A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-18 / 21. szám
Csak egy percre... VÖRÖS ATTILA a Nyit rai Mezőgazdasági Főiskola harmadéves hallgatója, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub elnöke Rimaszombatban (Rim. Sobota) született, a gimnázium magyar tagozatán szülővárosában érettségizett, ahol az édesanyja biológia-kémia szakos tanár, édesapja Veres János csehszlovákiai magyar költő, több szép és értékes kötet szerzője. Attila régésznek készült, de amikor leérettségizett, nem nyílt évfolyam a régészeten, így került Nyitrára, a főiskola állattenyésztési szakára, mivel az állatok és a biológia szintén kisiskolás kora óta érdekelték. — Mióta vagy a Juhász Gyula Ifjúsági Klub a/e/nöke ? — Egy éve választottak a klub elnökévé. A klub viszont már húsz éve működik, s öt esztendeje rendszeresen. Tagjai több mint kétszázötvenen a Pedagógiai és a Mezőgazdasági Főiskola hallgatói. Már elsőéves hallgatóként részt vettem a klub minden rendezvényén. Sok új barátot, s tapasztalatot is szereztem Nyitrán. Persze nem könnyű a dolgom. Olyan elnökök voltak az elődeim, mint Orosz Jenő, aki a CSEMADOK nyitrai helyi szervezetének elnöke volt, vagy mint Kabla József. Ők már mind a ketten agrármérnökök, egyéves katonai szolgálatukat töltik. — Mi a véleményed a művelődési klubokról? — Nagyon fontos fórumai szellemi életünknek. Szükségesnek tartom, hogy a diákok ismerjék egymást, rendszeresen összejárjanak, hasznos ismeretekre tegyenek szert a klubban, és később is igényeljék a színvonalas kulturális életet. Klubunknak tánccsoportja, irodalmi színpada, bábcsoportja, zene- és énekkara van. A vendégelőadók közül is szeretnék megemlíteni néhányat. Püspöki Nagy Péter történész. Bige József zeneművész, Bauer Győző orvos, Rozgonyi Tamás tanár, és sorolhatnám tovább. Valamennyien kiváló ismerői az előadott témának. — A Juhász Gyula Ifjúsági Klubról szeretnék még hallani... — Évente kétszer rendszeresen megrendezzük a főiskolások bálját, s egyszer májusban a már szintén hagyományos ghymesi táborozást. Sokat segít a klubnak a CSEMADOK Nyitrai Járási Bizottsága és a helyi szervezet elnöke, László Béla docens. Igyekszünk kapcsolatot teremteni más klubokkal is, ez a bratislavaiakkal és a kassaiakkal már sikerült. — Valamit még magadról és a terveidről? — Szenvedélyesen szeretem a történelmet, a néprajzot, a zenét és a futballt. A kirándulásokat is természetesen. A főiskola elvégzése után a Medvesaljára (rimaszombati járás) megyek dolgozni. Az újbásti egységes földművesszövetkezettel szerződésem van. — És a nősülés? — Óbástról, a szomszéd faluból fogok nősülni. Marika, leendő feleségem, most még menyasszonyom, szintén az egységes földművesszövetkezetben dolgozik, mint könyvelő. Talán mondanom sem kellene, hogy a Juhász Gyula Ifjúsági Klubban szerzett tapasztalataimat majdani lakhelyemen és munkahelyemen is kamatoztatni akarom. HÁROM AMATŐR FOTÓS mutatkozott be nemrégiben Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) a művelődési otthon és a CSEMADOK helyi szervezete által rendezett kiállításon. Nemcsak a több napon keresztül megtekinthető képek, hanem a megnyitó alkalmából bemutatott diaporámás vetítés is maradandó élményt nyújtott. Szép tavaszi este volt, sokan szorongtunk a művelődési otthon előcsarnokában, ahol Szűcs Jenő a vetítőgépet felállította. A hangok és a képek együtteséből kialakult az emberien szép, de nagyon súlyos mondanivaló: íme! Ilyen gyönyörű a minket körülvevő világ, de ha nem vigyázunk rá, elpusztul! Óvjuk! Védjük természeti környezetünket, az emberiséget — volt a mondanivaló. Ez a gondolatsor kísért végig a kiállítás képeinek megtekintésekor. Oroszlámos György, Neuvirth Lajos és Szűcs Jenő amatőr fotósok mutatkoztak be a falu lakosságának. Miért éppen ők és miért éppen itt? A kisgyermek is örömével, bánatával először haza megy. Szűcs Jenöt ennek a falunak a közössége látta gyermekből felnőtté cseperedni. Nem csoda hát, ha most az ő véleményükre volt kíváncsi, és a falu is a képeire. Két barátja a Duna túlsó partján él, de hiszen az oly közel van. A közös nemes szórakozás egy-kettőre barátsággá alakította az ismeretséget. — Úgy tíz éve lehet — mesélte Oroszlámos György —, hogy egyszer bekopogtunk a komárnói (Komárom) fotós szakkör tagjaihoz. Odahaza nekünk is volt szakkörünk, hivatalosan is felvettük a kapcsolatot. Szűcs Jenő által eljutottunk a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) fotósokhoz, a nyárasdi (Topol'níky) alkotótáborba és Csicsóra (Cicov). Az érsekújváriakkal (Nővé Zámky) is kapcsolatunk volt, bár ezt az utóbbi időben elhanyagoltuk. Engem rokoni kapcsolatok is fűznek ehhez a tájhoz, már gyerekkoromban sokszor megfordultam Gellérem (Holiare). Itt készült az a képe, amely az Emlékezés címet viseli. A borostás állú, huncut szemű férfi arcáról a fotós jóvoltából leolvashatóak a gondolatai: hogy is volt hajdanán? Haver című képe a cinkos jóbarátot, a betyárbecsületet juttatja az eszünkbe. Falusi portákon is élesre állított lencsével jár, muskátli integet a Csendélet című képéről. A fotós érkezése mindig, mindenütt szenzációt kelt. Hát még a péróban! Az összesereglett tömeg álmélkodása egyszer, reméljük, már csak múltat idéző dokumentum lesz. — Fotós szakkörünknek — folytatja Neuvirth Lajos — baráti kapcsolata van egy Zala megyei kisváros, Lenti szakkörével. így tágul a kör, ahol jártunk. Arrafelé rengeteg gyönyörű régi pince van. Döbbenetes dolgokat látunk. Az épületek, mivel senki sem használja, most jutottak arra a pontra, amikor pusztulásuk megállíthatatlan. A természet a szemünk láttára ismét birtokba veszi az egykor emberjárta helyet. Célszerű épületek lehettek, nyáron kellemesen hűvös, télen meleg volt bennük. Fájó látvány a pusztulásuk. Neuvirth Lajos Enyészet című képsorán szinte hallani, ahogy rág az idő vasfoga. Rét című képén érdekes foto-technikai eljárással emelte ki a térben magányos fa koronájának szabályosan szép körvonalait. — A hazai szerző mit fotózott? — Elsősorban a honi tájat. A kötődést — válaszolta Szűcs Jenő. Számtalan felvételen örökítette meg a Duna parti erdőt, a vízmosásokat, a felkelő s a lenyugvó nap fényeit. f Szűcs Jenő — úgy láttam — a fények szerelmese. Az érsekiéri (Lél) omladozó templom pókhálóval benőtt padozatát Csúcsfény című képében örökítette meg. Nagy János szobrászművész egykori komáromi házának borostyánnal benőtt kovácsoltvas kapuján is a Súrlófény a főszereplő. A partmenti, metszés utáni fűzfákban a megcsonkítás, a megalázottság büszke vállalását látta. Titok című képe valódi titkot rejt. Ugyan ki volt e csónak gazdája? Hol, s hogy élt miért hagyta veszni jószágát? A három fiatal ember jóvoltából ízelítőt kaptunk a színes fotózásban rejlő lehetőségekről. Ezek kihasználásáról, továbbfejlesztéséről le kell mondaniuk. Drága az alapanyag, s a minőség sajnos nem kifogástalan. Azzal biztatják magukat, hogy a fotomüvészetben világviszonylatban a hangsúly máig is a fekete-fehér képeken maradt. Legyen igazuk, és szórakoztassanak, tanítsanak, neveljenek minket még nagyon sok szép, érdekes mondanivalót hordozó képpel. FISTER MAGDA Neuvirth Lajos: Rét Oroszlámos György: Emlékezés Szűcs Jenő: Titok ifdréÉ Me Mács József
