A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
néhány búzával teleömlesztett teherkocsi sorakozik a mázsáié előtt. — A határba ki se menjen, mert egy órával ezelőtt leállítottuk az aratást. Korai még, láthatja, huszonöt-harminc százalékos a szem nedvességtartalma. Bajcson is hasonló hír fogad — bár csak közvetett, mert az aratási stáb éppen most tanácskozik, nincs módom érdeklődni. A megbeszélés tárgya nyilvánvaló: várni kell, de ez nem ok az aggodalomra. A Naszvadra (Nesvady) vezető út mentén egy terepjáró mellől három férfi néz a távolba. Valahol odabent a mezők mélyén próbálkoznak a kombájnjaik, de lám, már indulnak is befelé. Tvrdoň Ádám a naszvadi szövetkezet elnöke, Kiss Ferenc pártelnök és Hengerics Lajos az ellenőrző bizottság elnöke az út mellől a szövetkezet székházába invitálnak. Beszélgetünk. — Búzából tavaly hat tonnás hektárhozamot könyvelhettünk el, ami nyilvánvalóan elégedettségre adott okot. Az idei termés nagyon szép, de vagy tíz százaléknyi hiány mutatkozik a tavalyi eredménynyel szemben. Mégsem aggódtunk, mert biztosra vehetjük, az idei búza jobb fajsúlya kiegyenlíti, sőt számításaink szerint ráadással pótolja ezt a különbséget. Én személy szerint nyugodt vagyok, nem izgulok a megkésett aratás miatt, mert biztosra veszem, hogy többre, jobbra szá* ** if Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki kiment a határba és kaján kárörömmel nézte a közös búzatábla silányka, földrevert kalászait. Régen volt, valamikor a szövetkezetesítés őskorában. Húsz esztendővel később ugyanez az ember az elpusztult közös termés fölött a haját tépve káromkodott a közös kár miatt. Időközben nemcsak az idők, nemcsak az emberek, nemcsak a hektárhozamok változtak meg, de megváltozott maga az aratás, a falusi munkák hajdani legnehezebb! ke is. Soha még ilyen csendes aratást... Tíz nap leforgása alatt, háromszori nekirugaszkodásra leutaztam háromszor másfélszáz kilométert. De bármennyire is lestem a táblákat, tarló, vagy éppen arató kombájn alig akad, pedig már jócskán július dereka volt. Hiába: megkésett az idei termés és minden egyéb, így a gabona érése is eltolódott. De sebaj, mert úgy tetszik: szebb, gazdagabb termésre régen számíthatott az ember errefelé. Mert bármennyire is felemás volt az idő, bármenynyire is híjában voltunk a trópusi jelzőkkel illethető tavalyi napsütéseknek — az aranysárgában pompázó táblák kalászai dúsak, kövérek. — Csak éppen vizet lehetne facsarni belőle — mondja egy ember a tardoskeddi (Tvrdošovce) szövetkezet udvarán, ahol míthatunk az idén. A valódi nyugalmat persze mégis csak az adja, ha már a szem a raktárban van — mondja Tvrdoň Ádám. Munkatársai meggyőző számadatokkal erősítik meg az elnököt. Kiss Ferenc elmondja, hogy a 3 280 hektáron gazdálkodó szövetkezet ezer hektárnyi búzatáblája abszolút reális eredményekkel kezeskeí;*4r b\ Spí-Km*.
