A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-10 / 33. szám
A Gsemadok életéből VYCHODNÁ '84 Szlovákia legnagyobb folklórfesztiválját évente Vychodnában rendezik meg. Az ezidén sorrakerült XXX. Népművészeti Fesztiválon hazai, valamint szovjet, bolgár, lengyel és francia népművészeti együttesek léptek fel. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója jegyében rendezett bemutatón részt vett párt- és állami küldöttséget Viliam Salgoviö, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke vezette. Ö mondta az ünnepi beszédet is. A CSEMADOK Központi Bizottságának a fesztiválon részt vett küldöttségét Sidó Zoltán elnök vezette. A csehszlovákiai magyar népi együtteseket a fesztiválon az ekeli (Okolíőná) Tátika együttes képviselte. Prandl Sándor felvételein 1. kép: A fesztivál közönsége és a küldöttségek tagjai, 2. kép: Szlovák népművészeti együttes, 3. kép: A Tátika fellépése. FEHÉR ASZTALNÁL ÜNNEPELTEK Amikor két éwel ezelőtt új vezetőség került a CSEMADOK bacsfai (Bác) helyi szervezetének elére még senki sem hitte, hogy alapvető változás áll be a község kulturális életében. — Mi hozta a változást? — Az összefogás — válaszol Fröhlich Katalin tanítónő, a helyi sze’vozet elnöke. — Ilyen kis falubn, mint a miénk, egyetlen tömegszervezet sem él meg magában. Mi a Nöszövetség helyi szervezetével fogtunk össze. Legutóbb mézessüteménykészitö tanfolyamot szerveztünk. Ennek előtte Petőfiemlékestet rendeztünk, majd Kovács László, a Csallóközi Múzeum dolgozója tartott élménybeszámolót erdélyi utazásáról. Az árusítással egybekötött könyvkiállításunkon négyezer korona értékű könyv talált gazdára. — Mivel tudják a tagság érdeklődését állandóan ébren tartani? — A változatos programokkal. A már említett rendezvényeken kívül egyéb közös szórakozási lehetőséget is kánáltunk. — Mit szeretnének megvalósítani a közeljövőben? — Legközelebb ismét kirándulni megyünk. Most Banská Bystricát és a környékét nézzük meg, felkeressük a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeinek színhelyét. E kirándulásunk anyagi fedezetét az őszi, valamint a tavaszi táncmulatságunk bevétele adja. Ez azért lehetséges, mert a Méry Lajos vezette Vénusz tánczenekar két évvel ezelőtt hozzánk szegődött. Ha táncmulatságot szervezünk, nem kell zenekart fogadnunk, így kevesebb a kiadás. Pénzügyi naplónk igazolja mindezt. A helyi szervezetnek mindössze hétszáznyolcvan koronája volt, amikor az új vezetőséget megválasztotta. Most négyezer koronából gazdálkodunk. Rendezvényeink sikeréhez sokban hozzájárul. a zenekar szereplése. Szerda László, a zenekar szólistája népdalcsokorral szórakoztatja a közönséget. Ma is, amikor a szervezet fennállásának 35. évfordulóját ünnepeljük, az egész falut mozgósító kultúrműsort állított össze Bittera Erzsébet a helyi szervezet kultúrfelelőse. A sokrétű, színes, tarka műsorban volt népdalcsokor, szavalat, vásári komédia, kacsatánc, sőt még dzsesszbalett is. — A szervezeti élet milyen formáit honosítják meg a jövőben? — Ősszel író-olvasó találkozót akarunk szervezni, majd ismét könyvkiállítást, mert nagy az érdeklődés a könyvek iránt. — Ki az, akire e sokrétű tevékenység során elsősorban támaszkodhat? — Bizony nagy munkát végeztünk el. Az elmúlt két esztendő alatt megduplázódott a tagság. Pék Ágota és Tésy Ilona vezetőségi tagok az én „jobbkezeim". Az alelnökre. Világiné László Erzsébetre is mindig számíthatok. Galambos László, a helyi nemzeti bizottság elnöke — szintén pedagógus — a vezetőség tagja, mindig tettre kész ember. És természetesen mellettem áll az ugyancsak pedagógus Fröhlich Ferenc a vezetőség tagja. Az író—olvasó találkozót például úgy tesszük majd színesebbé és vonzóbbá, hogy Berényi Aranka, az óvoda igazgatója megismerteti a gyerekeket Kulcsár Ferenc Dióhintó című kötetéből válogatott versekkel. így a szülők is megismerik azokat, a találkozón nem lesz korhatár és megint együtt leszünk. Galambos László, a helyi nemzeti bizottság elnöke nem hivatalból dicsérte a falu népét, amikor a tömegszervezetek aktivitásáról beszélt. Nyoma van munkájuknak. Előbb szép sportpályát építettek, majd ezt a kicsi, szerény művelődési otthont, amely azonban annyira kicsi, hogy ne férne el benne a falu népe, ha szórakozni vágyik. — Valamikor a Duna medre volt ez a terület, ahol most az épület áll. 1974-ben kezdtük el a munkálatokat, és 1981-ben vettük birtokba a kész épületet. Az építkezésen az összes tömegszervezet, majd ki-ki egyénenként is dolgozott. Minden ember bekapcsolódott a munkába. Tésy István, az Ister somorjai (Samorin) részlegének vezetője sokat segített abban, hogy végső formájában ilyen mutatós legyen ez a mi kultúrházunk. A fiatalság, a jelenlevők nagy része egykor a tanítványom volt. Nagyon jó érzés látni a boldogulásukat. Emlékszem, a kultúrfelelősünk Bittera Erzsébet, kisiskolás korában nagyon sok jelenetben szerepelt, ügyes kislány volt. S most ő tanít be jeleneteket. Tizenkilenc évvel ezelőtt kerültem ebbe a faluba. Akkor nősültem és akkor kezdtem a munkát. Most a fiatalok viszik tovább, a zászlót én csak segítem őket és örülök. Sokoldalú munkájáért, a taglétszám növeléséért, a nyelvművelő tevékenységért, a nemzetiségi és az egyetemes kortárs magyar cseh és szlovák irodalom népszerűsítéséért a helyi szervezet, valamint Fröhlich Ferenc a CSEMADOK járási bizottságától köszönő levelet kapott, amelyet az ünnepségen részt vevő Fél Miklós, a járási bizottság titkára adott át. Fister Magda.. MÁRA KÖVETKEZŐ BEMUTATÓRA KÉSZÜLNEK Évadzárás van az amatőr színjátszóknál is, de sok rendező már a következő bemutatóra készül. Persze, a választás mindenütt gondot okoz. Gyakran elhangzik, hogy falusi közönségnek nem lehet „igényes" darabot bemutatni. S hogy ez nem mindenütt van így, ezt már több amatör csoport is bizonyította. Merték vállalni az igényesebb, tartalmasabb darabok betanulását. Igaz az is, hogy az ilyen csoportoknál rendszeres munka folyik. A CSEMADOK szőgyéni (Svodin) színjátszó csoportja többéves múltra tekint vissza. Műsorában sokféle műfaj szerepel. Az idén Molier: „Úrhatná polgár" című vígjátékát tűzték műsorukra. Pálinkás Ferenc rendezőnek nem volt könnyű a több mint harminc szereplőt foglalkoztató darabot színre vinni. De a próbálkozás végül is sikerült! A közönség megszerette és megértette a darabot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a faluban négy alkalommal játszották a vígjátékot zsúfolt ház előtt. A nagy létszámú szereplőgárdáról csak dicséretéttel lehet szólni. Kár, hogy a bemutatóra csupán márciusban került sor, mert így nem juthattak el a járási versenyre. Reméljük, hogy a szőgyéni színjátszókkal a jövőben is találkozunk versenyeinken. Dániel Erzsébet Pálinkás Ferenc a főszerepben Archívumi felvételek
