A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-18 / 21. szám
Joggal, hiszen e brigád tagjai esztendők óta ott állnak a munka első vonalában. A brigád a francia brigade szóból származik. Jelentése: egyrészt önállóan működő hadi egység, másrészt munkacsapat, meghatározott termelési feladatok teljesítésére egyesült dolgozók csoportja. A brigádnapló pedig az a könyv vagy vaskosabb füzet, amely — mondjuk — a pionírok őrsi naplójához hasonlóan rögzíti a munkacsapat megalakulása óta végbement eseményeket. Ilyen: az alakuló jegyzőkönyv, a névsor, a brigádvállalások és társadalmi munkák jegyzéke, a kulturális tevékenység, valamint más örvendetes, esetleg egyéb okból nevezetes események felsorolása ... E napló általában előregyártott, papírárut forgalmazó üzletekben kapható, piros vagy szürke fedelű, belül sima papírból fűzött könyv, amelynek borítóján piros vagy aranybetűkkel áll a Krónika felirat. Az üzem, pontosabban a kutatóintézet, amelynek brigádjáról, illetve precízen vezetett, tartalmas naplójáról szó lesz a bratislavai Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézete; a mechanikai műhely 1972-ben alakult eredményes munkacsapata pedig a CSKP XV. kongresszusának szocialista munkabrigádja nevet viseli. Az utolsó két-három oldal híján sűrűn teleirt, fotókkal illusztrált napló az egyéni és kollektív kötelezettségvállalások, illetve az ehhez kapcsolódó gazdasági eredmények rögzítésének szentel sok helyet. Az erről szóló bejegyzéseket számok és eredmények sokasága jellemzi. A további, ugyancsak gyakran előforduló témák: a sporteredmények, a társadalmi munkáról szóló híradások, május elsejei felvonulások s egyéb közösen tartott ünnepek, valamint brigádcímek, jutalmak kiosztásának, versenyfokozatok elnyerésének idézése; továbbá kulturális események és humanitárius jó cselekedetek dokumentumai, kezdve a véradástól a tényleges katonai szolgálatra induló brigádtag búcsúztatásáig, vagy temetésen való részvételig; ám hogy vidámabbra fordítsam a szót, hát találni itt tudósítást a tagok ötvenedik és ennél is „kerekebb" születésnapjainak közös megünnepléséről. Az újságírót, érthetően, elsősorban a különböző felajánlások tárgya érdekli. A brigádnapló lapjain erre is találni utalást, konkrét vállalást bőven: „ ... célkitűzéseink egyike, hogy csoportunk valamennyi tagja elnyerje a szocialista brigádmozgalom arany fokozatát, amit a párt és a kormány határozatainak, valamint az intézet tervfeladatainak maradéktalan teljesítésével akarunk elérni ... felajánljuk, hogy feladataink hibátlan ellátása érdekében mindenki a maximumot nyújtja és szükség esetén túlórázik ... az alap- és segédanyagokkal igyekszünk ésszerűen gazdálkodni... figyelmet fordítunk a brigádtagok egyéni problémáit, s azok megoldását közösségi szellemben, szocialista emberhez méltóan segítjük ... lehetőségeinkhez mérten közös színház- és múzeumlátogatásokon veszünk részt... aktívan bekapcsolódunk az intézet sportéletének szervezésébe s magába a sporttevékenységbe is ... szükség esetén társadalmi munkát vagy védnökséget is vállalunk .. A jó közösségi munka jutalmát — a krónikához csatolva — a kitüntetések és dicsérő oklevelek egész sora igazolja. Alacsony, szikár, ötvenvalahány esztendős férfi Kántor Erik, a kutatóintézet tizennégy szocialista munkabrigádja legjobbjának vezetője. Arca nyílt és derűs. Ilyennek ismerik öt brigádtársai is: nyugodt, lelkiismeretes, nemigen jön ki a sodrából, pedig a brigádközösségben nemcsak öröm, hanem gond is akad. Kántor Erik int: kövessük őt, hiszen, mint mondja, a helyszínen, a különböző esztergapadok, fúrógépek, köszörűk és egyéb masinák zúgásában aligha értenénk egymás szavát. Letelepszünk hát a művezető: Oto Trochta fülkéjében, ahol külön íróasztala van a csarnok korábbi művezetőjének és a brigád megalapítójának: Hollik Gyulának is, aki bizony hatvanas éveinek derekát tapossa már. — A megalakulás után első feladatunknak azt tekintettük, hogy összeszokott, jó kollektívát kovácsoljunk a brigádalapítókból — idézi ezerkilencszázhetvenkettő februárjának elhatározásait Gyula bácsi. — A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy az elfogadott célkitűzések keretében lényegében szabad teret engedtünk az emberek egyéni kezdeményezésének, kölcsönös versengésének. Persze, arra azért gondosan ügyeltünk, hogy a közösségi szellem, az összefogási hajlam mindig erősebb legyen az egymás túlszárnyalásának túlfűtött igényénél. A Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézetének igazgatósága, illetve a szakszervezeti mozgalom részéről nem is maradt el az elismerő jutalom: először megkapták a szocialista munkabrigád címet, majd a különböző fokozatok elnyerése következett. Kántor Erik az alakulástól eltelt több mint egy évtizedre tekint vissza, amikor így fogalmaz: — Vállalt feladataink sikeres elvégzése bizonyítja, hogy a brigádok tulajdonképpen a legkisebb gazdasági egységeknek is tekinthetők, de valójában olyan emberi közösségek, amelyek a kutatói munka és a termelés mindennapi feladatainak körforgásában olykor szinte a lehetetlennek tűnő dolgok megoldását is lehetővé teszik. Közben formálnak, érzésekben összekovácsolnak minket, munkásokat is, ám nem kevésbé jó a kapcsolat köztünk és a kutatás elméleti feladatait végző szakemberek között. Olykor nehéz körülmények között, máskor viszont ijesztő határidők tudatában dolgozunk, amit néha anyag- vagy alkatrészhiány is befolyásol, dehát éppen ez az, ami a tervezőasztalnál dolgozó mérnököt és a brigádunkhoz tartozó esztergályost összefogásra és fegyelemre ösztönzi. Az immár végérvényesen nyugdíjba készülő Hollik Gyula odaáll a művezetői fülke ajtajába, tekintetével végigfut a csarnok gépein, aztán halkan, megfontoltan szól, mintha sokéves tapasztalatait összegezné: — Szóval akadhatnak gondok-bajok ma is és holnap is, de a megfontolt bizalom, az összefogás végül is mindig lendítő erőként hat. Brigádunkban nincs ez másképp az emberi kapcsolatokban sem. Őszintén szólva nem könnyű munka a miénk, rengeteg a határidő és az újszerű feladat. Talán ezért van, hogy sajnos nem tolakszanak hozzánk a fiatalok. De aki közénk áll, az többnyire nálunk is marad, mert itt jó társaságra talál. Bizalommal fogadunk mindenkit, és ezt bizonyítjuk is: legyen az illető fiatalabb vagy idősebb, ott állunk mellette, amíg elsajátítja a mesterfogásokat. Kérdem az idős szakit: a kényelmeskedő munkastílus helyett, vajon miért keresik a hatékonyabb, termelékenyebb és gyorsabb munka módját? Az egykori művezető eltűnődik, s csak rövid tűnődés után válaszol: — Mondhatnám, hogy öntudatból, hogy ez egy szocialista munkabrigád elsődleges kötelessége ... Mondhatnám, hogy a magasabb keresetért, hiszen ha többet teljesítünk, többet is fizetnek. De van még egy harmadik szempont is: becsülettel helytállni, tudni, hogy bármikor számíthatnak ránk. Lényegében a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom egyik legfőbb célkitűzését fogalmazta meg Hollik Gyula — Kántor Erik és Oto Trochta beleegyező bólintása közben. Más szavakkal ugyan, de arról beszélt, hogy mindig eredményesebb legyen a munka; hogy az emberek ne csupán a kitaposott utakon járjanak, de tudjanak akarni, lelkesedni is. Mi tagadás, örömmel vetem hát papírra e kutatóintézeti munkacsapattal kapcsolatos legfrissebb híremet: A bratislavai Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézete mechanikai műhelyének a Bagyura Imre, Banda József, Burian Róbert, Ján Dinuš, Dobsa László, Drahomír Frič, Fülöp József, Ervin Gažo, Ján Guštafík, idősebb és ifjabb Hofmann Tibor, Viliam Huk, Hollik Gyula, Kántor Erik, Mária Kikinderová, Ladislav Ludvig, Ladislav Makovský, Jozef Skurák, Puha Vince, Sipos Péter, Oto Trochta, Szabó Zoltán, Vass Ferenc, Viliam Klein és František Kukumberg „összeállítású" munkacsapatát a minap Prágában, a Szakszervezetek Központi Tanácsának székházában beírták a szocialista munkabrigádok Aranykönyvébe! Gratulálunk! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 12
