A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-10 / 33. szám

— Mi van itt álarcosbál? — hortyan fel előttem egy kicicomázott, terebélyes asz­­szonyság, amikor befordulunk a Zichy Géza utcába. Hát igen, honnét is sejtené, amit a környék lakói már egy hete tud­nak: filmesek vették birtokukba a buda­pesti Park klubot. Szombat van, langyos júniusi reggel. Nagyestélyibe öltözött dá­mák, szmokingos urak sétafikáinak a lom­bos fák alatt. Kéz a kézben, izgalom a várakozásban. Nyolc óra húsz perc. Időben jöttem. Nem égnek még a vakító lámpák, nem csattog a csapó, nem röpködnek rendezői instruk­ciók. Vagy kétszáz statiszta nyüzsög a díszes palotában. Nők, férfiak — ezekben a percekben mindenki csak magával törő­dik. Azzal, hogy fehér legyen a fehér kesz­tyű, jól álljon a frizura, „kérek egy csattot. még egy kis lakkot ki fog tömi a cipőm sarka, leszakadt a gombom, jó lenne egy legyező, miért e nagy hajcihő. ha még itt sincs a rendező?" Aki kész, beöltözött és az arcát is kisminkelte, mehet ücsörögni, vagy ha kedve van, mutogathatja magát az utca népének. Gyerünk! Pörgessük vissza az idő kerekét! Ötven, hatvan vagy hetven évvel ezelőtt hogy bókolt egy előkelő úriember? És a kisasszony hogy fogadta a bókokat? Pi­ronkodva? Kacarászva? Kimérten vagy égő szemekkel ? Belesek a sminkszobába. Lontay Margit Temessy Hédivel beszélget. Frajt Edit hó­fehér köpenyben retkes kenyeret majszol. Rák Kati a szemét festi. Még mindig van idő. A műszak sötétít. Elfogy a nappali fény, új életre készül a bálterem. Fekete kábelzsi­nórok futnak a bordó szőnyegeken. Valaki elkiáltja magát: — Öt perc múlva próbát tartunk! Suhognak a parádés kosztümök, kopog­nak a padlón a „topánkák". Gyöngyök, virágok, színes tollak a hajban, bársony­szalagok, villogó brokátok a nyakban, ér­demrendek a zsinóros egyenruhákon. — Nagy dolog az ismeretség, ugye? — csú­szik ki a költői kérdés egy szálfatermetü huszonéves fiú szájából. A másik csak néz és belegyezően hallgat. Hiába, ma már a statisztáláshoz is összeköttetés kell. — Órákat, láncokat lerakni! — szólal meg fennhangon a rendező első asszisztense és még abban a percben megszólal a zene. Már mindenki a bálteremben van. — Vég­re, keringőzhetek egyet! — sóhajt fel mellettem Frajt Edit. — Csak meg ne unjad! — szólok vissza, mert akkor már az is kiderül, hogy délután ötig csak a bálje­lenetet veszik fel. A vörös grófnő című új magyar filmben. Kovács András alkotásában mindössze tíz perc jut majd erre a jelenetre. A statisz­ták délig próbáinak. Annyit keringőznek, hogy mire elérkezik a felvétel ideje, már nincs is nagy kedvük a folytatáshoz. De fél kettőkor, amikor felhangzik a figye­lem, kezdünk", furcsa mód egy csapásra eltűnik az arcukról a fáradtság és a színé­szekkel együtt élvezik a játékot. A játékot, amelynek hőse Andrássy Katin­ka, a vörös grófnő (Básti Juli) és férje. Károlyi Mihály (Bács Ferenc), akikben mindig hallatlan igazságérzet munkált és éppen ezért ragaszkodtak a szocializmus eszméihez. Szól a zene, mosolyogva táncolnak a pá­rok, égnek a gyertyák, a súlyos csillárok. Francia parfüm illata csapja meg az orro­mat. Felkapom a fejemet: a vörös grófnő ment el mellettem. Kihívóan, egyenes testtartással. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Inkey Alice felvételei) Délutáni séta: Frajt Edit, Tóth Éva, Rubold Ödön és Fteviczki Gábor ? Innen-onnan A szovjet olajvegyészet bölcsőjének neve­zik a Kazanyi Kirov Olajipari Technológiai Egyetemet. A fennállásának 65. évfordu­lóját ünneplő egyetemen több tízezer szak­ember tanult, tanszékein, több tucatnyi laboratóriumában kutatják az olajvegyé­szeti folyamatok tökéletesítésének lehe­tőségeit, új gépeket, automata gépsoro­kat fejlesztenek ki. Farida Mirjaszova fi­atal tudós, aki a képen látható, a szinteti­kus kaucsuk előállítási technológiájának kérdéseivel foglalkozik. Tudományos eredményeiért a Lenini Komszomol díjá­val tüntették ki. Megjárta a világűrt Abrek és Bion, a ma­­kakó fajhoz tartozó két rhesusmajom a Kozmosz—1514 bioszputnyikon. Velük együtt utaztak a kozmoszban végzett or­vosi-biológiai kutatások „veteránjai", pat­kányok, guppihalak és különféle növé­nyek is. A képen az űrutazásra való felké­szülés látható. A CSEMADOK andódi (Andov­­ce) helyi szerve­zetének egyik jó kedvű, mosoly­gós tagja, Zsolti (Saskó Jenő fel­vétele). A mo­soly jogos, sike­resen szerepel­tek szőgyéni (Svodín) szabad­téri színpadon. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom