONÖZSI 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom