A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
A Gsemadok életéből ... jólesett a tábortűz melletti kikapcsolódás Az egyik győztes csoport játék közben menti Tavasz már nem verseny, hanem országos seregszemle lenne, ahol a teljesítményeket minősitik ugyan (mondjuk a legőszintébb játék, a legjobb rendezés stb. szempontjából), de nem rangsorolnák a csoportokat, hogy a helyezés nélkül maradó együttesek tagjaiban se alakulhasson ki a kudarc érzete, mikor nyilvánvaló, hogy egy gyermekcsoportban játszani eleve nyereség a gyermek számára. Ne szolgálják hát a versenyek a győzniakarás szenvedélyének a kialakítását! Sokkal több ennek a mozgalomnak a küldetése! Valószínű, hogy abból a gyermekből, akit kiskorától hozzászoktatnak a játék ilyen formájához, nem válik tétlenül szemlélődő felnőtt. Olyan ember lesz belőle, aki gondolkodik, s a művészeteknek — mert maga is művelte azt — nemcsak élvezője, hanem értője is lesz. Mert ne feledjük: a ma gyermekei a jövő felnőttéi! Mindenkori kötelességünk hát megőrizni bennük a játék iránti fogékonyságot, azt a szikrázó virgoncságcrt, azt a mindennek örülni tudást, amely a Dunamenti Tavasz résztvevőit jellemezte. Őrizzék meg felnőttkorukra is ezt a képességüket! Hogy ne váljanak olyan felnőttekké, akikről József Attila azt írta, hogy „... Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, amelyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek." Ne szegje játékos kedvüket semmi! A Dunamenti Tavaszon csodáltam a gyerekeket, hogy a szinte reggel nyolctól este nyolcig tartó program ideje alatt sem fáradtak el, ügyesek tudtak lenni a színpadon, a többiek előadására is figyeltek, s este a szálláshelyen, a pozsonyeperjesi (Jahodná) pionírtáborban még volt kedvük a labdát rúgni, kitörő örömmel álltak be a táncházba népi táncokat tanulni, versengtek az esti „Ki mit tud?"-ban való szereplésért, hogy a tábortűz körüli zsongásról ne is beszéljek! Élvezték, hogy a verseny ideje alatt — a korábbi évekhez hasonlóan — saját újságjuk is megjelent, a Fürge Irka. Mi felnőttek pedig örültünk az ő örömüknek. Persze üröm nélkül azért ez a fesztivál se múlt el. Sajnáltam például azokat a csoportokat, amelyeket a szűkös anyagi keretek miatt nem tudtak elhelyezni ott a táborban, s mivel közel laktak, este autóbuszba kellett szállniuk és hazavitték őket, megvonván tőlük ezzel az ismerkedés, s a felszabadult sok igazság volt, túl fiatal vagyok, hiszen még csak harminc éves voltam stb. Fellegi nyugodtan meghallgatott, aztán az ő érvei következtek, és aki ismerte beszédkészségét, rábeszélő képességét, az nem csodálkozik rajta, hogy végül is beadtam a derekamat. Két hét múlva megjelentem a CSEMADOK bratislavai Lesková utcai székházában és elkezdődött a munka. Itt sem volt könynyebb, mint a kerületen. A KB titkárságán három titkár között oszlott meg az egyes szakaszok felelőssége, a vezető politikai titkár volt, akkor így nevezték őt. Különben Fellegi elvtárs volt az egyetlen, aki főtitkári címet viselt, a szervezési titkári funkciót Pathó Károly, a kultúr-titkárit Vajda József töltötte be. Ekkor ismertem meg közelebbről Lörincz Gyulát, a CSEMADOK KB elnökét, akinek politikai éleslátása nagy támaszt és biztonságérzést jelentett a CSEMADOK KB apparátusa számára. Lörincz elvtárs mindig tudta, hogy egy adott politikai légkörben mit kell tenni. A realitások embere volt, aki nem hagyta magát elragadtatni az emócióktól. Sokszor megtörtént, hogy mi fiatalok türelmetlenek voltunk, gyorsabban akartunk megoldani dolgokat, vagy javasolni valamit a felsőbb szerveknek a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan. Lörincz elvtárs mindig higgadtan megmagyarázta, hogy az adott helyzetben mit lehet csinálni és mi az, amit nem lehet, mert ellenkező eredményt érnénk el. Tanácsait, ha nem is teljes egyetértéssel, de elfogadtuk (ilyen volt mindig az ifjúság), azonban az idő mindig Lörincz elvtársat igazolta. A CSEMADOK KB Titkárságán találkoztam először Fábry Zoltánnal, aki akkoriban gyakran tartózkodott Bratislavában, akkor még részt vett irodalmi esteken egy-egy új szépirodalmi mű megjelenése kapcsán. Fábry Zoltán ottjártakor mindjárt észrevette, hogy a KB-n az idősebb elvtársak mellett sok fiatal dolgozik, s ezt igen helyeselte. Ha látta, hogy gondterheltek vagyunk, szinte apai szeretettel biztatott bennünket, mondván, problémák mindig voltak, vannak és lesznek, és hogy a megoldásuk a mi feladatunk. Akkoriban egyetlen alkalmat sem mulasztott el, ha Bratislavában járt, hogy felkeressen bennünket. A vele való beszélgetés mindig élményszámba ment. Nagy tudása, embersége, egyszerűsége lenyűgöző volt. A CSEMADOK már ebben az időben is sokrétű munkát végzett. Nemcsak politikai, szervező és nevelő munkával foglalkozott, hanem a CSEMADOK Központi Bizottságának titkársága a módszertani intézet funkcióját is betöltötte. Mi készítettük elő a színdarabokat tartalmazó könyvek kiadását, mi adtunk rendezői utasításokat. A politikai és tudományos előadások füzetei, a táncleírások és a kották is rajtunk keresztül jutottak el rendeltetési helyükre. Mindezt az egyetlen rotaprint sokszorosítógépünkkel végeztük. A KB ebben az időben havonta kiadta a CSEMADOK Híradót, melyet minden helyi szervezetnek elküldtünk. Az egyes járások eredményeit és problémáit, valamint a KB irányelveit és a különböző instrukciókat tartalmazta. Megjegyzem, ezek a füzetek színes képekkel és borítólapokkal készültek. A CSEMADOK KB-nak külön expediciós osztálya volt és innen expediálták a Fáklya folyóiratot és a többi publikációt a CSEMADOK járási bizottságaira és - a helyi szervezetekhez. A KB-nak volt könyvkiadója, a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, amelyet Fendt Pál vezetett. Ebben az időben alakult a „Népes", a CSEMADOK hivatásos népi együttese. Béres József vezetésével. Itt ismerkedtem meg Hemerka Olgával, a népi táncmozgalom tevékeny vezetőjével. A Népes-t — véleményem szerint — elég fondorlatos módon feloszlatták. Az igen rövid életű együttes így is nagy szerepet játszott Dél-Szlovákia, illetve a CSEMADOK táncmozgalmának kialakításában és továbbfejlesztésében. A feloszlatás után ugyanis igen sok jóképességű táncos aktívan bekapcsolódott a tánccsoportok irányításába, szervezésébe, azok művészi formálásába, és ez igen nagy jelentőségű volt, hisz táncmozgalmunk sem akkor, s ma sem rendelkezik kellő mennyiségű és minőségű szakemberrel. A CSEMADOK-nak abban az időben nemcsak Dél-Szlovákiában, hanem a cseh országrészekben is voltak helyi szervezetei. Főleg Karlovy Vary térségében és ott székelt a járási titkárság is. Ezek a helyi szervezetek azonban rövid életűek voltak, néhány év múlva a CSEMADOK KB feloszlatta őket. Ennek több oka volt. Az egyik ok a nagy távolság volt, így szinte lehetetlen volt a munka ellenőrzése, a személyes kapcsolatról már nem is beszélek. Ez is alacsony szintű volt. Az ottani járási titkárság sem tudta átfogóan irányítani a szervezeteket, mert ott nem létezett kompakt magyarlakta terület. Az alakuló gyűlés határozatának majdnem „Húzzad édes muzsikásom!" — a gyerekeknek a talpalávalót... közös játék lehetőségét. Bennük csak a „szerepelni jöttünk ide" érzete maradhatott meg, s az ilyen felületes élményeknek esetleg valóban csak a díjkiosztás adhat értelmet. Pedig a Dunamenti Tavasz tényleg több lehet(ne) ennél.. .1 Hogy Magyari Lajost idézzem:......ha jól játszunk, ha igazul játszunk, tán nem játsszuk el — az egyetlen Jövőt." A Dunamenti Tavasz egyik legfontosabb hazai magyar rendezvényünk. A gyerekek olyan légkört teremtenek, hogy hangulatában a legigazabbik fesztiválunknak tűnik. Ezért megérné — ezek a csöppségek érdemelnék meg a leginkább — a nagyobb anyagi támogatást, bármennyire szükséges is a takarékosság. CSANAKY ELEONÓRA Kép: Prandl Sándor mindegyikében az állt, hogy a vezetőség biztosítsa a taggyűlés és rendezvények résztvevői számára a szeszes italok árusítását. A legtöbb szervezet ezt következetesen végre is hajtotta. Félő volt, hogy az elégtelen ellenőrzés következtében a CSEMADOK ténykedése félrecsúszik és nem kívánatos irányba fejlődik. Ezek voltak a feloszlatás fő okai. A KB irányító munkája a sokrétűség miatt nem volt könnyű. Nem beszélve arról, hogy a KB munkájának fö tartalma mégis csak a Dél-Szlovákiában létező járási bizottságok és helyi szervezetek irányítása volt. A CSEMADOK KB, viszonyítva a mai létszámhoz, aránylag nagy apparátussal dolgozott, kb. 80 tisztségviselője volt, s mindössze egy gépkocsi állt rendelkezésünkre, az is többet volt javítóban, mint forgalomban. Ezt megelőzően volt a KB-nek egy Chrislerje, automatikus sebességváltóval, amit az apparátusban koporsószállítónak neveztünk. Óriási fekete kocsi volt, még Fellegi elvtárs vásárolta. De ha az apparátusból valaki falura ment, nem mert vele bemenni a faluba, mert olyan reprezentatív kocsi volt, inkább a falun kívül kiszállt, és gyalog ment be a gyűlés színhelyére. Még azt is meg kell említeni, hogy főleg az 1950—53-as években a CSEMADOK KB-én sok olyan fiatal volt névlegesen alkalmazásban, akik csak azért kapták a fizetést, hogy lehetővé tegyük számukra tanulmányaik befejezését. VARGA JÁNOS 7
