A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-15 / 25. szám

Csak egy percre.. ÖTVÖS TIVADAR hu­szonhárom eszten­dős, gépészmérnök, egyéves katonai szol­gálatát Bratislavában tölti, a Červená Hviez­da kézilabdacsapa­tának tagja. Szepsi­­ben (Moldava nad Bodvou) született, ott járt magyar tanítási nyelvű általános isko­lába és gimnáziumba, s Kassán (Košice), a Műszaki Főiskola Gépészeti Karán szerzett mérnöki oklevelet. Bátyja szintén gépész­mérnök. a kassai magyar ipari szakközépis­kolából került egyetemre, a húga most elsős a Losonci (Lučenec) Pedagógiai Szakközép­­iskola magyar tagozatán. Szülei pedagógu­sok Szepsiben. — Ha leszerelsz, lesz munkahelyed ? — Három lehetőség is kínálkozik. Tmavá­­ban, Pőstyénben (Piešťany) és Kassán (Koši­ce). Az utóbbi helyet választom. Szeretnék közel lenni az otthonomhoz. A Kelet-szlová­kiai Vasműben helyezkedem el. Már szerző­désem is van az üzemmel. — Hogyhogy ennyi lehetőség kínálkozik szá­modra ? — Hosszú a története. Megpróbálom rövidre fogni. Már az általános iskolában megszeret­tem a sportot. Kezdetben atlétikarajongó voltam, majd sportlövészettel foglalkoztam, középiskolás koromban meg már a kosárlab­dázás szenvedélye ejtett rabul. Néha már a takarítónők türelmét is próbára tettem, any­­nyit gyakoroltam. Kitartó edzéseimnek az lett az eredménye, hogy Durutya István testneve­lő tanár felfigyelt rám, s későbbi testnevelő tanárommal, Máté Józseffel együtt bejuttat­tak a kassai Slávia kosárlabda csapatába. Ott már edzői felügyelettel gyakoroltam. — Hogyan lettél mégis kézilabdázó? — Egyik délutáni edzésem után megszólított egy szakvezető: nem mennék-e át a kézilab­da csapatba. így lettem kézilabdázó már gimnazista koromban. Az ifi csapatban ját­szottam főiskolásként is, onnan kerültem a VSŽ Kassa csapatába. — A felkínált helyekre tehát sportolónak hív­nak? — Igen. Ezeken a helyeken most frissíteni, fiatalítani kell. Szükségük lenne rám is az első ligás csapatban. — Ha leszerelsz, gépészmérnök leszel vagy sportoló? — Nehéz a döntés. Az ember azonban csak addig sportolhat, míg bírja szusszal. Elöbb­­utóbb vissza kell térnie a szakmájához. Én ezt úgy szeretném megoldani, hogy a spor­tolás mellett gépészmérnöki teendőimet is ellátom. — A sportoláson kívül milyen szenvedélyed van még? — Az élsportoló élete nagyon elfoglalt, de ha van egy kis időm, akkor olvasok, zenét hallgatok, vagy ha történetesen otthon va­gyok, szüleimnek segítek a kertben. Nagyon szeretem a természetet is. Nagyszüleim sze­rettették meg velem. — Ha gyermekkorodtól sportolsz, érettségi után miért nem jelentkeztél Testnevelési Főis­kolára ? — Családomban egészen közelről láttam a pedagógus percre kimért életét. Azért dön­töttem úgy, hogy műszaki pályát választok. Persze edzői megbízatást is kaphatok idővel. — A szolgálati időből hány nap van még? — Negyvenkettő. MÁCS JÓZSEF PRANDL SÁNDOR FELVÉTELE — A mezőgazdaság szocializálása magával hozta a lakosság műveltségi és kulturális színvonalának az emelkedését. A célt ren­deltetésszerűen szolgáló épület és berende­zés nélkül az igényeket ma már nem lehet kielégíteni. A zenei és a képzőművészeti nevelésnek Somorján (Šamorín) már sokéves hagyománya van. Nagyra értékeljük, hogy az elmúlt évek során mindig kimagasló ered­ménnyel szerepeltek a Művészeti Népiskola növendékei, de legalább ilyen fontos az is, hogy az iskola szervező munkájának köszön­hetően, kihasználva a főváros közelségét, időről-időre opera- és koncert előadásokat tekinthet meg a lakosság. A felszabadulás óta nagyon sokat változott a csallóközi em­ber élete. A kiváló gazdasági eredményeket csak nagytudású emberek hozhatják létre, s a műveltséghez a zene és a képzőművészet is hozzátartozik. Ezért örülünk, hogy