A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-23 / 13. szám
egység nagyobbik fele pedig Magyarországhoz tartozik. A lankás-dombos táj erdőkkel. horhasokkal, legelőkkel és szántóterületekkel mind a múltban, mind a jelenben munkát és megélhetést biztosított az itt élő embereknek. Természetesnek vehető, hogy a legrégibb időkben is lakott terület volt. Ezt igazolja az a bronzkori lelet is, amelyet Buzita határában tártak fel, s amely arra enged következtetni, hogy a Cserehát hozzánk eső települései közül Buzita térségében telepedtek le a legrégibb időkben az emberek. Igaz, találtam adatot arról is, hogy Reste határában a húszas évek elején ásatásokat végeztek, s hogy ezek az ásatások eredményesek is voltak. Állítólag több pajzs, íj, páncélinghez tartozó kesztyű, s más egyéb holmi került elő a föld mélyéből. De arról, hogy az ásatások során előkerült tárgyak milyen sorsra jutottak, annak nem leltem a nyomát. A Buzita határában fellelt három bronzkori kard ellenben a kor jelentős emlékei közé tartozik. A településekről — amelyeknek történelmét, gazdálkodásának hagyományait megpróbáltam összegyűjteni — az első adatok a XIII—XIV. századból származnak. Perényről például megtudtam, hogy királyi birtok volt, lakosainak számát 1219-ben német telepesekkel gyarapították, s hogy a falu névadója a Perényi család. Már a XIV. század elején jelentős helység, parochiális egyházzal és negyvenöt adózó jobbágyportával. Eger eleste után meghódolt a töröknek, s a krónikák szerint teljesen elnéptelenedett. A XVIII. század elején már ismét vannak lakói, négy magyar jobbágy és két zsellér háztartást tartanak nyilván benne. A későbbiek során a falut birtokló Mesko család katolikus jobbágyokat telepít a faluba, s a XIX. század elején már több mint ezer lakója van. Perényhez tartozott még Bélatanya és Gombospuszta is. (Gombos ma már falunyi település, és közigazgatásilag Nagyidához (Verká Ida) csatolták). 1920- ban Perénynek 1186 lakója volt. Hímet — Hem, Heem néven — 1332- ben említik először az oklevelek. Birtokosai a Hihm-család, később a Bessenyeiek. 1427-ben a településnek hét portája van. A XVIII. század elején szlovák telepeseket hoznak a faluba; ekkor lakóinak száma 420. 1920-ban ezzel szemben csak 231 ember él Hímben. A három Lánc — Alsó- Közép- és Felsőlánc története a XVI. századig egybefonódik. Az első írásos emlék a XIII. századból való, amikor is a falunak egy Istvány nevű határrészét említik. Később a neve Mokalanch alakban is megtalálható. Ekkor a Gönyős család birtoka. Később a nagyidai vár tartozékaként a Perényiek kezére kerül. 1565-ben nyolc jobbágyportája van. Közép- és Felsőláncról nincs feljegyzés, nyilván lakatlan volt azidőben a két település. 1851-ben Alsó- Közép- és Felsőláncon összesen mintegy 530 ember lakott, s földesuraik a Láncziak voltak. Buzita, mint már korábban is említettem, őskori település. (Az egykori falu azonban nem a mostani helyén épült). A későbbi időkben az Aba-nemzetség volt az ura, s a XIII. század derekán német eredetű telepesekkel népesítették be. Egy oklevélben Bozitha, s egy pápai tizedjegyzékben Bosica néven szerepel. A történelem során több földesura volt a falunak. Ezek közül a Bocskai, a Bácz, a Kardos és a Magyar családok neve érdemel említést a korábbi időkből, később a Szemere család birtokába kerül, s ekkor, vagyis 1720 körül öt magyar jobbágycsalád található benne. Buzitához tartozott még a Rózsástanya, a Csebitanya és a Baromlak-tanya is. Az idők folyamán Reste neve fordul elő a legváltozatosabb alakban. Volt Resite, Recheche, Rechyte, Rechete és Rechte is. A XV. század elején — a Restei család birtoka ekkor — tizenhárom adózó portája van a falunak. Érdekessége a falu történelmének, hogy bizonyos Kovács Jánosnak 1599-ben malma volt a faluban. Az eddig felsorolt települések történelmében ez az első olyan adat, amely az őstermelés mellett ipari tevékenységről ad hírt. Ezzel kapcsolatban azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a későbbiek során a malom valószínűleg elpusztult, mert sem a mai resteiek, sem pedig a krónika nem tud arról, hogy ezt követően a faluban bármiféle ipar létezett volna. 1920-ban Restének összesen 420 lakója volt. A csereháti települések a történelem során, mint azt az eddigi adatok is bizonyítják, gyakran egészen elnéptelenedtek. majd ismét megújultak. A háborúk, a járványok által megtizedelt, vagy teljesen kipusztult lakosság helyét a települések mindenkori urai igyekeztek pótolni. S pótolták is, abból, amiből lehetett. így kerültek Perénybe a XIII. század elején német telepesek a későbbi századokban szlovákok és ruténok. Felsőláncra szlovákok. Buzitára németek és szlovákok. Felekezetileg is eléggé heterogén ez a népesség. Zömmel római katolikusok, de a későbbiek során sok református és luteránus is betelepült. A zsidó hitközösségnek Buzitán zsinagógája is volt. Templom kivétel nélkül minden településen található. Annak dacára, hogy egy-egy település bizonyos időre elnéptelenedett, lényegében az összlakosság számaránya megtartott egy bizonyos átlagszintet. A települések népessége nyilván szoros összefüggésben volt a mindenkori gazdálkodással, és a gazdaságok munkaerő-szükségleteivel. Ahogy az előbbi adatokból is kiviláglott, a XIX. század végén és a XX. század első felében lényegében stabilizálódott a települések helyzete minden szempontból. Közigazgatás, iskolaügy, úthálózat, s a gazdálkodás színvonala megfelel a kor követelményeinek. Jelentősebb esemény, külső vagy belső mozgás hatása nem éri el a csereháti helységeket. GÁL SÁNDOR
