A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A Gsemadoh életéből hozta az idén immár harmadszor Kassára diákjait, a lehető legtöbbet adta nekik. Olyannyira, hogy az ünnepi est szünetében a jelenlévő írókat, irodalomtörténészeket kedves szóval arra kérte — volt hegyven percük az autóbusz indulásáig — maradnának a tanulókkal a színházban egy rövid, rögtönzött találkozóra-beszélgetésre. Természetesen e műsoron kívüli találkozást Szeberényi Zoltánnal, Koncsol Lászlóval és Gyüre Lajossal magam is vállaltam. Ez volt a legkevesebb, amit az adott esetben megtehettünk. Amikor e műsoron kívüli beszélgetés véget ért, megkérdeztem Szakó Lászlót, miért csinálja ezt ? Azt válaszolta, hogy a személyes találkozást semmilyen könyv, semmilyen ismeretátadás nem pótolhatja. A közvetlen találkozás élménye másként marad meg a diákok tudatában, s másként is raktározódik el. Micsoda rendkívüli felismerés, gondolhatja erre bárki. Nem, persze hogy nem az. De évről évre azért cselekedni is valamit, már — szerintem — nagyon megbecsülendő tett. Különösen akkor, ha a sokkal közelebbi magyar tanítási nyelvű középiskolák igazgatóinak, tanárainak mindez korántsem ilyen fontos. Hogy miért, arra magyarázat nincs, annál több kifogás akad azonban, a többi között — ahogy az egyik tanár mondta — nem kaptak meghívót a Fábry Napokra. Csakhogy az igazság az, hogy a fülekiek valóban nem kaptak meghívót, de eljöttek, míg a kassai és a Kassa-vidéki járásban lévő iskolák címére a rendezőszervek elküldték a meghívókat... Nem áll szándékomban senkit elmarasztalni, vagy megdicsérni. Csupán a tényeket foglaltam össze egy jelenség kapcsán. Ehhez még az is hozzá tartozik, hogy Kassáról és a Kassa-vidéki járásból mindössze három-négy tanár tartotta érdemesnek eljönni az idei Fábry Napokra. Hogy hány nem jött el, arról nem adhatok számot. Ami ennél is elszomorítóbb, hogy a tanárok nyomán a diákok is távol maradtak. Mondjam, hogy egy szép élménnyel szegényedtek?! Elmondhatom, s azokkal együtt, akik sok-sok időt és energiát áldoznak fel a Szenczi Molnár Albert Napok, a Jókai Napok, a Kazinczy Nyelvművelő Napok, a Czuczor Gergely Napok szervezésére, hogy e rendezvényeket nem önmagunk miatt szervezzük évtizedek óta, hanem azért, hogy nemzetiségi kultúránkat kiteljesítve művelődési és szórakozási lehetőséget teremtsünk, hogy közös gondjainkról-dolgainkról szót válthassunk, keresve a megoldás lehetséges útjait. Még jó, hogy találkozik az ember a fülekiekhez hasonló példával, cselekvő jelenléttel; még jó, hogy vannak, akik meghívó nélkül is eljönnek, mert hisznek valamiben, mert valahova el akarnak érni. GÁL SÁNDOR „LÁTJÁTOK, FELEIM, SZEMETEKKEL, MIKVAGYUNK..:' (Halotti Beszéd, Benkő toránd értelmezése szerint) — Amint felfedeztem, azonnal megvettem a Dobszay László szerkesztette Magyar Nyelvemlékeink című hanglemezt. A Halotti Beszéd és a Mária-siralom jó minőségű lemezjátszó híján is érték. A Hungaroton kiadványhoz valószínűleg más több csehszlovákiai is hozzájutott, de mint deáki lakos mégis kötelességemnek érzem azok figyelmét is felhívni rá. akik még nem ismerik. S hogy stílusosan a Halotti Beszédnél maradjunk — lássátok „feleim, szemetekkel, mik vagyunk" most, a jelenben: Deáki lakossága az utóbbi tíz évben csökkent. Iskolája modem, szövetkezete jól működik, temploma történelmi érték, termálfürdője is van. A falu többféle megosztottsága sohasem teremtette meg a jó faluközösség fogalmának megfelelő együttélési formát. A város-Vágsellye-munkahely és lakás biztosításával csalja el a fiatalokat. Az áramlás azonban kezd kétirányúvá válni: a sellyei deákiak családi házukat otthon, a faluban építik fel. Olyan vonzás ez, amely létezik, állandóan erősödik. A falu magyar nemzetiségű lakosságénak több mint harminc százaléka tagja a CSEMADOK-nak. Tagtoborzásunk folyamatos. A tagkönyvcserét komolyan vettük. A valamikori — nálunk már nem jegyzett tagok után is elmentünk, így növekedett a tagságunk 616-ra. Mindez körzetvezetőink munkáját dicséri. A vezetőség összetételét továbbra is úgy szeretnénk alakítani, hogy az az alapszervezetünk létszámának, korösszetételének, a tagság igényeinek megfeleljen. Következetesen, változatosan szeretnénk dolgozni. Egy aktív vezetőség tud csak a szervezet motorja lenni. Az elnök, Komjáti Győző, szavai egyszerűek, ismertek, célkitűzéseit megértik, és követendőnek tartják itt is, ahol a kultúrház betonfalai — a környék valamikor legirigyeltebb művelődési háza — árasztják a hideget. Egykori építői már kifelé tartanak az életből. A falakon hajdani sikerek rámázott nyomai. Az országos hírű tánccsoport és énekkar emléke évek múltán fényessé csiszolódott tagjainak visszaemlékezéseiben. Azóta sok minden megváltozott. Színpadunk ugyan nem zsugorodott egy centimétemyit sem, ma már mégis kicsi. A MATESZ csak az évad vége felé látogat el hozzánk, akkor is csak abban az esetben, ha valamelyik fellépésük kiesik. A tartalék lettünk, a „körülbelül biztos" mentőöv. Nem a komáromiakra panaszkodom. A Területi Színház SZISZ esztrádcsoportjának fellépésén még az erkéllyé kinevezett asztalhegyen is foglaltak voltak a helyek. Komolyabb, tartalmasabb daraboknál sem kellene megijednünk. A tartalmasabb darabok hiányát szerettük volna pótolni az idei győri és budapesti kirándulásainkkal. Zselíz és Gombaszög élménye jövőre is sikeres kirándulásokat előlegez, mindkét helyen jól éreztük magunkat. A CSEMADOK-tagok egyhatoda húsz éven aluli. A vezetőség több mint fele fiatal Az elvárásoknak, a különböző fajsúlyú kívánságoknak megfelelni nem könnyű. Rendszeres, átgondolt munkára kötelez a tény, hogy a fiatalok korosztálya a legjobban aktivizálható réteg. Császár Pál Elvis Presley-estje — ahogy ez az utóhangokból kiderült — még nem a legjobban sikerült, nem a tartalom győzött. Rendszeresen szervezünk táncházestéket. Tavalyi esztrádműsorunknak nagy volt a visszhangja, hiszen nemcsak itthon szerepelt a csoport, hanem a járás több falujában is. Járásunk gyermek báb- és kisszínpadi csoportjainak fellépését szintén falunkban szerveztük meg, így is patronálva az általános iskolánk gyermekcsoportját. Az európai hírű emeletes templom közvetlen szomszédja egy öreg ház. A ház kertjét övező élősövény a műemlékcsodáló külföldit is ámulatba ejti. A jövő évek nagy terve egy CSEMADOK- ház megszerzése. Egy olyan épületé, amely tájházként, esetleg időszaki kiállítások helyeként, talán még ifjúsági klubként is szolgálhatna. Néprajzos körünk most alakul, az anyagot össze tudjuk gyűjteni. Az épület rendbetétele se lenne gond, hiszen ezt mesterembereink szívesen elvállalják, fenntartásáról tudnánk gondoskodni. Ebben azonban már a helyi nemzeti bizottság segítségét kell kérnünk. A falunak több jól dolgozó szervezete is van. Mozija négyszer vetít hetente. Népkönyvtára a járás legjobbjai közé tartozik. A CSEMADOK deáki helyi szervezetének tagjai közül sokan más tömegszervezetek vezetőségének is tagjai. A helyi szervezetnek jó kapcsolata van a járási bizottsággal. Mindezek szinte kínálják az együttdolgozást. Lassan természetessé válik, hogy egy-egy rendezvényt két, vagy több szervezet, intézmény szervez. Példa rá a februári győzelem tiszteletére rendezett vetélkedő, vagy a Szabadságharc emlékére létrehozott könyvkiállítás, amelyek megszervezését a könyvtár, a művelődési ház, és a SZISZ falusi szervezete vállalta közösen a CSEMADOK-kal. Számadatoknál, szépen hangzó címeknél, beküldendő jelentéseknél fontosabb egy-egy rendezvény, egy-egy szervezet munkájának tartalma, alakító hatása a résztvevőkre. A valamit adás, a megtartás jó érzése viszi előre a munkát. Meg kell találni és vitatni a félértéküre sikeredett akciók okait, és jó helyzetismeretben, a lehetőségek reális felmérésén kell rangot szerezni a CSEMADOK-nak. Deáki viszonylag kis falu. Az alapszervezet vezetőségének igyekezete, útkeresése, változtatni tudása a munka minőségének javára válik. SZABÓ FRIGYES A bábcsoport tagjai a Dunamenti Tavaszon képviselték Deák it, kitűnően. (Kép: Prandl Sándor) 1
