A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
dik, jobbal, mint a híres-neves kertészetük, bár időnként azt is országos példaként emlegetik, nem is szólva a hatezer sertésről, a négyszáz anyakocáról, a négyezer-ötszáz literes évi tejhozamról... — Az i-re végülis az teszi fel a pontot, hogy az évi össztermelésünk meghaladja a hetvenhatmillió koronát, rentabilitásunk pedig 21—23 százalékos. A gabonánk ma még nedves, de egy hét múlva aranyat ér. Miután elkezdtük, hat-nyolc nap alatt végzünk majd az aratással. Három nappal később, július 19-én a nyugat-szlovákiai kerület termelőinek zöme még mindig csak próbálgatja, a kombájnok még mindig csak kóstolgatják az aranyló táblákat. A 22-i helyzetkép már lényegesen nagyobb mozgolódást mutat, a határban hirtelen megélénkül az élet, s a komáromi járás délkeleti csücskének homokos földjein már az aratás befejezéséről beszélnek, de a Csallóköz felső területén is teljesnek látszik az indulás. Bármerre megyek, bárkivel beszélek, a naszvadi nyugalmat tapasztalom, aminek alapja a kalászok biztató kövérsége. Az eltolódás miatt, úgy tetszik másutt sem aggódnak, mert a lassúbb érés, az elhúzódott vegetációs időszak csak hasznára van az idei termésnek. Az utak élénk forgalma meg jobban megélénkült és aki nyitott szemmel jár, felfigyelhet arra, hogy a gabonaszállító járművek az idén minden korábbinál példásabban vannak előkészítve, a minimális szemveszteség céljának megfelelően módosítva. Ez azt jelenti, hogy a kombájnok garatjához nem állnak oda az elnyűtt traktorok, teherkocsik, amelyek korábban a tárlótól a magtárakig az elhullott szemekkel rajzolgatták saját nyomvonalukat. Az aratást a mezőgazdasági üzemek gépparkjainak legjava végzi, a kombájnok nagyrésze új, sok régi gépet nyugdíjaztak, a szállítóeszközöket pedig a legnagyobb műgonddal szigetelték. 1984. július 23. Hétfő. Délelőtt még gyorsan végigfutok a dél Csallóközön s meglepetés nélkül tapasztalom, hogy a Gombai Állami Gazdaság földjein még jócskán aratnak. Ott, ahol az évtizedek során mindig elsőnek kezdték és rendszerint elsőnek is fejezték be az aratást. Kürtön (Ohrady) Földes József agronómussal váltok néhány szót a tábla szélén. Kilenc kombájnt engedtek neki a búzának — úgy látszik, most már teljes gőzzel, fennakadás nélkül. Nádszegen (Trstice) hasonló a helyzet, de Nagyszarva (Rohovce), Felbár (Horny Bar) határában már több a tarló, mint a lábon álló gabona. Az idén Szlovákia termőföldjeiről, mintegy hétszáztízezer hektárról kishíján hárommillió tonna gabonát kell betakarítani. Volt idő a felkészülésre, melynek három fontos eleme, a gépek maximális kihasználásában, a koncentrált szervezésben, a munkakezdeményezés tökéletes kibontakozásában jelölhető meg. Mire ezek a sorok megjelennek, Szlovákiában már csak emlék marad az idei aratás. A mai prognózis szerint: jó emlék. Záróepizód: Tejfalu (Mliecno) közelében, a főút mellett kombájnok állnak, indulni készek, de várnak még egy keveset, hadd szálljon fel a reggeli harmat. Az úton autókaravánok tartanak dél felé. Egy lakókocsit vontató, csehországi rendszámú Zsiguli félreáll, az utasok kiszállnak, nézik a búzatáblát. Az apa derűs arccal magyarázza a kisfiának, hogy először vetnek, aratnak, aztán a termés a malmokba kerül... És akkor az egyik kombájnos odakiált, majd hosszú léptekkel megindul feléjük. Ósszeölelkeznek. Magyarázat: a kombájnos Kroméníböl jött, a Balaton felé tartó turisták nemkülönben. Jól ismerik egymást, régi barátok. Vagy negyedórát beszélgetnek, a kombájnos odaviszi a gyerekeket a géphez, magyaráz. Később kezet fognak, elbúcsúznak — indulás. Időközben a nap is kisütött. Meleg lesz, de sebaj, mert egy kevés száradás még mindig nem árt meg a kalászoknak. KESZELI FERENC A szerző felvételei A HÉT KÉPES VERSENYE • A HÉT KÉPES VERSENYE MÁBAN ÉLŐ MÚLT A versenyben felelevenítjük a Szlovák Nemzeti Felkelés ma is élő hagyományait, bemutatjuk emlékhelyeit és azokat a városokat, üzemeket, ipari létesítményeket, hidakat, stb. amelyek az SZNF és hőseinek nevével kapcsolatosak. Számot adunk a szocialista építő munka eddigi eredményeiről is, amelyet a CSKP vezetésével a felszabadulás után napjainkig értünk el. A képes versenyt a 30. számunkban kezdjük közölni és a 36. számban fejezzük be. Minden számban két kérdést teszünk fel. A két kérdésre megadjuk a három lehetséges válasz-változatot, melyből az egyik a helyes. A helyes válaszokat a versenyszelvénnyel együtt kell beküldeni szerkesztőségünkbe. Versenyszelvény nélkül beküldött megfejtéseket nem vehetünk figyelembe. Minden héten a helyesen kitöltött és időben beküldött szelvények tulajdonosai között három darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. A heti nyertesek is — ha mind a hét szelvényt beküldik — részt vesznek a fődíjak sorsolásában is. A szelvények beküldésének végső határideje 1984. szeptember 14. 1) Szlovákia cipőiparának központja ez a város, amely 1949-ben kapta mai nevét. 1944. augusztus 29-én a partizánok a felfegyverzett dolgozókkal együtt elfoglalták a várost, és szeptember 3-tól 7-ig eredményesen álltak ellent a túlsúlyban lévő fasiszta haderőknek. A felszabadulás után a cipőgyár az Augusztus 29 Üzeme nevet vette fel. A hősi helytállásért a várost számos érdemrenddel tüntették ki. A valamikori község helyén modem lakóházak épültek és az üzem a környék lakóinak jó megélhetést biztosít. Képünkön az SZNF emlékműve látható. KÉRDÉS: Melyik városban található ez az emlékmű? 1. Bardejov 2. Partizánske 3. Topolcany 2) — Visszatérés a kiirtott faluba — ez a címe ennek a megrázóan súlyos tragédiát kifejező emlékműnek. A kelet-szlovákiai falut 1944. november 19-én gyújtották fel a németek és lakói közül 34 embert gyilkoltak le azért, mert a partizánokat aktívan támogatták. A felszabadulás után a falut újjáépítették és a Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki. KÉRDÉS: Melyik községben áll ez az emlékmű? 1. Tokajik 2. Habura 3. Hermanovce MÁBAN ÉLŐ MÚLT 5. VERSENVSZELVÉNY 5
