A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Hallottuk' olvastuk láttuk Innenonnan KIÁLLÍTÁS Akvarel/ek A losonci (Lučenec) Nógrádi Galériában november 12-én nyílt meg az idén az utolsó kiállítás, éspedig a képtár első akvareli triennáléja. Nem kevesebb mint 39 szlovákiai festőművész jelentkezett rá mintegy 70 alkotásával. A Losoncon háromévenként megrendezésre kerülő kiállítás célja az utóbbi időben kissé visszaesett vízfestészet iránti érdeklődés felébresztése, az akvarellnek a fiatalok körében való népszerűsítése. A tárlaton Szlovákia ma élő legjobb akvarellistái vesznek részt — generációs különbség nélkül, így átfogó képet nyújt a mai szlovákiai akvarellfestészet színvonaláról. Igen jelentős eseménye nemcsak a városnak és a járásnak, de egész kulturális életünknek is. A harminckilenc festőművész közül a bizottság hármat — František Jurikot, Pavol Muškát és Zmeták Ernőt díjjal jutalmazta. Rajtuk kívül még hárman részesültek jutalomban: Eva Kočeková a Képzőművészeti Alap jutalmát, Ludevít Hološka a vnb és Eckerdt Sándor a poltári üveggyár jutalomdiját nyerte el. Ez az első eset, hogy országos jellegű kiállítást rendeztek Losoncon, ha egyelőre még szerényebb keretek között is. Így is Szlovákia számos tehetséges fiatal festője jelentkezett a Nógrádi Galériának ezen a tárlatán, mely a maga nemében újszerű is. Az akvareli a festészeti technikák közül a legnehezebb, s eredete a legrégibb időkbe nyúlik vissza. Ezt az első losonci akvarelltriennálét a Nógrádi Galéria a Képzőművészek Szövetségének Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságával közösen rendezte meg, a Közép-szlovákiai Üveggyárak Vállalat igazgatóságának védnökségével. ízléses és színvonalas kiállítást láthattunk a szlovákiai akvarellfestészet legjobb alkotásaiból. A kiállító művészeket a technikai tudás, a mesteri ecsetkezelés jellemzi. Elmondhatjuk, hogy az itt bemutatott müvek magas színvonalat képviselnek. A már a megnyitásán nagy tetszéssel fogadott tárlat 1984. január végéig látható. Sólyom László HANGLEMEZ A Strauss-csa/ád keringői A keringő mint új zenei műfaj a XIX. század első felében vált világszerte ismertté és ebben nem kis része volt a világhírű osztrák zeneszerzőnek, Johann Straussnak és fiainak, közülük is elsősorban ifjabb Johann Straussnak. Johann Strauss, az apa már sikert sikerre halmozott 200-tagú zenekarával, amikor megjelent a „konkurencia": fia, ifj. Johann Strauss kiváló muzsikusokból szintén zenekart alapított Bécsben, s ezzel tulajdonképpen elkezdődött a keringő aranykora. Ifj. Johann Strauss elhódította atyjától a bécsi közönséget, s ennek a sikernek az volt a titka, hogy újítani tudott a zeneszerzésben. Keringői — összesen 150 keringőt írt — dallamosságuk, dinamikájuk, hangszerelésük révén kirobbanó sikert arattak, s az osztrák szalonok, majd az egész európai A bagoly Braginszkij és R/azanov jó értelemben mondva számít rutinos és megbízható vígjátékszerzőnek. A bagoly — eredeti címén a Kollégák — kétrészes darab, jócskán teletűzdelve szellemesen poentírozott dialógusokkal, hitelesnek tűnő szituációkkal és hálás szerepekkel. A MATESZ kassai (Košice) Thalia Színpada által műsorra tűzött darab szókimondó őszinteséggel és ízléssel megírt vígjáték, amelyben szinte mindenki magára ismerhet, hiszen boldogulásunk érdekében mindannyiunkkal előfordul, hogy kisebb-nagyobb magánéleti hazugságra esetleg munkahelyi képmutatásra kényszerülünk. A Braginszkij és Rjazanov darabjában megjelenő helyzetek így igen ismerősek és életszerüek lehetnek számunkra; emellett azonban a szerzői eredetiség igénye is föltűnik: az éleslátással írt dialógusok iróniája biztosíték arra, hogy a vígjátékokban kötelező „boldog vég" —■ megfelelő rendezői közelítés esetében — némileg gunyoros, kesernyés felhangot kapjon ... A darabválasztás alapjában véve tehát szerencsésnek mondható, P. Balázs Éva fordítása is jó, a színészek is alkatukhoz illő figurákat kaptak, úgyhogy szinte minden előfeltétel adott ahhoz, hogy ne csak mulatságos, de egyben derűsen tanulságos színházi estét is töltsünk a Thália nézőterén. Ehhez azonban — sajnos — Daniela Kapitánova rendezéséből hiányzik az a többlet, ami a sima vígjátékot az ugyancsak szórakoztató, de művészileg igényesebb szatíra, vagy akár a groteszk felé terelte volna. Igaz, néhány figurában így is megtalálni ennek tipusjegyeit, ám ez sokkal inkább színészi ráérzés szüleménye, semmint rendezői célzatosság eredménye. Ellenkező esetben aligha játszhatna a darab hat szereplője két-három különböző játékstílusban. Tóth Erzsi (Kulagina) és Udvardy Anna (Sura) nagyszerű érzékkel karikíroz a groteszk játék határát súrolva, László Géza (Novoszelcev) és Kádek Rita (Verocska) viszont a kabarétól sem idegen