A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-10 / 33. szám
A TISZA PARTJÁN Napsugaras vasárnap reggelre ébredtünk. Az „Irány a Tisza! jelszó elsőfokú riadót jelent a háztartásunkban. Gyors csomagolás, majd útrakelünk Terebesen (Trebišov), Ágcsernyön (Čierna nad Tisou) és Bélyen (Biel) át. Üdítően hat a Tokaj-hegyet borító szőlőtőkék sora és a síkság váltakozása. Különös, szinte egzotikus, ahogy a szőlőtermelő vidéken harmonikusan váltják egymást az összefüggő virágzó napraforgótáblák, dinnyeföldek és a virágzó dohányültetvények. Tekintetünk a füves domboldalra téved, ahol a hűvös pincékben, hatalmas hordókban rejtőzik a gyöngyöző tokaji nedű. A szélesedő völgyben lassan utunk céljához, Kistárkányhoz (Maié Trakany) érünk. A vidéket a mohával benőtt törzsű égerfák, rezgő nyárfák és fűzfák sűrű szövevénye borítja, melyet csak a lassan hömpölygő Tisza választ ketté. A folyó természetes határt képez hazánk és Magyarország között. Megállunk a csillogó, aprószemcsés homokkal borított folyóparton és ettől a* pillanattól kezdve úgy tűnik, mintha nem is a gyerekekkel jöttünk volna ide. Eltűnnek a többi gyerekkel együtt a homokvárak, tornyok, alagutak, homoktorták rengetegében. Az áttetsző, meleg víz kellemesen simogatja a talpunkat. A közeli erdő felől lacipecsenye-illatot hoz a szél. A kitaposott ösvény a volt kemping helyén felállított sátorhoz vezet. Azért csak a „volt", mert a Tisza nem mindig ilyen békés. Vihar után megtelik a medre vízzel és az árvíz errefelé nem ritkaság. 1967-ben szüntették meg a tábort. A Tisza vendéglő vezetője — Ladislav Kušnír — szerint, a partmenti csemegeüzlet vezetőjét az árvíz utón egy sátor tetejéről szabadították meg, kutyájával együtt. A pusztító elem áldozatává váltak a kertek, a szántóföldek, az új kemping és a környéken ritkaságnak számító liget is. Az emberek szeretik a tiszamenti strandot. Gyakran látni hazai jelzésű autókat, de nem ritkaság a lengyel, német vagy magyarországi jelzésű jármű sem. Víz — napfény — levegő. Frázisnak vagy elcsépelt jelszónak tűnik, de itt kétszeresére növekedik ennek a jelentősége. Az öbölben megcsodáljuk a horgászok ügyességét és a türelmük jutalmáért járó gazdag zsákmányt is. A lenyugvó nap utolsó sugarainál már hosszúak az árnyak. Hazafelé megállunk a bélyi Tisza vendéglőben. Meglepő tisztaság fogad a harmadosztályú vendéglőben és egy, a gyors kiszolgálást biztosító merész ötlet: ha húsz perc elteltével nincs a megrendelt étel az asztalon, ingyen lakmározhatunk az ínycsiklandó csirkepaprikásból vagy a pikáns gulyásból. Erre azonban még nem volt példa — kacsint ránk a föszakács, bár főszezonban több mint négyszáz éhes vendéget szolgálnak ki, nem beszélve a frissítők felszolgálásáról. A bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) étterem is csalogatja az ínyenceket. A beépített akváriumból mindenki étvágyához és pénztárcájához mérten választhatja ki az elfogyasztásra szánt pontyot, amit a kívánt módon készítenek el. A halászlének egyszerűen lehetetlen ellenállni. Hazatérőben egy védett fácántelep mellett visz az utunk. A Tiszára gondolunk, a kellemesen eltöltött percekre és arra, hogy jobb bekötőutakkal, több higiéniai berendezéssel, sátrakkal szebbé és