A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-08 / 24. szám

lamilyen jó megoldást. Sikerült. A Bra­tislava! Nemzetközi Nőnap vállalat — közismertebb nevén — a Cérnagyár már akkor is munkaerőgondokkal küz­dött. Az itteni asszonyok gondja pedig a munkaalkalom hiánya volt. Hát ebből a két körülményből, meg nem kevés talpraesettségből létesült ez a tipp­topp kisüzem. Az alkalmazottak száma másfélszáz, a havi termelési érték hat­millió korona és ma már ott tartanak, hogy az idén a tanoncképzés is bein­dult — mert volt rá igény. Jaroslava Ághová textilmérnök a tá­voli Liberecböl jött ide. Ö vezet végig a gépsorok között, tőle tudom a fentie­ket. Az asszonyokkal alig tudok szót váltani, mert a gépek orsói igencsak nagy zajjal peregnek. Annyit azért meg­értek a szavukból, hogy egytől-mástól eltekintve áldottnak tartják e munkale­hetőséget, és a keresetük is csinos. Gyár ez bizony, már hogyne lenne az, hiszen már bejáró dolgozóik is van­nak ... Az iskolaépület tetejéről próbálom fotografálni a települést. Nem megy, mert borús az ég. De a legfőbb akadály: amerre nézek, ez mindenütt az a falu — körös-körül ugyanaz. Itt derül ki, milyen jó helyen, demokratikus ponton épült fel az iskola. A négy falu 262 gyereket ad s nagyjából mindegyik egyforma tá­vot gyalogol ide. Lenézek az udvarra: dehogy gyalogolnak, hiszen odalent kö­rülbelül ennyi kerékpár sorakozik. Ide csak egy ugrásnyi a szövetkezet egyik .telephelye és irodaháza. Pajger Tiborra, az elnökre várni kell, valahol odakint intézkedik a terepen. Amikor visszajön, a májusi eső aranyértékéről váltunk néhány mondatot. A tavalyi aszály ellen egymillió köbméter vizet terveztek kiöntözni, aztán-hárommilló­­nál is több lett, ami kétségtelenül segí­tett, de valójában csak kármentés volt, ám így is komoly, férfias erőfeszítést jelentett. Valódi büszkeségük a sertés­* Az illésházi Ferde torony Jaroslava Ághová textilmérnök Asszonyok, lányok a cérnagombolyiióban hizlalásban elért tartós sikersorozat. A kerületi élvonal legelején jegyzik az eredményeiket, hiszen a takarmányfel­használás állami normájánál jóvabb alacsonyabb mennyiségből állítják elő az egy kiló húst. A falu aktív munkeröi­­nek negyven százaléka pedig itt, a szö­vetkezetben keresi meg a kenyerét, ugyanakkor a nyugdíjasok is tekintélyes számban találnak munkalehetőséget a szövetkezetben. Lássuk a kultúrát! Az iskola eredményeiről, dicsérendő példájáról közvetve hallok. Aztán a gye­rekekkel beszélgetek a folyosón — eb­ből derülhet ki igazán a legtöbb. És kiderül: iskola ez a javából. A tömeg­szervezetek száma a faluban meghök­kentően magas. Azért, mert a legtöbb tömegszervezetnek mind a négy tele­pülésen saját alapszervezete van. Ezen a területen jobbnak bizonyult eltekinte­ni az összevonástól, mert így elevenebb a kezdeményezés, nagyobb a felelős­ség, bensőségesebb a légkör, és van némi versenyszellem. Ami a CSEMA­­DOK-ot illeti: büszkék rá, hogy a falu lakosságához mérten lllésházán orszá­gos elsőséget képvisel a szervezettség. A lakosok 31,7 százaléka CSEMADOK tag. Ami sajnálatos: kiöregedett a híres citerazenekaruk. A citerafaragó Laci bácsit, régi ismerősömet is hiába kere­sem — kórházban gyengélkedik. • • • Átutazóként ismertem ezt a falut. Most, hogy egy napig összecsatangol­tam, emberekkel beszélgettem — most egy kicsit jobban ismerem, de persze nem eléggé. v Mert mit tudtam róla eddig? Azt, hogy az egy falu tulajdonképpen négy. Most azt tudom, hogy a négy falu valójában egy. Négy falu, egy nóta — mondhatnám. Tudtam, hogy van egy ne­vezetessége, az illésházi ferde torony, ■meg egy régi ismerős hnb-titkár akit Egyenes Gáspárnak hívnak. Hogy isko­lájában tanít Bors Éva, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának alapító, és egyik leghűbb tagja. Hogy van egy ősparkja, benne egy műemlék­értékű kastély. Hogy citerazenekar; hogy Laci bácsi; hogy idevaló Németh Imre barátom, a jogászból lett muzsi­kás-énekes, hogy rokonszenves ez a falu, mert lombos, mert rengeteg fája van... Hogy a szélén ott csordogál a Kis- Duna sajnálatosan halott vize. Hogy körös-körül erdők, szántók; hogy ren­dezett utcák, megbámulnivaló házak. Sejtettem: rendes emberek lakják e négy települést. Most már tudom is. Él ne felejtsem: két év múlva lesz 750 éves lllésháza, a négy falu köz­pontja. KESZELI FERENC A szerző felvételei 5 Keresztes István Egyenes Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalom