A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-03 / 32. szám
HOGYAN IS DOLGOZUNK? IFolytatás a 2. oldalról) és a szocializmus ellenségei révén szított kedvezőtlen politikai feltételek is nehezítik. Jelenleg ezért a korábbi esztendőknél mostohább körülmények között kell a nemzetközi gazdasági küzdőtéren helytállnunk. Mindennapi munkám során a munkaügyi és népjóléti, ha úgy tetszik, családpolitikai kérdések garmadával foglalkozom, ezért találónak érzem azt a hasonlatot, miszerint az élet bármely családot hasonló próbatétel elé állíthat. De az okosan szervezett, összetartó család át tudja vészelni a nehéz időket; tud alkalmazkodni. Úgy alakítja életét és gazdálkodását, hogy a nehézségekből megerősödve kerüljön ki. Az ország egészét tekintve sincs ez másképpen. A külpiaci feltételek romlása következtében mind nehezebb áruink értékesítése, ráadásul a számunkra szükséges termékeket általában a korábbinál drágábban tudjuk beszerezni. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél gazdaságosabban kell termelnünk, erőinket, tartalékainkat okosabban és teljesebben kell kihasználnunk, a változó feltételekre érzékenyebben s rugalmasabban kell reagálnunk. A legutóbbi pártkongresszus határozatainak helyességét, a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer elveinek alkalmazhatóságát igazolja, hogy a kedvezőtlen világpiaci fordulatok ellenére évről évre eleget tudunk tenni a nemzetgazdasági tervben megfogalmazott követelményeknek; hogy tavaly például a 13,7 milliárd koronát igénylő nyugdíjak folyósításán kívül az egészségügy, az oktatás, a művelődés és egyéb szociális juttatások költségeire Szlovákiában további 54 milliárd koronát fordíthattunk, ami kis híján két százalékkal több, mint 1982- ben. Az sem mellékes szempont, hogy a korábbi esztendőkhöz hasonlóan, a hetedik ötéves tervciklusban is folytatódik a dolgozók átlagos bérszintjének emelkedése. Ehhez azonban rögtön hozzá kell fűznöm, hogy az elvégzett munkáért járó javadalmazásban következetesebben kell érvényt szereznünk az érdemszerűség elvének és fokozatosan fel kell számolnunk az egyenlősdit, amely még számos munkahelyen alkalmazott gyakorlat. Összegezve tehát azt válaszolhatom: meggyőződésem, hogy szorgalmas munkával, átgondolt és következetes gazdaságpolitikával megbirkózunk a feladatokkal, túljutunk a nehézségeken. — Az életszínvonal és a szociális gondoskodás mikéntje további alakulásának lehetőségeit kutatva joggal merül fel a kérdés: menynyit és hogyan dolgozunk? — Pusztán a munkafegyelmet nehéz objektív és közvetlen mérőszámmal kifejezni. Az esetleges lazaságok viszont annál szembeötlőbben nyilvánulnak meg a minőség és az eredményesség alakulásában. Az SZSZK kormánya ezért még a hetvenes évek második felében külön intézkedéstervezetet fogadott el a munkaidő minél teljesebb kihasználására, ehhez kapcsolódóan pedig a termelékenység biztosítására vonatkozóan, mert ez az utóbbi követelmény mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban nagyon is precízen lemérhető. Hogy valóban indokolt intézkedésekről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az iparilag fejlett országokban a munkatermelékenység általában 40—50 százalékkal magasabb a nálunk szokásos átlagnál! Anélkül, hogy csak egy pillanatig is dramatizálnám a helyzetet, gondolom, a mi feladatunk minden különösebb kertelés nélkül nyilvánvaló; mielőbb fokoznunk kell a gazdasági eredményesség alapjául szolgáló munkafegyelmet és munkatermelékenységet. — A mainál nagyobb szigorra gondol ? — Kérdés, hogy mit értünk a szigor fogalmán! Én inkább lelkiismeretesebb munkavégzésről, céltudatosabb munkaszervezésről, ösztönzőbb bérezésről, a szocialista munkaerkölcs elveinek következetesebb érvényesítéséről beszélnék. — A vezető beosztású gazdasági dolgozók, a középszintű műszaki gárda, de olykor a munkásság