A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-18 / 21. szám
Naplemente pálmákkal Musztanszíria ősi iszlám egyetem épülete. Háttérben a Shuhada híd Ahol 8Z . . ezeregyejszaka niesei születtek Ktesziphon városát akkor érte végzetes csapás, amikor Herakliosz bizánci császár Ninive mellett legyőzte az utolsó szaszanida királyt Khoszrov Parvezt, csapataival bevonult a városba, majd el is pusztította. A romok megtekintése után rövid látogatást teszünk a közeli park skanzenné alakított részében, ahol egy stílszerűen berendezett beduin sátorban nyílt tűzön készítik a kellemes ízű arab teát. A „házigazda" szívélyesen invitál, hogy telepedjünk le a szőnyegekkel gazdagon díszített pihenőtérre. Inkább a kellemes napsütés és a friss levegő mellett döntünk. Körülsétáljuk a kerítéssel szegélyezett parkot elhaladunk egy tipikusan arab tanyaház mellett, ahol az éppen jelenlevő, tevésgazdának álcázott idegenforgalmi dolgozó tevegelésre biztatja ámuló társaimat. Kedves prágai házaspár ismerőseink egy pillanatig játszanak is azzal a gondolattal, hogy tevegelésre szánják magukat, de végül mégis meggondolják magukat. Később a közelben levő Kádiszija panorámához hajtunk, ahol a modern iraki építkezés egyik pompás épületében katávolról olyannak tűnik ez a rom, mint egy megrokkant, de mégis büszke és szép óriás, aki bölcs nyugalommal őrködik a táj szépségei felett. Visszakanyarodunk a Tigris partjához vezető fákkal szegélyezett útra, hogy néhány pillanatra megálljunk a szokatlanul szépen gondozott folyóparti park pálmákkal körülvett üdülőközpontjában. Az uszoda medencéjének kristálytiszta vize viszszaveri a ferdén eső napsugarakat. A közeli folyó sárgásbarna, enyhe hullámokkal tarkított vízfelülete felett itt-ott felcsillannak a halak ezüst pikkelyei, miközben játékos ficánkolással élvezik a tavaszi nap kellemes melegét. Sétálunk a parton, hallgatjuk az ősi folyó lágy csobogását. A túlsó parton ritkás pálmaligetek veszik körül azokat az ásatási helyeket, amelyeket egyelőre nem mutatnak meg az alkalmi látogatóknak. A hangulatos környezet minden egzotikuma ellenére bennem a szőkébb hazám, Bodrogköz szelíd tájait idézi. A folyó és a szép kilátás a Tisza-partot juttatja eszembe. Ahogy az idő haladásával a nap is végéReggel későn ébredek. Ragyogó napsütés melege tölti be a házat. Kitekintek az ablakon, az égbolt felhőtlen kéksége kellemes kirándulónapot ígér. Miután megérkeznek barátaim, gyorsan készülődöm, közben megbeszéljük az útitervet és máris kocsiba ülünk. Nem zavartatva magunkat az elmúlt napok zaklatott eseményeitől, vidáman indulunk a kellemesnek ígérkező kirándulásra. Rövid várakozás a benzintöltő állomásnál, utána Kút irányába indulunk, magunk mögött hagyjuk a fővárost, Bagdadot. Alig félórás autózás a pálmafákkal és a tanyák apró házaival szegélyezett autóúton, hamarosan megérkezünk Madáin ma is élénk, nyüzsgő központjába, Szalmán Pák-ba. A központi teret szegélyező nyitott bazárüzletek aránylag bő választékot kínálnak. A tér hangulata inkább a békés vasárnap képét idézi, pedig Irak már évek óta háborút visel szomszédjával, Iránnal. Második állomásunk a közeli Ktesziphon, amelynek központjában a hatalmas palotarom, a Ták-kiszrah (Khoszrov íve) maradványa látható. Ez a rendkívül impozáns építmény még romjaiban is lenyűgöző. Az ókori világ hét csodája között ugyan nem emlegetik, de a merész parabolaívű, dongaboltozatú Khoszrov-ív ma is a legnagyobb fesztávolságú téglaboltozat a világon. Keletkezésének időpontjáról eltérőek a vélemények. Régi arab történetírók az építkezés időpontját II. Sapur (309—379) uralkodása idejére helyezik. Több érv szól azonban amellett, hogy az építmény I. Khoszrov Anoszirván (531 — 579) Szasszanida uralkodó korából való. Szeleukia volt az első település az ősi Mezopotámia e részén. Szeleukosz Nikátor hellenisztikus uralkodó később ezt a várost tette meg fővárosává. Ktesziphon Szeleukia mellett sorrendben a második legjelentősebb település volt. Maga a város eredetének kérdése szintén bizonytalan. Az írott történelem (i. e. 55-ben) a Párthusz királyok téli rezidenciájaként említi. Állítólag a párthuszok azért alapították, hogy a közeli Szeíeukiát Mecset az Ismeretlen katona téren A Ktesziphon-i skanzen, háttérben a Khoszrov-ív elnéptelenítsék, amely még akkor virágzó város volt. És Asszíria fennhatósága alá tartozott. Később Ktesziphon is (i. u. 45- ben) a párthusz királyok fővárosa lett. Az ókori történelem folyamán a város többször elpusztult, de mindannyiszor újjáépült. Az i. u. 2. században a római seregek többször megostromolták és kirabolták. A meggyengült várost később a szaszanidák vették birtokukba. A már említett I. Khoszrov uralkodása alatt érte el a város fénykorát. A korabeli híradások fényes palotákról, gazdag királyi ménesről, pompás istállókról és a palota környékét övező hatalmas állatkertről adnak hírt. pott helyet az a nagyszabású történelmi körkép, amelyik méreteivel, valamint mozgalmas csatajeleneteivel ragadja meg az alkalmi látogatót A körkép az i. u. 665-ben Kádiszija mellett vívott csatát ábrázolja, ahol az iszlám seregek döntő győzelmet arattak a perzsák felett. Ma szinte jelképpé vált ez a körkép az ország közvéleménye előtt. Mindenre kiterjedő figyelemmel, a biztonsági szempontokat pontosan betartva őrködik a felügyelő személyzet a nemzeti közkincsnek számító műalkotás felett. Kiérve az épületből még egy futó pillantást vetünk a Khoszrov-ív magasba meredő körvonalaira. így hez közeledik, úgy véljük, indulnunk kell, hogy még a délutáni csúcsforgalom előtt visszatérjünk Bagdadba. A várost övező autópályához érve balra kanyarodva a Manszur városnegyed felé hajtunk. Ismerőseink a kellemes kirándulás után eredeti elhatározásuk ellenére szeretnék mégis megtekinteni a bagdadi naplementét. Közel a Manszur szobor parkkal övezett környékén, a fák között keressük azt a helyet, ahonnan láthatjuk a napnyugtát. A Nap bíborvörös korongja lassan közeledik a látóhatár pereméhez, sárgásvörös fényáradatot zúdítva az égboltra. A hatás leírhatatlan, valamennyien meghatódva merülünk el a pompás fényjelenség élvezetében. Valami meghatározhatatlan szomorúság tükröződik az arcunkon. A régmúlt események képei között válogatva kutatunk emlékeink rejtett zugaiban, miközben mindenki valamire gondol. Nemrég elhunyt barátom jut eszembe, aki a szépség fokozatainak besorolásánál különböző jelzőket használva osztályozta egy-egy esztétikai jelenség reá gyakorolt hatását. Vajon ő hogyan nevezte volna ezt a színpompás természeti tüneményt? Talán így: fájdalmasan szép, vagy inkább félelmetesen szép?! Ki tudja... Lassan elhalványodnak a fények, hogy az esti szürkületet a hirtelen beállt sötétség váltja fel. Visszatérve a valóság talajára, elindulunk, hogy mielőbb szálláshelyünkre térjünk. Várnak ránk az elkövetkező hét dolgos hétköznapjainak békés csatái, hogy ismét újra meg újra megbirkózzunk munkánk apró, de mégis összetett feladataival. Mert a munka az, ami tartalommal tölti meg itteni életünket, távol az otthontól és barátainktól. KATKÓ GUSZTÁV Fotó: a szerző (1) és archív
