A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-08 / 24. szám
A Gsemadok életéből Ezzel a vidám hangulatú címmel láthattunk több mint két óra hosszat tartó, tartalmas és szórakoztató esztrádműsort 1984. április 8-án a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) művelődési házban. A magyar tannyelvű alapiskola szülői munkaközössége és a CSEMADOK helyi szervezete közösen szervezte a műsort a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulója alkalmából. A közel ötven tagot számláló szereplőgárdát nem volt könnyű rövid két hónap alatt összehozni. Ki kell emelni Schniererné Wurster Ilona áldozatos munkáját, aki a műsor rendezését magára vállalta és minden egyes próbán jelen volt. A szervezésben Jégh Róbertné, a műsor összeállításában, a jelenetek kiválasztásában pedig Holub Júlia és Nagy Erzsébet segített. Meglepetést keltett az először bemutatkozó alkalmi énekkar fellépése, mely rövid két hónap alatt a szülői munkaközösség- és a legifjabb CSEMADOK-tagokból alakult. Az énekkart Bene Szilveszterné vezényelte. Az FO A JÓKEDV ügyesen kiválasztott, a közönség által is ismert népdalok nagy sikert arattak, s a műsor végén a közönség együtt énekelt az énekkarral. A műsor folyamatosan, ügyesen pergett, volt vers, vidám jelenet, kabarétréfa, énekszóló, gitárral kisért énekduó és népitánc is, amelyet az Ifjú Szívek népi együttes néhány tagja adott elő. A zsúfolásig megtelt művelődési otthonban a közönség hasznosan és jól szórakozott, élvezte az előadást. A nagy siker arra késztette a műsor rendezőit, hogy április végén újra-megismételjék az előadási. Dicséret illeti a szereplőket, a rendezőket, szervezőket, hogy így megállták a helyüket. Püspöki, ha kultúráról van szó, mindig meg tud újulni és valami újat, vonzót felmutatni. Külön öröm, hogy az idősebbek mellett soksok fiatal is kedvet kapott a szerepléshez. És ez a jelenség biztató a jövőre nézve is! Csak így tovább! (ozsvald) VÁROSI SZERVEZETEK ÜNNEPE — Kérem, a magánéletéről is mondjon valamit — folytatom a beszélgetést Jancsó Andrással. — Harminchárom éve dolgozom egy munkahelyen, a Járási Építőipari Vállalatnál. Munkásör vagyok, 1959-től párttag. Két szép gyermeket neveltünk fel a feleségemmel, mindkettő az én vállalatomnál dolgozik. Örülünk az unokáinknak. Elismerésnek például azt is megkaptam, hogy örökös tagja vagyok a szakszervezet üzemi bizottságának. Hát mi ez, ha nem kitüntetés. A bizalom, az ember legnagyobb elismerése! Jancsó András a második világháború idején hét esztendeig volt katona. Kétszer járt a fronton, egyszer két órára gúzsba kötötték. Baloldaliakkal „szokták" ezt csinálni akkoriban. A CSEMADOK helyi szervezetében a pártcsoport elnöke. Jól megértik egymást Keszegh Pállal, a helyi szervezet elnökével, aki nemcsak a szervezet születésénél volt jelen, hanem annak létrejöttéért is aktívan tevékenykedett. Sok próbát kiálltak már számtalan társukkal együtt. Mindannyiuk nevét őrzi a krónika. Jancsó András életművének legnagyobb elismerése volt a Kiváló Munkáért állami kitüntetés, amelyet a kormány javaslatára 60. születésnapja alkalmából a köztársaság elnöke adományozott neki. — Mivel foglalkozik mostanában ? — A helyi szervezetben, az elnök jobbkezeként tevékenykedem. A munkához az adott és ad ma is erőt, hogy sohasem voltam egyedül. A segítökészséget édesanyámtól örököltem. Ő is mindig segített másokon, mindig kész volt önmagát feláldozni. Nyolc gyereket nevelt fel, de egy-két árva még otthont talált nálunk, pedig édesapám, szegény, kocsis volt. Az élet kegyes volt Jancsó Andráshoz. Nem vagyonnal áldotta meg, hanem nemes tulajdonságokká). FISTER MAGDA Érsekújvárod (Nővé Zámky) a CSEMADOK Járási Bizottsága rendezésében ünnepi plenáris ülés keretében emlékeztünk meg kulturális szövetségünk megalakulásának 35. évfordulójáról. Az ünnepélyen megjelent Sidó Zoltán, szövetségünk elnöke, továbbá Meszároá elvtárs, az SZLKP járási bizottságának titkára, a jnb alelnöke. A CSEMADOK jb titkárának. Őszi Lászlónénak szövetségünk eddigi eredményeit ismertető beszámolóját követően Sidó Zoltán a három és fél évtizedes utat vázolta. Meszároá elvtárs a CSEMADOK szervezetek által a járás területén végzett igen sokrétű tevékenységet méltatta. Az ünnepi ülésen az SZLKP jb és a jnb legmagasabb kitüntetéseit négyen vették át. Botlík Antalnak és Grosch Istvánnak: „A járás fejlesztésében elért eredményekért", Dániel Erzsébetnek és Balog Györgynek „A kultúra fejlesztéséért" kitüntetéseket adományozták. Sidó Zoltán a CSEMADOK KB nevében emlékérmet adott át az alapító és az érdemes tagoknak sokéves, fáradságot nem ismerő, lelkes tevékenységükért. A CSEMADOK-emlékérem ezüst fokozatát Csizmadia Béla, Major Ferenc, Záhorsky Elemér, Kovács Ferenc mérnök és Száraz Dénes; az emlékérem aranyfokozatát Hübsch Sámuel, Major Ferenc, Korpás János, Czíria Sándor és Szaló Béla kapták. A bényi (Bírta) folklór-, a besenyői (BeSertov) színjátszó- és az érsekújvári társastánccsoport vezetői a CSEMADOK- emlékérem ezüst fokozatát vitték haza. Bronzfokozatot Rutai Ferencnek, az ebedi (Obid) szervezet ügybuzgó dolgozójának adományoztak. Az immár 35 éve működő érsekújvári színjátszó csoport a Központi Bizottság Aranyplakettjét kapta. A járási bizottság további húsz dolgozót oklevéllel jutalmazott. PÉNZES ISTVÁN 7