is a gépi berendezések elavultságával magyarázza a termelékenységi mutatók elmaradásának okait... — Ehhez a kérdéshez valóban differenciáltan kell közelíteni. Mert tényleg vannak olyan munkahelyek, ahol az efféle érvelésnek, mondjuk beruházási vagy korszerűsítési gondok miatt, reális alapja van. Ám annál szembeötlöbb ennek ellenpéldája: amikor a csehszlovák gyártmányú gépeken az iparilag fejlett országokban 30—40 százalékkal nagyobb teljesítményt tudnak elérni, mint a mi üzemeinkben! Az ilyesmire aztán tényleg nincs mentség ... A szervezetlenség, az alibizmus sohasem kedvez a fegyelemnek. Nem titok, hogy az iparban például 15 százalékkal, az építőiparban pedig mintegy 18 százalékkal lehetne jobban kihasználni a törvényesen megállapított müszakonkénti munkaidőt. Ezért a kormány, a szakágazati minisztériumok, a nemzeti bizottságok és a szakszervezeti mozgalom szervei joggal szorgalmazzák a munkafegyelem megszilárdítását; de az ebben rejlő tartalékok gyakorlati érvényesítése részint a munkahelyi vezetéstől, részint a dolgozók hozzáállásától, egyéni kezdeményezőkészségük mértékétől függ. — A szervezetlenséget említette az imént. Mire gondolt ennek kapcsán ? — Arra, hogy ahol rossz a szervezettség, s emiatt akadozik a munka, ott a munkás akarata ellenére sem tud folyamatosan dolgozni. Ha például anyag- és alkatrészhiány miatt akadályok keletkeznek a termelésben, s ez sajnos nemegyszer előfordul, akkor az ilyen kényszerű tétlenkedés után a vezetőnek már nemigen van erkölcsi alapja arra, hogy intenzív munkát követeljen, hiszen éppen ő az, aki nem tudja biztosítani a folyamatos munka feltételeit. Persze, sűrűn előfordul ennek ellenkezője is. Névlegesen az, amikor a feltételek adottak, épp „csak" a munkahelyi vezetés nem lép fel kellő szigorral a fegyelmezetlenkedőkkel szemben. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy mindkét véglet káros. — A munkafegyelem gondjai azonban aligha szűkíthetők le csupán a fizikai munkások világára, hanem épp olyan jelentőséggel bírnak a műszaki-gazdasági alkalmazotti állományban is. Vajon miként összegezhetné erre vonatkozó tapasztalatait? — Meggyőződésem, hogy a munkafegyelemben való általános előrelépéshez elsőrendűen fontos a műszaki-gazdasági adminisztráció fegyelmének megszilárdítása. A mindennapi munka megfelelő szervezettsége, a termelékenység kívánt növelése mindenkitől egyformán követeli meg az egyenletes és a mérhető teljesítményeket felmutató munkatempót. A hivatali ügyvitel egyszerűsítését, az adminisztratív munka ésszerűbb elosztását szolgálja egyébként az az intézkedés, amely szerint a jelen tervidőszakban 12,5 százalékkal csökkentjük az irodai dolgozók számát. — Általános vélemény, hogy a munkafegyelem gyakorta tapasztalható lazaságait a munkaerőhiány is befolyásolja... — A kérdésfelvetésnek ez a formája ma már túlhaladottnak tekinthető. Nagy általánosságban manapság már nem beszélhetünk munkaerőhiányról, ellenkezőleg, Szlovákiának szép számmal vannak olyan területei, ahol jelentős munkaerötartalékokról tudunk. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy például a gépiparban, az elektrotechnikai iparban, a belkereskedelemben és több más ágazatban még jelenleg sem kielégítő a munkaerők száma, ami adott esetben tényleg a munkafegyelem lazulásához vezethet. Egyelőre így még az a helyzet, hogy a kevésbé törekvőbbek, vagy az ennél is lazább munkaerkölcsü egyének el tudnak helyezkedni olyan munkahelyeken, ahol nem annyira szorosak a teljesítménykövetelmények. Érthető célunk, hogy mielőbb a jelenleginél nagyobb egyensúlyt teremtsünk a munkaerőkínálat és a munkaerökereslet tárgykörében, ezért a Szlovák Tervbizottság ülésén éppen a minap tárgyaltunk a lakosság gazdasági aktivitása jobb elosztásának lehetőségeiről. — Felmerül a kérdés: a munkaügyi és népjóléti tárca miniszterének véleménye