A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-03 / 32. szám
Csak egy percre... Az egykori építők AKI EPIT MAGA •• Nem frissen kitalált, újdonatúj ez a címül adott mondat. Nem is újságírói találmány vagy ötlet. A kedves Olvasó talán már hallotta ezt korábban is, évtizedekkel ezelőtt, még az Ifjúsági Vasútvonal építésekor, amikor brigádosként dolgozott. Azon az első nagyszabású ifúsági építkezésen fogalmazták meg a fiatalok önmaguk, és az őket követő nemzedékek biztatására: „Aki épít, maga is épül!" Az Ifjúsági Vasútvonal építésének munkájára emlékezve idén, a 35. évforduló ünnepségekor a Banská Stiavnica melletti réten tábortüzet gyújtottak. A ma már 70 esztendős Ernest Sykora, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség akkori elnöke elmondta, hogy mikor hallotta ő először ezt a mondatot. — Tábortüzet gyújtottak akkor is, — kezdte —, a jövőről, a szocializmusról beszélgettek a fiatalok, hogy milyen lesz, mit kell tenni érte. Közben nótázgattak, dalolgattak. Szokás szerint a nótát, a dalt mindig valakinek küldték és üzenetet is mondtak mellé, így köszöntötték barátaikat, Gottwald elvtársat, a köztársaság akkori elnökét és a más országok fiataljait. Az egyik alkalommal felállt egy fiú, és indítványozta, hogy köszöntsük az utánuk következő nemzedékeket, akik talán még nagyszerűbbet alkotnak majd, mint mi. Akkor hallottam először ezt a mondatot... A tábortűzhöz — a mostanihoz — az ötévenként induló különvonattal érkeztünk, mert hagyomány már, hogy Hronská Dubrava vasútállomásról az egykori brigádosokat, az ifjúsági szövetség központi tisztségviselőit és a vendégeket különvonat szállítja az emlékünnepség színhelyére. A vonat utasait mindenütt a ma fiataljai, a pionírok fogadják. Kedvesen megható, az idősebbek számára a fogadtatás, az emlékezés. Mert mit jelentett akkor ez az üzenetként is megfogalmazott biztatás? A mondanivaló képlete: 18 hónap + 47 162 fiatal — Ifjúsági Vasútvonal A képlet első tétele 1948 áprilisától 1949. október 22-ig. 1948, április 5-én, ezen a helyen, ahol most a tábortűz ég, egy deszkából ácsolt emelvényre felállt Karol ámidke, a Szlovák Nemzeti Tanács akkori elnöke, s így szólt: „Most az ifjúságnak olyan útjára léptek, amikor nem háborgással, izgatással, hanem munkával, építéssel fogjátok segíteni ISEPUL Üzenetet írnak a krónikába hazánkat. Olyan művet akartok építeni, ami előtt mindenki fejet hajt majd. Kezdjetek hát hozzá!" Április 8-án a sládkovicovói fiatalok 24 tagú csoportja meg is kezdte a munkát a barakktábor építésével. Titennyolc hónap múlva, 1949. október 22-én, délután 3 órakor ért véget az utolsó sínpár lefektetésének, szerelésének munkája. A képlet második tétele: 47 162 fiatal, akiknek átlagos életkora 19,5 év volt. Vagyis zömében a mai ötvenévesek nemzedéke dolgozott az építkezésen. Nemcsak beszéltek a szocializmus építéséről, ők már akkor szocialista módon dolgoztak. Természetes volt számukra, hogy az akkori állami, normafeladatokat napi 6 órás munkával teljesítették. A 3-as számú táborban nagy létszámú csoportokban, magyar nemzetiségű fiatalok is dolgoztak. Közülük az idei emlékünnepségre Pataki Klára képzőművész is meghívást kapott. A képlet harmadik tétele: az Ifjúsági Vasútvonal. Hossza, 21 km, hegyes-völgyes terepen, 3 viadukton, több hídon és alagúton át. A legnagyobb viadukt 3 pilléres, 23 méter magas, 144 méter hosszú. Az alagút 1194 méter hosszú. A hidak közül 105 méteres a leghosszabb. Az építéssel kapcsolatos tereprendezéskor kivágtak 35 000 fát, Az Ifjúsági Vasútvonal megmozgattak 628 800 köbméter szikláskavicsos földet. Az állami terv szerinti 8 év helyett 18 hónap alatt építették meg a vasútvonalat. Az építkezés törzskarának tervéhez viszonyítva pedig 6 nappal korábban végeztek. Ami pedig nem olvasható ki a tételekből, az adatokból: az akkori ifjú nemzedék ott készült fel a szocializmus építésére. A mostani tábortűz mellett az emlékezők elmondták, hogy a vasútvonalat, a síneket a szocializmusba vezető útnak tekintették, az építkezést olyan iskolának, ahol a szocialista építést tanulják. A múltat felidézve Ernest Sykora olyan ifjúsági építkezést is megemlített, melyről azóta elfeledkeztünk. — Ismertek a későbbi, nagy építkezések — magyarázta —, az Ifjúsági Gát, a Barátság Vasútvonala, pedig ezeket megelőzve építették meg a galántai járás fiataljai, az Ifjúság Útját... így tudtam meg, hogy 1948 nyarán, az ifjúsági Vasútvonal építésén dolgozó, földműves fiatalok munkacsoportja elhatározta: hazatérésük után megépítik az Alsószeli (Dőlné Saliby) és Galánta közötti 7 km hoszszú országutat. Elhatározásukat valóra is váltották. Az Ifjúsági Vasútvonal 1. sz. táborának volt parancsnoka Stefan Zaíko vezetésével 300 fiatal 24 nap alatt már az őszi betakarítási munkálatok előtt megépítette az Ifjúság Útját. A mostani tábortűz mellett azonban nemcsak emlékeket idézgettek az emlékünnepség résztvevői, hiszen jelen voltak a fiatalok, a pionírok is. Sok szó esett például az elektronika, a számítástechnika alkalmazásáról, a műszaki-technikai fejlődésről. Közben a fiatalok, a pionírok, akik egy-egy üzemet, munkabrigádot, pionírcsapatot képviseltek, az egykori vasútépítőket arra kérték, hogy a magukkal hozott krónikákba írják be nevüket, s írjanak néhány sort, üzenetet a többiek, az otthoniak számára. Megfigyeltem: anélkül, hogy előre megbeszélték volna, mindegyik ugyanazt a mondatot, ugyanazt az üzenetet írta ... HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei A kéthónapi nyári vakáció kellős közepén járunk: az iskolák csöndesek a pedagógusok zöme is pihen, erőt gyűjt az új tanév egyre igényesebbé váló oktatói és nevelői feladatainak elvégzéséhez. De vajon a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagjai is pihennek-e?! Aki válaszol: DUNAJSKY GÉZA, a CSEMADOK Központi Bizottságának osztályvezetője és a CSMTKÉ egyik alapító tagja. — Ezekben a hetekben már igen, de a szünidő legelején, július harmadikétól kilencedikéig nagyon fárasztó és kemény munkát végzett a kórus. — Éspedig? , — A Galánta melletti Ónyban tartottuk énekkarunk sorrendben már 221. összejövetelét, ami a gyakorlatban ezúttal egyhetes összpontosítást jelentett. A műsor nagyon feszes volt, mert naponta legalább hat órát próbáltunk. Délelőtt négyet, délután vagy este pedig kettőt. — Ha jól tudom, sportnyelven az ilyesmit két fázisú edzésnek mondják. Miért volt szükség a hangszálak ilyennemű „tréningjére"? — Mert a CSMTKÉ létrejöttének huszadik évfordulójára emlékezve, novemberben ünnepi hangversenyt tartunk, ahol valóban jól, a kórus nemzetközi hírnevéhez méltóan szeretnénk szerepelni. Ehhez viszont alapos felkészülés szükséges, és az ősz elejére tervezett két hétvégi összejövetel nem biztosított volna elegendő próbalehetőséget. A művészi felkészülés felelősségét csak tovább növeli, hogy jubileumi koncertünkön a budapesti Vasas Művészegyüttes énekkara is jelen lesz. — Korábban úgy hírlett, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Olaszországba, az arezzoi kérusfesztiválra készül... — Valóban készültünk erre a nemzetközileg is nagyon jelentős énekkari versenyre, de gazdasági okokból nem utazunk erre a fesztiválra. Mindezt csak azért tartom fontosnak elmondani, mert a vendégszereplés elmaradása ellenére a tagság zöme zokszó nélkül vállalta az ónyi összpontosítás minden fáradalmát, ami azt jelenti, hogy a jövőben is kórustagok kívánnak maradni. — Pillanatnyilag hány tagja van a CSMTKÉ- nak? — Hetvenegy. Főképpen tenoristánk van kevés, de az alt, a szoprán és a basszus szólamokban is szívesen látnánk új tagokat. Ősszel ezért nemcsak ünnepelni fogunk, hanem tagfelvételt is hirdetünk. — Az arezzoi út elmaradása után, a kórus fennállásának huszadik évében, van-e egyéb külföldi úticélja a hazai magyar tanítók énekkarának? — Van egy meghívásunk az NSZK-ba, Kaiserslauternba. Az ottani kórus meghívásának a jövő év nyarán akarnánk eleget tenni. Természetesen, ahogy az már a kapcsolatok esetében szokás, mi is szívesen vendégül látnánk majd a kaiserslaut emieket. — Nyár van, a pihenés és a mérlegelések időszaka... Miként értékelnéd a CSMTKÉ 1983/84-es évadját? — Az elmúlt szezonban szinte valamennyi hangversenyünkön telt ház volt. Ez azt jelenti, hogy igény és érdeklődés van a kórus munkája iránt. Számunkra ez a legfontosabb ösztönző erő. És a taps, ami pótolhatatlan jutalom. (mik-) 13
