A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
RÓMAI UTAK „Az utak építtetése, eleitől-fogva a Fejedelmek, és a Statusok Nagyjainak gondja vélt", irta Kováts Ferentz matematikus „Az utak', és utszák építésének módja" cimű könyvében, melyet franciából fordított és kibővítve, átdolgozva 1778-ban kiadott. A szerző maga is útépítő volt és hiányolta, hogy nem talált megbízható forrásanyagot a közutak építési módjáról, így csak a saját tapasztalataira támaszkodhatott. Míg a bölcsészeti, orvosi, természeti, matematikai stb. tudományokról számtalan könyvet adtak ki, addig az utak építéséről egyet sem, noha a Római Birodalomnak fejlett úthálózata volt. Kétségtelen, hogy hadászati és kereskedelmi szempontok egyaránt szükségessé tették a jóminőségü utak megépítését, amin a katonaságot oda „repithették", ahová a szükség kívánta, a kereskedők pedig könnyebben tudták áruikat elszállítani. A fuvar olcsósága is a jó úttól függött, mert azon kevesebb vontató állatra volt szükség, ráadásul nagyobb terhet rakhattak a szekerekre, így a Birodalom olcsóbban jutott az árukhoz, miáltal gazdagsága növekedett. A Tanács rendeletéi is gyorsabban jutottak el a Birodalom tartományaiba. Augustus római császár (í. e. 31 — i. sz. 14) már postákat is állítatott fel. Előtte is voltak statorok (küldöncök), akik leveleket, rendeleteket vittek, Augustus azonban rendszeresítette ezeket. Előbb gyalogosok vitték a leveleket, később lovakat és szekereket rendelt az egymástól meghatározott távolságban levő „stációkra", hogy minél előbb érhessenek célhoz a küldemények. Vitruvius idejében (i. e. 13/25 olyan hosz-itr > 'tun iMvi j rn \iAKiíA*m*n i JI) t V í .VFJtVA&NePOT! TRAtANOItoOMAlfc* AUG pOffTIF MAX ľftlB Pí»T U Cť'JII I V<AT<7MMI<IIICT COS *T . m ctrtnu unnatxrnxr i ArFAfttftT IT »I V szú út metszette át a nagy Birodalmat, mely az egyik végétől a másikig húzódott, összekötve Európa és Afrika nyugati határát Kisázsiával. Ezeket az utakat hadi vagy királyi utaknak nevezték (Viae militares, consulares, Regiae). Jól tudták a rómaiak, hogy lehetetlen a tőlük északra fekvő területek meghódítása, ha nem építenek utat az Alpokon keresztül. Ma is csodálatra késztet, hogy Augustus császár idejében milyen utat vágtak az alpesi sziklákon és hágókon át csákányokkal, vasvésőkkel és ékekkel. (A puskaport még nem ismerték). Vespasianus (i. sz. 69—79) legnevezetesebb útépítése az Appenninek 1 (XX) lábnyi (2 960 m) hosszan való átvágása volt. De nemcsak sziklahegységeket vágtak át a rómaiak. Trajanus császár (i. u. 98—117) például a Pontia tavon keresztül egy olyan hidrendszerrel megoldott töltést és utat csináltatott, melynek 16 mérföld (23,6 km) volt a hossza. Trajánus másik nagy müve a Vaskapu sziklaszoros járhatóvá tétele volt. — Római hadiutak voltak Franciaországban, Hollandiában, Angliában is. Spanyolországban Via argenteanak (ezüst útnak) is nevezték, mivel a kavics mellyel kiszórták ezüst színű volt. I Az utak építésére a helyi lakosságon kívül a katonaságot is alkalmazták, hogy a római katona a béke idejében se szokjon puha asszonyi élethez, hanem a szüntelen munka által a hadakozás nehéz idejére készüljön. Mivel ezek a hadi utak nagyon nagy hasznukra voltak a rómaiaknak, a Tanács azok tiszteletére és emlékére, akik ezeket készítették márványoszlopot emeltetett. Kettőt emeltek Augustus császárnak, egyet Vespasianusnak és hármat Trajanusnak. A legelső mérföldkő Róma város kellős közepén állott és Milliare aureumnak (Arany mérföldkőnek) nevezték. A következő oszlopok 1 000 passusra (kettős lépésre) voltak egymástól. A római mérföld kisebh részei a következők voltak: 1 ujjnyi 1 digizus 1 hüvelyk 18,5 mm szélesség 4 ujjnyi 1 palmus 1 tenyér 74 mm szélesség 4 tenyér 1 pes 1 láb 29,6 cm vagy marok 6 tenyér 1 cubitus 1 könyök 44,4 cm vagy marok 2,5 láb 1 gradus 1 lépés 74 cm 5 láb 1 passus 1 kettős lépés 1,48 m 125 lépés 1 stadium 92*5 m 1 000 miile 1 mérföld 1,48 km két- passus tős lépés A Milliare aureumot Augustus császár bearanyoztatta és Róma közepén állíttatta fel. Elrendelte, hogy a hadiutak hossza minden tartományba (provinciába) ezen oszloptól számittassék. Vespasianus, Nerva és Hadriánus is megújították az aranymérföldkövet, amit