szerint a bérszabályozó tényezőknek milyen szerepük van a munkafegyelem megerősítésében? — A bérpolitika a CSKP népgazdaságpolitikájának fontos részét képezi. A bér, érthetően, jelentős motivációs tényező, elvégre közvetlenül érinti a dolgozók széles körét. Az elvégzett munka alapján járó javadalmazás differenciáltságának következetes érvényesítése nemcsak a dolgozók elégedettségéhez járul hozzá, hanem a biztonságérzetüket is szilárdítja és jobb, színvonalasabb teljesítményre ösztönöz. A tökéletesített gazdaságirányítási rendszer elvei lehetővé teszik, hogy a bérezésben, anyagi ösztönzésképpen, minden korábbi formánál jobban érvényesüljön a teljesítményelv. Legfelsőbb pártós állami szerveink erre vonatkozó útmutatásai leszögezik, hogy az elvégzett munkáért járó javadalmazásban az érdemszerüségnek kell érvényesülnie; hogy a becsületes és jó minőségű munkát, a nagyobb teljesítményt mindenütt igazságosan kell értékelni, a rendkívüli munkaeredményeket pedig a béreknek is tükrözniük kell. Természetesen, átlagon aluli teljesítmény, rossz minőségű munka, gazdaságtalanság esetén ennek ellenkezője érvényesítendő, elvégre az anyagi érdekeltségen alapuló szocialista bérezést nem szabad összetéveszteni a szociális juttatásokkal. Mint ahogy a munkafegyelem fogalmát sem szabad leegyszerűsíteni pusztán a munkaintenzitásra. A munkafegyelem és a következetes differenciáláson alapuló bérrendszer ugyanis közösen foglalja magába az úgynevezett munkahelyi szigort, a technológiai és minőségi fegyelmet, valamint a termelékenység folyamatos fokozását is. — Eleddig, szó szerint, csupán a munkáról beszélgettünk. Kérem, engedjen meg most egy-két személyes vonatkozású kérdést! Először is arról: honnét indult a pályafutása ? — Komáromi származású vagyok, és az érettségi után a hajógyárban, munkásként kezdtem dolgozni. Később technikus lettem, majd ennél is felelősségteljesebb beosztásokba kerültem, mígnem 1976-tól 1983 decemberéig a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság elnöke voltam. — Mi köti ma ehhez a hangulatos városhoz? — A családom, valamint az, hogy életem eddigi részét ott éltem le, ott dolgoztam. És az sem mellékes számomra, hogy szülővárosom képviselője vagyok a nyugat-szlovákíai KNB tanácsában — Tényleg, a jnb elnökeként hogyan alakította ki vezetői stílusát, mit tartott egyéni magatartása lényegének? — Az ilyesmit nem lehet beosztásokhoz kötve korszakokra bontani, hiszen már a hajógyárban is felelősségteljes posztokon voltam. Inkább azt mondanám, hogy ami a hajógyári tapasztalataimból átmenthető, azt próbálom még ma is alkalmazni. Hozzám ugyanis mindmáig a munkások állnak a legközelebb, ezért munkásszemmel igyekszem látni a dolgokat. Azt is, ami minden bizonynyal örömet szerez, de azt is, ami a kevésbé népszerű intézkedések tárgykörébe tartozik. — Miként rangsorolná a munkaügyi és népjóléti tárca teendőit? — Rengeteg a tennivalónk, és szinte valamennyi teendő egyformán fontos. Ilyen helyzetben pedig nem rangsorolni, hanem elvégezni kell a feladatokat. — Ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap — tartja a mondás... Vajon mit jelent ez a munkaügyi miniszter szóhasználatában ? — Visszatérek a munkafegyelem és a termelékenység kérdéséhez. Csak ezek a tartalékaink, legnagyobb természeti kincsünk pedig a két kezünk és eszünk. Egyéb, könnyen jövedelmező természeti adottságok híján ezeket kell jobban kihasználnunk. Számtalan jó képességű, müveit és odaadó ember él az országban; kötelességünk megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy tehetségük és tudásuk legjavát nyújthassák. Életszínvonalunk csupán úgy emelkedhet, életkörülményeink csak úgy javulhatnak, ha ahhoz a saját munkánkkal tevékenyen hozzájárulunk. — Olvasóink nevében köszönöm a beszélgetést! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György
