A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-08 / 24. szám
Sokszor áthaladtam már ezen a falun. Ennyi év után illik végre megállni, körülnézni is. Az előlegezett bizalom, a falu iránt érzett rokonszenv egyébként is kötelez. Mert hogy a kapcsolatunk amolyan angolos: régi ismerősök vagyunk, de nem köszönünk egymásnak, mert nem volt, ki bemutasson. Most Egyenes Gáspárnak jut ki e szerep. Őt már jó régen ismerem és különben is illetékes, hiszen hosszú évek óta ö itt a helyi nemzeti bizottság titkára. Korábban egyik tanítója volt a falu csemetéinek. Dehogy falu! Falvak. Mert hiszen nem egyről, többről van szó. Ennek megmagyarázása némileg bonyolult, de azért vágjunk bele! A négy falu 1960-ban egyesült, azóta Novy Zivot a neve. Állt pedig: lllésházából, Tonkházából, Kismagyarból és Bélvattából — mely helységnevek ma is elevenen élnek, mint ahogy maguk a települések élete is eleven. Keresztes Istvánt 1957-től a helyi nemzeti bizottság elnökeként tisztelik. Őslakos, a szó legjobb értelmében lokálpatrióta, aki ezt megelőzően a szövetkezetben töltött néhány tevékeny esztendőt, aztán egyszer csak úgy alakult, hogy az egyik, majd mind a négy falu irányítása, gondja-baja az ö nyakába szakadt. Mert a hőskorban bizony nehéz volt. De most már nyugodtabbak a napjai, olajozottabbak a hétközna pok fogaskerekei: a hajdan elmaradt kisközségek utolérték önmagukat és minden tekintetben behoztak egy évszázadok során kialakult lemaradást. Agrártelepülések voltak, cselédek, napszámosok lakták. Ipar? Az messze volt. Ma már a falunak gyára is van. Amikor e gyárról először hallottam, azt hittem, holmi kis kóceráj lehet, nos tessék: még be se lépünk, már látom, hogy komolyabbról van szó, hiszen portája, portása, irodaháza is van a gyárnak. Aztán meg látom ám odabent: gyár ez bizony — még ha leányüzem is. Hangos gépeken cérnát gombolyítanak, csomagolnak itt az asszonyok. Annak idején, a hetvenes évek elején történt, hogy amikor felépült az új, huszonkét tantermes iskola, a régi iskolaépület üresen maradt. Elkezdtek töprengeni, keresni va-4