eszközökkel lubickol a ziccerhelyzetek derűjében; míg Lengyel Ferenc (Szamahvalov) minden irónia nélkül, túlzott mértéktartással játszik, s ehhez a felfogáshoz igazodik Gombos Hona (Rizsova) is, aki erősen visszafogottan, már-már realisztikusan jeleníti meg az érett asszony romantikus fellángolásának csetléseit-botlásait. Platzner Tibor díszlete sem provokálja az iróniát, hanem sokkal inkább a rendező által igényelt helyzetkomikumot támogatja. Miklósi Péter 726 lépcsőn felmenni gyalog is nagy teljesítmény, hát még motorkerékpáron s Párizsban az Eiffel-toronyban! Ez már szenzáció! A motorkerékpárt Jóéi Corroy konstruálta, innen a neve JCM 323. A jó gépen a győzelmes felfelé haladást Charles Coutard és Jóéi Descuns hajtották végre. ui», i üi:;:' K! v: I. r j r, i-ESTgELLAs DEL BOLSHOI > M *OSCU r"J* A spanyol közönség óriási érdeklődéssel fogadta a moszkvai Nagy Színház első madridi fellépését. Nem csoda, Maja Pliszeckaját látni és hallani minden kultúra iránt érdeklődő ember vágya. emberiség tiszta nagy eszméinek hirdetéséig ível." Negyedik kötetében, a Szívdobogás-ban elmélyül a hangja, és a fölcsillanó színekben sok a sötét tónus. Elégiák gordonkahangján szól, de megőrzi realista igényét. Megrázó a „Tilalom" című hosszabb lélegzetű poéma, amelyben tragikusan elpusztult hozzátartozóinak állít emléket. Versei ebben a kötetben szinte egészen letisztultak, a cifraság helyett nemes vonalvezetésükkel hatnak. Kiemelkedik a „Hideg napfényben", a „Hazaálmodtalak", a „Költőt temetnek", a „Vért nélkül" és más költemények. A „Bartókot hallgatok" című viszont egy tökéletesre sikerült költői kisplasztika.-dénes-SZÍNHÁZ A kora őszi fagyok beálltával hetven hajó rekedt a Csukcs-tengeren. Közülük csak egy süllyedt el, annak is a legénysége megmenekült. Az utolsó befagyott hajó kiszabadításával (ez látható a képen) véget ért a tengerészek, a sarkkutatók és a repülők nehéz munkája. polgári társadalom kedvelt dallamaivá váltak, akárcsak egy évszázaddal korábban a menüett. Az OPUS zenemű- és hanglemezkiadó vállalat 3 lemezből álló albumot adott ki „A Strauss-család keringői" („Strauss Family Waltzers") címmel. A lemez id. Johann Strauss, ifj. Johann Strauss és Joseph Strauss húsz keringőjét tartalmazza a Bratislavai Rádió Szimfonikus Zenekarának előadásában. (A húszból tizennégy ifj. Johann Strauss szerzeménye.) Hallhatjuk — többek között — a „Kék Duna", a „Bécsi vér", a „Bécsi bonbonok", a „Mesék a bécsi erdőből", a „Művészélet" és a „Csárdáskeringő" című műveket. A Bratislavai Rádió szimfonikus zenekarának játéka mesteri módon érzékelteti a Strauss-keringők minden báját és pozitívumát, az immár „örökzölddé" vált dallamok sajátos hangulatát, jellegzetesen Strauss-i ritmusát, dinamikáját, melodikusságát. Ez minden bizonnyal Otto Aebi, a kiváló svájci karmester érdeme is, aki jelenleg a Strauss-keringők egyik legavatottabb karmester-interpretálója. Kitűnő, fegyelmezett és mértéktartó zenekar, kiváló karmester és örökbecsű művek — sikeres egymásratalálása — ez talán a legfőbb jellemzője ennek az OPUS-kiadványnak, mely bizonyára sok örömet szerez majd a Strauss-muzsíka kedvelőinek. Sági Tóth Tibor KÖNYV L. Gály Olga: Szívdobogás L. Gály Olga neve az ötvenes évek elején meginduló szlovákiai magyar irodalom első hajtásai között tűnt fel. Ő is ott bábáskodott a hazai magyar irodalom születésénél s Pócz Olga néven verseket publikált az Új Szóban. Költészetének első szakaszában a hazáratalálás, a szocialista országépítés, a béke gondolata és az anyaság szerepe foglalkoztatják. Versei könnyed fogantatásúak, plasztikus érzékletességgel formáltak, ugyanakkor magukon viselik az asszonyi lélek minden rezdülését. Önálló verseskötete 1953-ban látott napvilágot „Hajnali őrségen" címmel. A kritikusai így értékelték a könyvet: „Gály Olga a legelsők között volt, aki egy-egy közvetlen hangú versében megpróbálta ábrázolni az új életet, az otthont, a családi élet szépségét, a béke ügyének diadalát... Egyszerűen, színesen tudja megeleveníteni a legszebb emberi kapcsolatokat, költői meglátással ábrázolja a természetet..." Második kötetére soká készült, több, mint egy évtized múltán jelent meg „Halkan szólok" címmel. Ez a kötet már az érett költő, a differenciáltan válogató ember verseit foglalta koszorúba. „Új versei a növekvő művészi igényesség jegyében születtek, s nemcsak a költönő, hanem irodalmunk szempontjából is új színfoltot jelentenek" — írja róla Fonod Zoltán. További kötete a „Tiszta vászon" 1976- ban jelent meg. Ebben a kötetében mintegy összegezi életét és munkásságát, ugyanakkor az emberiség gondjait és vágyait is magáévá lényegíti. Recenzense szerint: „Költészetének parabolája a kétségekkel küzdő, mélyen érző női lélek gondjain át az 8
