A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-08 / 24. szám
A Csemadok életéből A VOX HUMANA jubileuma Cirkusz, avagy a háló nélküli trapézmutatvány a címe annak az összeállításnak, amellyel a közelmúltban mutatkozott be a királyhelmeci (Králóvsky Chlmec) VOX HUMANA kisszínpad, melynek 1973-ban való megalakulása néhai Tolvaj Bertalan nevéhez fűződik, és már első műsorával eljutott a Jókainapokra. Ezután még további két évig működött a csoport. Munkáját segítette Hajdók Géza, a CSEMADOK helyi szervezetének vezetője is. Tolvaj Bertalan hirtelen halála után a kisszínpad felbomlott. Mihályi Molnár László a helyi gimnazistákra alapozva 1978-ban újjászervezte a csoportot, megtartván a VOX HUMANA nevet. Évenkénti új műsoruk mindig örömet jelent a közönségnek, mélyülő önbizalmat a szereplőknek, s nem utolsósorban erkölcsi elismerést a csoport vezetőinek. Az 1978/79-es évadban Szilágyi Domokos, Illyés Gyula és mások műveiből állították össze a Játsszunk Európát című műsorukat, amellyel eljutottak a Jókai-napokra. 1979/80-ban József Attila műveiből állítottak össze válogatást Szép a tavasz címmel. Ezzel az összeállítással a kerületi döntőben a kassaiak után ismét a III. helyet szerezték meg. Műsoruk értékelésekor egyfajta szakmai bizonytalanság mutatkozott a bíráló bizottság részéről. Érthetetlen módon tabunak tekintette azokat a csoportokat, melyek úgymond, a klasszikusokhoz „mertek nyúlni". A csoport művészeti vezetőjének egyéves katonai szolgálata alatt a vezetést Balog József és Kendi László (ö a mai napig segédrendezöként tevékenykedik) vették át. Zalabai Zsigmond, Nagy László műveiből összeállított műsorukat Búcsúzik a lovacska címmel vitték színre. Az 1981/82 évben három müsorszámot gyakoroltak be: a Madách Tragédiája ihlette Milliók egy miatt címűt. Az első csillag irodalmi összállítást, illetve Az atomkor alkonya zenés, szöveges számot, mellyel egyebek közt beneveztek az országos szinten meghirdetett „Agitációs programok" versenyébe. Ebben a versenyben ma már maguk mögött tudják a körzeti, járási és kerületi elődöntő fordulóit, melyeket megnyertek, s esélyük van (a zsűri szerint) a kerületi döntőben is. E műsoruk mondanivalójának, gondolatának lényege a gondolkodó ember rémálmainak víziója. Ez a műsorszám az eddigiek közül a legkiforrottabbnak mondható, mely nemcsak a közönség, hanem a szakma képviselőinek tetszését is kiváltotta. Sajnos, nem így a „válogató bizottságét", amely azt volt hivatott eldönteni, mely műsorszámok érdemesek arra, hogy eljussanak az idei Jókai-napokra. Ugyanis nem volt módjában megtekinteni a járás legjobb csoportjának bemutatóját (elsőként léptek színre), s így „nem tudott véleményt nyilvánítani" a látott utolsó tíz perc alapján. (Tudniillik, kétórás késéssel érkeztek a bemutató színhelyére.) így a VOX HUMANA elesett attól a lehetőségtől, hogy részt vegyen a Jókai-napokon. A rendező szervek részéről az ilyen hozzáállás több mint megalázó, még „objektív" indoklás sem jöhet számításba, ugyanis a zselizi (Zeliezovce) fesztivál válogató bizottsága, amelyik ugyanonnan jött, időben megérkezett), méltánytalan nemcsak a csoportokkal, hanem egyáltalán a mozgalommal szemben is, nagyon megingatták a csoport önbizalmát. Nem hiszem, hogy olyan sok lenne az önkéntes, szíwel-lélekkel dolgozó csoportvezető, hogy félvállról vehetnénk munkájukat. Mihályi Molnár László áldozatkész munkájának köszönhetően a csoportnak sikerült cáfolnia a közmondást, miszerint „egy fecske nem csinál nyarat". De csinál, a töketerebesi (Trebiéov) járásban mindenképpen, hiszen korábban nem voltak kisszínpadi csoportok a járásban, a VOX HUMANA újjászervezése óta pedig öt felnőtt és öt gyermek kisszínpad alakult, melyek közül az utóbb nevezettek mindannyiszor ott voltak a Dunamenti Tavaszon. D. VARGA LÁSZLÓ ÉLŐ TÖRTÉNELEM Ha visszapörgetnénk harmincöt évvel az idő kerekét, akkor is egy ilyen szikár, mosolygós és optimista ember ülne velünk szemben, mint amilyen a mostani Jancsó András. A CSEMADOK komáromi (Komámo) helyi szervezetének alapító tagjai közé tartozik, ezért választottuk beszélgetőtársnak. — A kezdet kezdetétől tagja voltam a járási bizottságnak, valamint a helyi szervezet vezetőségének — mondja nem kis büszkeséggel, mégis szerényen. Az effajta tagságot csak sok munkával lehet kiérdemelni. — Három évig voltam a szervezet elnöke, mindjárt az elején. — Milyen eszmék vezették Önt akkor? — A szocialista kultúra terjesztése, fejlesztése volt a célom. Szerencsére sokan voltunk baloldaliak, kommunisták itt Komáromban, hamar megleltük a helyes utat. — Miből állt az első hónapok tevékenysége? — Tagtoborzással foglalkoztunk. A szocialista kultúrához való hűséget hirdettük. Ezután a színjátszás volt a legfőbb tennivalónk. Az első sikeres előadás a Vitézek és hősök című darab volt. Ezzel országos elsők lettünk, Prágában és a környékén is felléptünk. Színjátszói tevékenységünk elismerése jeléül az akkori kulturális minisztertől saját kézzel irt elismerő levelet kaptunk. — A későbbiek folyamán mi jellemezte a szervezet életét? — A színjátszás máig jelentős helyet foglal el a CSEMADOK komáromi helyi szerve-Jancsó András PrandI Sándor felvétele zetének az életében. Társadalmi munkában szabadtéri színpadot, hozzá öltözőket építettünk. A Csim-bum cirkusz című szórakoztató műsorral bejártuk az egész járást. Nagy sikere volt mindenütt. Nagyon jó a színjátszó csoport. Tarics János az állandó rendezőnk, Lövinger László a szervezőnk. Baráth Erzsébet például 1950-töl állandóan szerepel. Alakítását a zsűri mindig kiemeli. A színjátszó csoport a Jókai-napok állandó résztvevője. így van ez rendjén, mert ki, ha ők nem ? A városi nemzeti bizottságtól mind a helyi szervezet, mind annak egyes tagjai külön-külön is számos elismerő oklevelet és kitüntetést kaptak. Mindezt csak alapos, megfontolt munkával lehetett elérni. 6