kellemesebbé lehetni tenni a pihenést ezen a kevésbé ismert tájon. L. DENEŠ A szerző felvétele A. Duna, Donau, Dunaj, Dunarea. A föld huszonegyedik, Európa második leghosszabb folyója. Egyben világelső: valamennyi társánál több országot éltet medencéjében, összesen nyolcat. Eközben 817 ezer négyzetkilométernyi terület vizét és — sajnos — szennyét gyűjti össze. A Dunát nyári napokon nálunk is a pihenni, szórakozni vágyók ezrei keresik föl. A hölgyek derűvel elegy kíváncsisággal, a férfiak kamaszos kalandvággyal figyelik a folyam vizét: mit visz és mit hoz a sodra, milyen hajó közeledik, milyen hajó távolodik rajta ... De vajon a folyóparton sütkérező napimádók, a hullámain ringatózó üdülők közül eszébe jut-e valakinek, hogy eleink bödönhajóban, szálfákból összeerősített tutajon, nádból font kasban, állati bőrből készült tömlőkön is vízre szálltak; hogy a dunai hajózásban a legjelentősebb forradalmi változást a gőzmeghajtás alkalmazás hozta meg. hiszen eladdig a folyón fölfelé igyekvő hajók fő hajtóerejét a parti vontatás biztosította. A Fekete-tenger felé igyekvő folyam hátán 1817-ben azonban megjelenik az első gőzhajó : a Carolina, és legelső útja Bécsből az akkori Pozsonyba vezet! Nem sokkal később egy francia vállalkozó megépíti a Duna nevű hajót, amely öt nap alatt teszi meg az akkori Pest és Komárom közötti utat. A pozsonyi Duna parton viszont 1830. szeptember 4-én van ismét óriási felfordulás: ekkor, ugyancsak Bécsből jövet, a „Franz I." nevű gőzhajó köt itt ki. Fatestébe szerelt gőzgépét az angol Penn cég készítette, befogadóképessége 300 személy volt, félsebességgel 2000 mázsa terhet tudott vontatni. Belső burkolata csupa fehér és csupa aranyozás volt, tükrökfickóból állt hogy kellően vonzza a közönséget; ünnepélyes alkalmakkor a kapitány kardot is viselt a hölgyeknek bizonyára nagy gyönyörűségére ... A négytornyú vár városában megjelenő Nyugatmagyarországi Híradó korabeli krónikása igy ír a nagy eseményről: „... a kikötőhöz közeli házak ablakai tárva-nyitva, a vendéglők ismert és ismeretlen vendégekkel valának rakva, kiknek koszorújában láthatók voltak az ihletett keblű városatyák is... a parton tömérdek nép eget hasogató éljennel fogadta a vízi utazókat, három banda zene, az éljenek és megszámlálhatatlan mozsarak ropogása hirdeté a dobogó kedvű tisztelkedők magas örömét..." Az első „vízi utazókat” egyhamar mások is követték, hiszen néhány évvel később megindult a városi és a ligetfalui part között a rendszeres „gőzhajókázás”. Főképpen vasárnapokon volt tolongás a cölöpökön nyugvó beszállóhely, mai szóhasználattal tehát a móló körül, mert 2—3 krajcárért bárki átjuthatott a túlsó partra, hogy ott a híres „Aucaffee"-ban megigya szokásos jegeskávéját. //.... és ma Több mint száz esztendővel később, tehát már az én gyerekkoromban nemkevésbe izgalmas időtöltésnek számított a propel - lerezés, amit például jó bizonyítvánnyal lehetett kiérdemelni. És hasonlóképpen jó szórakozás ma is, bár a hajóforgalom feltételei az utóbbi huszonöt-harminc esztendő alatt gyökeresen megváltoztak. A hajókerék-meghajtású, kéményéből fekete füstöt pöfékelő propellert ki kellett vonni a forgalomból, mert a múló évek során egyre ormótlanabb, egyre nehezebb 4