az or­szágban elsőként éppen itt épült fel egy olyan épület, amely a zenei és a képzőművé­szeti neveléshez, valamint a könyvvel való munkához megfelelő otthont nyújt. — Mind­ezeket Magyarics Vince elvtárs, az SZLKP dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bi­zottságának vezető titkára mondotta a meg­nyitó ünnepségen. Az alapkő letételtől az átadásig nyolc esztendő telt el. Volt időszak, amikor a városka lakosai azt hitték, hogy ez lesz a soha be nem fejezett építkezés. Azután egy­szer csak mozgolódni kezdtek a munkások és alakult a külső és a belső építkezés. A munka üteme egyre fokozódott és egyszer csak elkészült és nagyon szép lett. A napfény becsorog az ablakain, jól megvilágítja a ter­meket. Kellemes, tiszta, szép és tágas. Min­dennek és mindenkinek van benne helye. A környékét is rendbe hozták, járdát építettek és füvet vetettek, s most úgy áll a hatalmas nyárfák tövében, mintha örök időktől ott lett volna. Jól illik a városképbe. Ez a külső. Milyen a tartalom? A könyvtár igazgatóját, Andrássy Mártát erről faggatom. — EltaiJ még egy ideig, amíg „belakjuk" a helyiségeket. Nagyon örülünk, hogy külön ifjúsági osztályt tudtunk nyitni. Sok a gyer­mek olvasónk. Az egy-négy osztályok napkö­zisei mesét hallgatni rendszeresen eljárnak hozzánk. Dia-vetítésre, tévé-nézésre is alka­lom nyílik ezután. Sajnos az anyagi helyze­tünk nem engedi meg, hogy külön zenei osztályt nyissunk, hanglemezeket, magnó kazettákat, nyelvtanuláshoz hangos segéd­anyagot vásároljunk, de nézzük a jót. Végre nem gond a meglévő könyvek elhelyezése és még az újonnan vásároltaknak is lesz helyük. Jó a kapcsolatunk a könyvesbolttal, a siker­könyvekhez is hozzájutunk. Optimista és boldog emberekkel mindig jó beszélgetni. Hudekné Mispál Ilona, a Művé­szeti Népiskola igazgatója is ilyen ember. — Mi az új épület legnagyobb előnye? — kérdezem. — A puszta léte a legnagyobb előnye. Köszönet érte a városnak, a járásnak és a környék minden üzemének és emberének, aki valamit is tett azért, hogy elkészüljön. Csodálatosan jó dolog, hogy minden peda­gógus külön osztályban taníthat. Nem va­gyunk összezsúfolva, egymásra utalva. Min­denki annyit taníthat, amennyit csak bír. Hát kell ennél több? A tanítás kellékei, a hang­szerek is csak a megszólaltatást várják. Gyö­nyörű a képzőművészeti osztályunk. Az épí­tők és a létrehozó szervek számára az volt a Magyarics Vince az SZLKP dunaszerdahelyi Járási Bizottságának vezető titkára átadja Hudekné Mispál Ilonának az épület jelképes kulcsát A háttérben középütt Dudás Kálmán, a járási nemzeti bizottság elnöke látható. A megnyitó ünnepséget jellegzetesen „zeneiskolaivá" az akkordeón trió műsora tette. TÓTH JÓZSEF FELVÉTELEI legnagyobb elismerés, amit a gyerekek mondtak, amikor birtokba vették. Olyan sok elismerő szót és ragyogó szempárt ritkán lát az ember. — Lehetővé teszi az új környezet a tanu­lók létszámának a növelését? —• A létszám növekedése a választható szak, irányzat számának növekedéséből ered. Lesz például tánc szak, ahol népi táncot, klasszikus táncot és modem tánco­kat, egyszóval mozgáskultúrát tanulnak majd a gyerekek. Itt hangsúlyozni akarom, hogy nem balettról van szó. Nyitunk továbbá iro­dalmi-dramaturgiai osztályt, ahol bábját­szást, kisszínpadi elöadómüvészetet okta­tunk. Újabb tanerővel bővül a képzőművé­szeti szak, ami szintén létszámnövekedést is hoz. A táncot a Zeneművészeti Főiskola táncpedagógiát végzett ifjú tanítói oktatják majd. Nagyon boldogok vagyunk. A szép múlthoz most óriási lehetőségeket kínáló jelent és jövőt kaptunk. Tudásunk legjavát nyújtva élünk e lehetőségekkel, biztosítjuk a városban élő gyermekek sokoldalú művésze­ti kibontakozását. FISTER MAGDA ÜNNEP

Next

/
Oldalképek
Tartalom