a rajta levő feliratok is dokumentálnak. A mérföldköveknek nem volt meghatározott formájuk. Egyikük kerekded. gömbölyű, másikuk szögletes volt. Általában egy kis talapzaton állottak és 8 lábnál (236 cm) nem voltak magasabbak. A talpazatba belevésték a Rómából való távolságot. Római szokás volt, hogy a módosabb, nevezetesebb emberek a mérföldkövekhez Lányok és fiúk! A karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága értesíti az általános iskola végzős tanulóit, hogy középfokú szaktanintézetünkben az 1984/85-ös tanévben a következő szakmákat lehet tanulni: 1. Kertész — zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, virágkertészet, díszkertészet 2. Szőlész — borászat, pincegazdaság és gyümölcstermesztés 3. Épületasztalos 4. Állattenyésztő . A sikeres szakmunkásvizsga után továbbképzés keretében érettségizni is lehet az iskolánkon a dolgozók középiskolájában. Tanulóinknak diákotthoni elhelyezést, teljes ellátást, zsebpénzt és kereseti lehetőséget biztosít. A szakgyakorlatot az iskola tanműhelyében és kertgazdaságában végzik. A tanulók a nyári szakgyakorlat egy részét külföldön töltik. Számukra külföldi és belföldi üdüléseket biztosítunk. A tanulóévek alatt kulturális és sporttevékenységre is lehetőség nyílik. Jelentkezni a helyi általános iskolában, vagy iskolánk igazgatóságán lehet. Várjuk jelentkezésieket! Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága 946 36 Kravany nad Dunajom temetkezzenek. Innen származik a római írók azon szokása, hogy ha valakinek a sírhelyét meg akarták jelölni, akkor az oszlopot nevezték meg, amelynél az elhunytat eltemették: Sepultus est juxta viam Appiám ad quintum lapidem. (Eltemettetett az Appius útja mellett az ötödik kőnél). Tehát 5 mérföldre (7,4 km) Rómától. A rómaiak három „klasszisba" sorolták útjaikat: 1. Királyi utakra (in Vias Regias), melyek átszelték az egész Birodalmat, s Így a római igen kényelmesen eljuthatott a Birodalom minden tartományába. 2. Köz- vagy keresztutakra, melyek a királyiakból ágaztak ki és valamelyik városban vagy faluban végződtek. 3. Mellék- vagy térutakra, melyek bizonyos mezőkre, erdőkbe vagy bányákba vezettek. A Birodalmat átszelő királyi vagy hadiutakat, 3—4 rétegből építették, vastagságuk 50—60 cm volt. Ilyen volt az Appius által épített hadiút, mely i. e. 300 évvel készült. Ezt vágott és fejtett kövekkel rakták ki. A rómaiak hadiútjaikat dombomra építették, középen kövekkel rakták ki (pádimentozták), és a gyalogosok jártak azon. Az út két széle alacsonyabban volt, kaviccsal és homokkal hordták meg, ez volt a kocsik, szekerek és lovak útja. A kocsisok is inkább ezen szerettek járni, mivel a kocsikat és szerszámokat nem rongálta ez a rész annyira, mint a középső pádímentos rész. Olyan helyeken, ahol a viz és a nedvesség miatt nehéz volt a járás, az utakat 60 cm széles és ugyanolyan magas fallal szegélyezték, így esős időben is járhattak azon a gyalogosok. A hadiutak mindkét oldalán 10—10 lábnyi távolságra (29,6 m) faragott köveket tettek, hogy könnyebb legyen a szekérre és lóra a fel- és leszállás. Róma utcáit is kikövezték. Az utcák alatt _ kanálisokat, csatornákat építettek, ezeken vezették el a város szennyvizét. Ezek oly szélesek és magasak voltak, hogy időnként a Tiberis vizét is azokon eresztették át, de közben meg is tisztították azt. Hogy mindez mennyi munkába és költségbe került szinte elképzelhetetlen de mindenesetre kalapot kell emelnünk a római útépítő „mérnökök" előtt, akik az ókor technikai eszközeivel ilyen utakat tudtak épiteni az Alpokon vagy a dunai Vaskapu-szoroson. „Soha a Római Birodalom olly fényes állapotra nem lépett volna: sem a' Hadi dolgokban, sem a' kereskedésben, ha azokat, a’ jó utak főképpen, nem segítették volna" irta Győrben, Boldog Asszony-havának (január) 23-dik Napján, 1777-dik Esztendőben Kováts Ferentz, mathematikus. A megírtakból kitűnik, hogy a rómaiak mekkora gondot fordítottak útjaikra, hogy fenntarthassák birodalmukat. Ezután jött a népvándorlás időszaka, aminek nem tudott ellenállni a Római Birodalom, az új népek egyik tartományt a másik után hódították meg, szakították el a birodalomtól, mígnem ez 476-ban végleg megszűnt. id. ST1BRÁNYI GUSZTÁV 23
