A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-10 / 33. szám
— Mi van itt álarcosbál? — hortyan fel előttem egy kicicomázott, terebélyes aszszonyság, amikor befordulunk a Zichy Géza utcába. Hát igen, honnét is sejtené, amit a környék lakói már egy hete tudnak: filmesek vették birtokukba a budapesti Park klubot. Szombat van, langyos júniusi reggel. Nagyestélyibe öltözött dámák, szmokingos urak sétafikáinak a lombos fák alatt. Kéz a kézben, izgalom a várakozásban. Nyolc óra húsz perc. Időben jöttem. Nem égnek még a vakító lámpák, nem csattog a csapó, nem röpködnek rendezői instrukciók. Vagy kétszáz statiszta nyüzsög a díszes palotában. Nők, férfiak — ezekben a percekben mindenki csak magával törődik. Azzal, hogy fehér legyen a fehér kesztyű, jól álljon a frizura, „kérek egy csattot. még egy kis lakkot ki fog tömi a cipőm sarka, leszakadt a gombom, jó lenne egy legyező, miért e nagy hajcihő. ha még itt sincs a rendező?" Aki kész, beöltözött és az arcát is kisminkelte, mehet ücsörögni, vagy ha kedve van, mutogathatja magát az utca népének. Gyerünk! Pörgessük vissza az idő kerekét! Ötven, hatvan vagy hetven évvel ezelőtt hogy bókolt egy előkelő úriember? És a kisasszony hogy fogadta a bókokat? Pironkodva? Kacarászva? Kimérten vagy égő szemekkel ? Belesek a sminkszobába. Lontay Margit Temessy Hédivel beszélget. Frajt Edit hófehér köpenyben retkes kenyeret majszol. Rák Kati a szemét festi. Még mindig van idő. A műszak sötétít. Elfogy a nappali fény, új életre készül a bálterem. Fekete kábelzsinórok futnak a bordó szőnyegeken. Valaki elkiáltja magát: — Öt perc múlva próbát tartunk! Suhognak a parádés kosztümök, kopognak a padlón a „topánkák". Gyöngyök, virágok, színes tollak a hajban, bársonyszalagok, villogó brokátok a nyakban, érdemrendek a zsinóros egyenruhákon. — Nagy dolog az ismeretség, ugye? — csúszik ki a költői kérdés egy szálfatermetü huszonéves fiú szájából. A másik csak néz és belegyezően hallgat. Hiába, ma már a statisztáláshoz is összeköttetés kell. — Órákat, láncokat lerakni! — szólal meg fennhangon a rendező első asszisztense és még abban a percben megszólal a zene. Már mindenki a bálteremben van. — Végre, keringőzhetek egyet! — sóhajt fel mellettem Frajt Edit. — Csak meg ne unjad! — szólok vissza, mert akkor már az is kiderül, hogy délután ötig csak a báljelenetet veszik fel. A vörös grófnő című új magyar filmben. Kovács András alkotásában mindössze tíz perc jut majd erre a jelenetre. A statiszták délig próbáinak. Annyit keringőznek, hogy mire elérkezik a felvétel ideje, már nincs is nagy kedvük a folytatáshoz. De fél kettőkor, amikor felhangzik a figyelem, kezdünk", furcsa mód egy csapásra eltűnik az arcukról a fáradtság és a színészekkel együtt élvezik a játékot. A játékot, amelynek hőse Andrássy Katinka, a vörös grófnő (Básti Juli) és férje. Károlyi Mihály (Bács Ferenc), akikben mindig hallatlan igazságérzet munkált és éppen ezért ragaszkodtak a szocializmus eszméihez. Szól a zene, mosolyogva táncolnak a párok, égnek a gyertyák, a súlyos csillárok. Francia parfüm illata csapja meg az orromat. Felkapom a fejemet: a vörös grófnő ment el mellettem. Kihívóan, egyenes testtartással. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Inkey Alice felvételei) Délutáni séta: Frajt Edit, Tóth Éva, Rubold Ödön és Fteviczki Gábor ? Innen-onnan A szovjet olajvegyészet bölcsőjének nevezik a Kazanyi Kirov Olajipari Technológiai Egyetemet. A fennállásának 65. évfordulóját ünneplő egyetemen több tízezer szakember tanult, tanszékein, több tucatnyi laboratóriumában kutatják az olajvegyészeti folyamatok tökéletesítésének lehetőségeit, új gépeket, automata gépsorokat fejlesztenek ki. Farida Mirjaszova fiatal tudós, aki a képen látható, a szintetikus kaucsuk előállítási technológiájának kérdéseivel foglalkozik. Tudományos eredményeiért a Lenini Komszomol díjával tüntették ki. Megjárta a világűrt Abrek és Bion, a makakó fajhoz tartozó két rhesusmajom a Kozmosz—1514 bioszputnyikon. Velük együtt utaztak a kozmoszban végzett orvosi-biológiai kutatások „veteránjai", patkányok, guppihalak és különféle növények is. A képen az űrutazásra való felkészülés látható. A CSEMADOK andódi (Andovce) helyi szervezetének egyik jó kedvű, mosolygós tagja, Zsolti (Saskó Jenő felvétele). A mosoly jogos, sikeresen szerepeltek szőgyéni (Svodín) szabadtéri színpadon. 8
